A jézusi hároméves terv (prédikáció, Vízkereszt utáni 3. vasárnap, 2020.01.26.)

textus: Mt 4,23-25

„23Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. 24El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. 25Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.”

Most már több mint 30 éve megtörtént az az esemény, amelyet rendszerváltásnak nevezünk. Sokan vannak, akik ünneplik az eseményt, sokan nem teszik, sokak szerint pedig nem történt meg (mind máig) a rendszerváltás, mindössze „módszerváltásról” lehet beszélni… De akárhogyan is értékeljük ezt a (minimum) kétarcú történelmi eseményt, az biztos, hogy nagy váltást hozott. Lehet, hogy csak a módszerben és nem a rendszerben, de nekem nincs kompetenciám és nem is tisztem (főleg nem szószékről) értékelni a nyolcvankilenc előtti korszakot, főleg úgy nem, hogy mindössze szűk öt évet éltem le abban az időszakban, amelyet ma Kádár-rendszernek neveznek.

Ezalatt a harminc év alatt, amióta ez a bizonyos váltás megtörtént, nem csak a társadalmi, gondolkodásbeni, stb. változások mentek végbe, hanem kikoptak, vagy legalábbis határozottan kezdenek kikopni olyan fogalmak és azoknak a jelentései, melyek előtte a múltban a hétköznapok közbeszédében teljesen természetesek voltak. Bár azt hiszem sokan vannak még itt, akik tudják, hogy mi a SZOT üdülő, az SZTK, vagy a felszabadulás ünnepe, de sokaknak, főleg a fiatalok közül, már valószínűleg fogalmuk sincsen róla, hogy mit jelentenek. Ami talán nem is baj…

De, ami miatt az egészet felhoztam, az egy olyan fogalom, amely igencsak kapcsolódni fog a mai igénkhez, de ma már, a 21. században, maximum régi iratokban, vagy történelmi témájú tankönyvekben fordul elő. Ez a fogalom pedig a tervgazdálkodás. Ki az aki tudja mi a tervgazdálkodás? […] Nos, a múlt rendszerben (nevezzük így), ez volt a vezérlő gazdasági elv. Ma a piacgazdaság, akkoriban a tervgazdálkodás. Nem vagyok közgazdász, sem gazdasághoz értő ember, de ahogyan én megértettem, (nagyon leegyszerűsítve) mind a tervgazdálkodás, mind pedig a piacgazdaság három kérdésre ad karakteresen különböző választ. Ezek a kérdések pedig: 1. Mit termeljünk? 2. Kinek termeljük? 3. Hogyan termeljünk? És mind a két rendszer ezekre a kérdésekre egy-egy vezérelv alapján próbál válaszolni. A piacgazdaság (amelyben ma élünk) a piacot, az igényeket, keresletet és kínálatot helyezi előtérbe, ezek matematikai szükségszerűségei mentén ad válaszokat. A tervgazdaságot pedig egy felsőbb szerv (egy kormány, egy minisztérium, az állam, stb.) irányítja és mondja meg, hogy miből, mennyit és hogyan. Ez utóbbit pedig előre évekre kidolgozták vagy három vagy öt éves tervek formájában. Bár ma a világon (kevés kivételtől eltekintve) a piacgazdaság uralkodik, de tudnunk kell, hogy nincsen tiszta gazdasági rendszer a világon. Egyfelől, anno a tervgazdálkodásban is figyelembe vették, hogy az adott piacon, országban mire lenne kereslet, és másfelől pedig ma már senki sem hisz a piac mindenhatóságában, hanem a szakemberek tudják azt, hogy itt-ott be kell avatkozni, el kell dönteni kérdéseket, folyamatokat.

Talán meghökkentő lehet, de a mai igénk azonban – legalábbis szemléletmódjában – szembe megy minden piaci érvvel és egy jézusi három éves tervet vázol fel. Persze nem gazdasági értelemben, hanem inkább lelki értelemben. Azt olvassuk, hogy Jézus „tanított […], hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.” Tanított, hirdette az evangéliumot, az Isten szeretetéről szóló örömhírt és gyógyított. Ez a pár mondat akár lehetne a Jézus történet tartalomjegyzéke, vagy inkább összefoglalása, vagy akár a jézusi három éves terv. Hiszen Jézus földi szolgálata pont három évig tartott, és itt kezdődik (nagyjából) ezekben a sorokban.

De miért is használom ezt a provokatívnak tűnő fogalmat Jézus szolgálatának leírására, a mai igénk alapján, hogy „három éves terv”? Jézus szolgálata és az ő munkája ugyanis nem a „piaci szükségszerűség” terméke! Mert, bár – ahogyan korábban említettem – a piacgazdaságban a kereslet-kínálat, illetve az igények határozzák meg, hogy mi történik. És ha ezt a lelki dolgokra le akarjuk fordítani, akkor eszünkbe juthatnak Pál apostol szavai: „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 3,23), azaz mindenki rászorul az Istenre, aki Jézusban közénk lépett leginkább. De ez a közénk lépés nem azért történt, mert NEKÜNK, embereknek igényünk volt rá, hanem azért mert ISTEN így akarta, ez volt a terve! Nehogy azt higgyük, hogy bármi vagy bárki is kényszerítő erővel lehet az Istenre, mint pl. a piac a gazdaságra. Nem! Ami történik, az azért történik, mert az Isten úgy akarja, függetlenül attól, hogy van-e igénye rá az embereknek vagy nincsen.

Nem mellesleg az, hogy kinek mi az igénye és a szükséglete, az két nagyon különböző dolog. Bár minden embernek szüksége van az Istenre, akit Krisztuson keresztül (és csakis rajta keresztül) lehet elérni, de ez nem jelenti azt, hogy igénye is van rá! Láthatjuk, hogy Jézust saját korában is mennyien visszautasították,… sőt, elítélték és megölték. És ma is, mennyi embernek nincs igénye rá! De Jézus nem igény és ízlés szerint van, mint a fűszerek az ételben, hanem azért, mert Ő akarja, mert Ő velünk kapcsolatba akar kerülni! És ez nagyon jó hír, mert ez azt jelenti, hogy nem tőlünk, nem tőlem függ az, hogy ő ott van, itt van-e vagy sem, hanem kizárólagosan az ő akaratától. Az ő akarata pedig így hangzik, ahogyan ő mondta tanítványinak: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20)

És miben valósul meg ez a „velünk levés”. Hát abban a három dologban, amit a mai szakaszunk felsorol: tanít, hirdeti az evangéliumot és gyógyít. Olyan megváltó ő, aki így akar mellettünk lenni. Tanítani, hogy jobban megértsük magunkat, a körülöttünk lévő világot és az Isten magát is. Ő maga az evangélium, az örömhír, hogy Isten közénk lépett és ő maga tesz ezt az üzenetet élővé pont azáltal, hogy meghalt, feltámadt és ma is közöttünk van! És gyógyít. Gyógyulásra mindannyiunknak szüksége van és nem csak fizikaira, hanem lelkire is. Bár tudjuk jól, hogy Jézus nem gyógyít meg mindig, mindenkit, de azt tudjuk, hogy ő olyan, aki nem akar rosszat az embernek, látszódjon bármi más is a vélt vagy valós tényekből, hiszen pont ezért értünk adta önmagát. Ez töltsön el bennünket reménységgel a legnehezebb helyzetben is!

Azt mondtam, még jóval előbb, a piacgazdaság és a tervgazdaság összehasonlításában, hogy soha nem volt vegytiszta ilyen vagy olyan rendszer. Így van ez Isten tervével, terveivel kapcsolatban is. Ugyanis Isten nem egy rideg szabályrendszer, amely végrehajtja terveit és nem vesz figyelembe senkit és semmit. Nem! Jézus ezt mondja: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Mt 7,7).

Merjünk kérni, higgyünk abban, hogy az Úr meghallgat bennünket és kérjük azt is, hogy a mi kéréseink, vágyaink, vagy akár igényeink is illjenek bele abba a tervbe, amelyet ő eltervezett. Hiszen az ember semmi sem lehet harmonikusabb, mint Isten akaratába belehelyezkedni, belesimulni, abban biztonságot, békét és önazonosságot nyerni. Ámen