Bizonyíték nem ígéret | 1-2. rész (prédikáció, Pünkösd ünnepe, 2020.05.31. - 06.01.)

textus: Jn 14,14-21

ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. 15Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.

18Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.


1. rész

Régebben, még az internet széles körű elterjedése előtt, a reklámok (is) másmilyenek voltak. Ma – és ezt már sokat hoztam példának szószékről is – mindenkinek személyre szabott reklámokat gyártanak. Valaki ezt szereti, akkor ezt kapja, valaki azt szereti, akkor azt kapja. Viszont régen olyan reklámokat kellett gyártani, amelyek, ha nem is szólnak mindenkihez, de legalább senkit sem riasztanak el, vagy nem untatnak. Így égtek belénk (kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül) olyan tévés reklámszlogenek, amelyekre talán a legfiatalabbak nem is emlékeznek. Ilyenek például (és direkt ki fogom hagyni belőlük a márkaneveket, de pont az a lényeg, hogy így is mindenki tudni fogja miről van szó): „Gut, Besser,…”; „…szárnyakat ad!”; „A legkisebb is számít…”, „…mert megérdemled.”, „Minden másra, ott van a…”, stb. Ami nekem a tinédzserkoromra nagy hatással volt, az a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején, egy dezodor márka, aminek az volt a szlogenje, hogy „Bizonyíték, nem ígéret.”

Azon túlmenően, hogy az ilyen mondatok, a kapcsolt érzetek és a folyamatos sulykolás miatt, belemennek az ember agyába és ott is maradnak, akár egy életen át, az a nagy gond, hogy sokszor nem igazak. Nem igazak sem a termékkel kapcsolatban, sem pedig az élettel kapcsolatban. Ugyanis az ilyen szlogeneknek mindig van hatástörténetük, el kezdenek hatni a hétköznapokban. És már nem csak az adott termékkel kapcsolatban használjuk őket, hanem bármi mással kapcsolatban is, így – akár tetszik akár nem – közös kulturális örökségünkké válnak, és mindenki elfogadja őket, érvként egy beszélgetésben vagy egy vitában. Még ha nem is észérvként, de érzelmi érvként mindenképpen.

„Bizonyíték, nem ígéret.” A mai igénk pont egy ígéretet tartalmaz. Nem is egyet, hanem mindjárt többet is. Mi kettőről fogunk ma beszélni. Jézus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” Jézus ezt még a kereszthalála és feltámadása előtt mondta a tanítványoknak. Megígérte nekik, hogy eljön hozzájuk, hogy meglátják őt, és ebben a „látásban” életük lesz. És ez nem csak rájuk, hanem azóta is minden tanítványra, keresztény, hívő emberre vonatkozik. „Oké” – mondhatnánk – „nos, adjon akkor bizonyítékot! Hol a bizonyíték arra, hogy ez így van? Mert ugye tudjuk, bizonyíték és nem ígéret…” Ha Jézus ezt megígérte, akkor mégis hol van ennek a (kézzelfogható) bizonyítéka? Hol van olyankor Jézus, amikor baj van? Hol van akkor Jézus, amikor úgy érzem, hogy nincsen bennem erő? Hol van olyankor Jézus, amikor nincsen sehol? Hol van Jézus akkor…?

Pünkösd ünnepén vagyunk együtt. Pünkösdkor a Szentlélek kiáradását ünnepeljük. Azt, hogy az Isten Szentlelke leszállt a tanítványokra és ők ezáltal bátorságot nyertek, és szolgálatuk által megszületett az egyház. És így kapcsolódik a mai igénk pünkösd ünnepéhez, ugyanis a Szentlélek kapcsán hangzik el Jézus második ígérete: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.Ez a Szentlélek eljöveteléről való ígérete Jézusnak. Jézus azt ígéri az akkori tanítványoknak és nekünk is, hogy a Szentlélek az igazságra fog vezetni bennünket, mi megismerjük őt, és ő bennünk lesz. És ő lesz az, aki majd rámutat Jézusra, az ő valóságára, az ő jelenlétére és mindarra, ami ezzel jár. Csakhogy, van itt egy érdekes fél mondat: a Szentlélek akit, „a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri”.

És itt jön vissza a szlogenünk: „bizonyíték nem ígéret”. Az ember nem élhet ígéretek nélkül. A világunk nem lenne működőképes, ha nem fogadnánk el senkinek sem az ígéreteit. És nyilván van olyan, hogy csalódnunk kell, és legközelebb már okosabbak leszünk. De! A hit szempontjából, vagy ha úgy tetszik a spirituális dimenzióban, az Istennel való kapcsolatban ez nem működik. Két okból sem. Az egyik az, hogy hogyan jövünk mi ahhoz, hogy az Istentől előre bizonyítékokat követeljünk. Van aki megtette, és néha az Isten megengedi, de ez a kivétel. Másfelől pedig az Istennel való kapcsolatban az ígéretet és a bizonyítékot nem szabad szembe állítani egymással, hogy „ez csak ígéret, az meg bizonyíték”. Keresztény szempontból így hangozna ez a szlogen: ígéret ÉS UTÁNA bizonyíték! Ugyanis – e fenti igéből világosan kiviláglik – hogy annak lesz Jézusról, az ő jelenlétéről és munkájáról „bizonyítéka” az életében, aki bízik az ő ígéreteiben. És ezt a bizalmat és a bizalomhoz szükséges hitet maga a Szentlélek munkálja bennünk! Ő az, aki hozzákapcsol Krisztushoz és az Atyához is! Jézus ezt gyönyörűen fogalmazza meg: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.

Sokan úgy gondolják, hogy kereszténység lényege az erkölcsi szabályokban van. Hogy akkor leszünk jók, rendesek, a világ akkor fog működni, az élet akkor lesz szép, stb., ha mindazokat a szabályokat, mértékeket, kereteket, amiket az egyház a kétezer év alatt kialakított (hogy ezek közül melyik jó és melyik nem, az megint más kérdés…) betartjuk. De egyszerűen nem ez a kereszténység, a hívő lét értelme, hanem az, hogy a Szentlélek megérkezik hozzánk, belénk, és akkor „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.Élettel teli kapcsolati háló, ez a keresztény hit lényege! Ugyanis ebben a kapcsolati rendszerben kapunk bizonyítékot és ebben lesz az élet is! És, amikor itt Jézus „élet”-et mond, akkor a „dzóé” szót használja, nem pedig a „biosz”-t. A „biosz” a biológiai életet jelenti, de „dzóé” ennél sokkal többet. Az ÉLETET magát! Azt az életet, amit az Isten alkotott számunkra, amit mi emberek elszúrtunk, ami Jézusban helyre állhatott, és az örök életben, az mennyek országában fog kiteljesedni!

Micsoda ígéret! Méltó arra, hogy bízzunk benne! Kérjük Isten Szentlelkét, hogy ezt világítsa meg a számunkra! Ámen


*

textus: Jn 14,14-21

ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. 15Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.


2. rész

 

Azoknak akik pünkösd első napján is voltak templomban, feltűnhetett, hogy ugyanazt az igét olvastam fel. Nem tévedés, direkt történik. Annyi üzenet van ugyanis ebben a pár sorban, hogy úgy éreztem, akár kétszer is beszélhetünk róla úgy, hogy nem ismétlünk dolgokat, csak amennyire szükséges a megértéshez. Izgalmas lesz!

Hogyan mondanánk azt magyarul, hogy „sztereotípia”? […] Előítélet? Nos, nem egészen. A Wikipédia szerint (Kezeljük fenntartással!):

„A sztereotípiák olyan személyiségi sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de az agyunk számára nélkülözhetetlen információosztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.”

Ha magát az eredeti görög szót nézzük, akkor abban is benne van ez a fenti definíció. „Sztereó” azt jelenti, „ismétlődő”, vagy „térhatású”, „térbeli”; a „típia” pedig „típus”-t, „közös alapvonásokkal jellemezhető fajtá”-t jelent (Ezen utóbbi meghatározások már a Bakos-féle Idegen Szavak Szótárából vannak, szóval ezeket már nem kell fenntartással kezelni.)

Végül is van benne ráció. Az embernek szüksége van sémákra. Nem lehet mindig mindenről értékítéletet alkotni, az túl sok idő és energia lenne. Ehelyett viszont – vagy saját tapasztaltból, vagy más információ forrásból – van egy előzetes képünk a dolgokról, így nem kell az alapvető megismeréssel megküzdeni, hanem magával az adott dologgal, helyzettel, személlyel való interakcióra figyelhetünk. Szóval, alapvetően, ez egy hasznos dolog. És az is igaz, hogy vannak pozitív, de ugyanakkor, vannak negatív sztereotípiák is. És, hát minél nagyobb és minél összetettebb valami, annál inkább kell róla a sztereotípia, és annál nagyobb az esélye/veszélye annak, hogy meg sem közelíti a valóságot!

Így, az egyházzal kapcsolatban is rengeteg a sztereotípia. Vannak pozitívak, de leginkább negatívak… Mind a pozitívak, mind a negatívak között vannak, amelyek igazak és vannak, amelyek hamisak. Én ma csak egyetlen hamis sztereotípiát szeretnék az egyházzal kapcsolatban idehozni. Mégpedig azt, hogy az egyház nem más, mint idejétmúlt parancsok, szabályok, törvények sokaságát önként vagy kényszer hatása alatt betartó ódivatú emberek egyre kisebb csoportja. (Erről már tegnap is beszéltünk.) Azt hiszem, hogy mindannyian tudnánk olyan ismerősöket, rokonokat, barátokat említeni, akik pontosan ezt gondolják. Sőt! Talán mi is ezt gondoljuk… egy kicsit…

A mai igénk, amellyel már második napja foglalkozunk, úgy tűnik, ráerősít erre, a következő jézusi mondatokkal: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,” és „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja” azokkal ez meg az történik. És valóban, a fent említett negatív hangú és hamis sztereotípia, valójában féligazság. Ugyanis, azt nem lehet és nem is kell tagadni, hogy az egyházban, a valódi krisztusi úton vannak parancsolatok, vannak szabályok és vannak törvények is. De, hogy ez ódivatú lenne, és hogy ez lenne maga az egyház, ez lenne az egyház legfőbb tulajdonsága, az szemenszedett hazugság! Nézzük csak meg tüzetesebben Jézusnak ezt a beszédét, az egyik búcsúbeszédét, amit tanítványokhoz intézett kereszthalála előtt. Hogyan kezdődik? „ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem”- így kezdődik az első egysége a szakasznak. A második egység pedig így: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.Igen, tény az, hogy vannak Jézusnak parancsolatai (és majd erről mindjárt beszélünk bővebben), de azt kell látnunk, hogy ő úgy ad parancsot, hogy előbb Ő ad nekünk! Adja a lehetőséget, hogy kérjünk tőle, de nem úgy mint egy automata, hanem Ő személyesen velünk van, a jelenlétét is adja nekünk! És ha ez nem lenne elég, akkor pontosan tudjuk azt is, hogy Ő az életét adta értünk… Ez az igazság, amelyet az „igazság Lelke” helyez a szívünkbe. Nem véletlen, hogy pünkösd másnapján beszélünk erről. Ő az, aki értünk hívőkért küldetett elsősorban (Erről tegnap részletesebben beszéltünk.) Őt a világ nem tudja befogadni „ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz”-mondja Jézus, az akkori és a mai tanítványoknak is. Nagyon izgalmas, hogy görögül, az Újszövetség eredeti nyelvén, a világ úgy hangzik, hogy „kozmosz”. Ismerjük ezt a szót, az univerzumot és a világmindenséget értjük alatta. Micsoda ígéret, hogy a Szentlélek, aki olyan hatalmas, hogy a kozmosz, az univerzum nem tudja befogadni, azért küldetett, hogy nálunk, sőt bennünk lakjon! Fantasztikus üzenetünk van ma is!

És akkor most térjünk vissza ahhoz a parancsolat dologhoz. Mert igaz, ami igaz, Jézus ad, olyan adományokat, amelyek nélkül semmik vagyunk, de mi az amit vár tőlünk? Bizony vár tőlünk valamit, de nem cserébe! Ugyanis mindazért, amit ő elkészített nem lehet adni semmit. Nincs az a vagyon, nincs az a bármilyen jellegű érték, ami cserealapot tudna képezni a Krisztussal való kapcsolatban! De akkor most már mondjuk ki, mi Jézus parancsolata! Alig egy fejezettel igénk előtt, ezt mondja Jézus a tanítványoknak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34-35) Furcsán hangozhat, de ez a lényeg! A szeretet. Nem a majomszeret, nem a szigorúszeretet, nem az ilyen vagy olyan jelzővel ellátott szeretet, hanem A NAGYBETŰS SZERETET. Amire való képesség elsősorban nem tőlünk, a mi teljesítményünktől függ, hanem magától Jézustól („ahogyan én szerettelek titeket”). Ugyanis az a szeretet, amiről itt Jézus beszél, (és aminek bővebb kifejtésére nem nagyon van itt most lehetőségünk), az azért lehetséges, mert ő ezt adja nekünk. Ahogyan János apostol levelében írja: „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19) Az Isten annyira szeretett minket, hogy elküldte értünk a Fiát! És, tévedés ne essék, nem csak azokat, akik akkor éltek, amikor Jézus ténylegesen, fizikailag eljött, hanem azelőtt (1Pét 3,19) és azután is mindenkit.

Hát, ha van olyan sztereotípia, ami jó és ami még helyes is, akkor az ez: az egyházban (legyen bármilyen esendő is) ezt a szerető Istent, ezt a szerető Megváltót lehet megismerni az ő Szentlelkükön keresztül! Ezt adja meg nekünk a Mindenható! Ámen

Megjegyzések

  1. 2 x 10/10 = két brilliáns prédikáció! :) Áldott pünkösdöt kívánok Lelkész úrnak, családjának és gyülekezetének egyaránt!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)