Adventi spóra (prédikáció, Advent 1. vasárnapja, 2020.11.29.)

textus: 1Pét 1,22-25

22 Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, 23 mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. 24 „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, 25 de az Úr beszéde megmarad örökké.”Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.



A prédikáció háttérben hallgatható és letölthető változatban:


A prédikáció a Spotify-on:

Nagyon szeretem a helyszínelős, nyomozós sorozatokat. Tengerészeti Helyszínelők, Miamii Helyszínelők, Dr. Csont és a többiek. Ezekben a sorozatokban a cél elsősorban az, hogy megtalálják a tetteseket és fényt derítsenek az ügyre. Ennek érdekében a legtöbbször a tudományt hívják segítségül a nyomozó hatóságok. És ott vannak a tudósok, akik pedig laborban vagy terepen kikutatják, hogy mi és hogyan történt. Ennek a folyamatnak egy visszatérő eleme, hogy a tettest hozzá tudják kötni a helyszínhez és az áldozathoz. Sokszor pedig előfordul, hogy ezt úgy tudják megállapítani, hogy ha ugyanolyan apró részecskéket találnak az elkövetőn, mint amilyen a tetthelyen vagy az áldozaton van. És ezek a „részecskék” pedig nem ritkán spórák. Különböző növények, de elsősorban gombák spórái. Ma már tényként tudjuk kezelni, hogy a gombák fonalaikkal behálózzák az egész világot, szinte mindenütt ott vannak, és a spóráik is megtalálhatók mindenhol.

A mai igénkben vagy egy hapax legomenon, azaz egy olyan kifejezés, amely csak és kizárólag egyszer fordul elő az Új- vagy az Ószövetségben. Ez a kifejezés pedig a „mag”. Persze a magyar „mag” szó sokfelé előfordul a Bibliában, de azoknak más szó az eredetije. Az a görög szó, ami itt szerepel (ugyanis az Újszövetség eredeti nyelve a görög): a „spóra”. Így hangzik az egész szakasz, ezt írja Péter apostol: Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.”Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” Feszültséggel teli az az állapot, amit Péter itt leír. Egyrészt a hívő ember is ember és időleges, nem pedig örök („Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull”), másrészt azonban ott van ennek a nagyon is általános emberi állapotnak az ellentéte is: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” Mi tehát ez a kettősség? Hát az, hogy a hívő ember egyszerre olyan mint a többi ember: esendő, időleges, véges, de mind ezek mellett pedig újjászületett, el nem romló, vagy ha úgy tetszik végtelen szavatossági idejű „mag”-ból, ami pedig nem más, mint Istennek az igéje.

A kérdés már csak, hogy melyik a domináns fél? Melyik az amelyik erősebb, hatásosabb? Egyértelműen a „romolhatatlan mag”, az örökké friss maradó „spóra”. Ugyanis, ahogyan a gombaspóra mindenütt ott van és mindenre rárakódik, úgy az ember kereszténysége ebből a „romolhatatlan magból” való származása is ott kell, hogy legyen az élet minden területén. Nem lehet, hogy a kereszténységemet, a hívő életemet csupán egy bizonyos időszakra vagy helyre korlátozom. Ha tényleg hívő vagyok, akkor az a nap 24 órájára és a hét 7 napjára vonatkozik. És mindenben amit tesz, amit mondok, ahogyan élek abban benne van.

Ezt persze magamtól nem tudom elérni. De nem is kell, mert Isten igéje elvégzi bennem a munkát. Az „ige”, amelyet itt kis betűvel ír a szakasz, de ha nagy betűvel írná, tulajdonnévként, akkor az magára Krisztusra vonatkozna (ld Jn 1,1-3). De azt hiszem itt is érthetjük ne csupán kicsi, de nagy betűvel is. Maga Krisztus, aki elvégzi bennünk azt a munkát, hogy non-stop keresztények lehessünk.

A mai vasárnappal belépünk az új egyházi évbe (BUÉK!), és ezzel együtt a karácsonyi ünnepi időszakba is. Ilyenkor az hamariaknak meg vannak már az ajándékaik, de van aki csak most kezd el gondolkodni, hogy mit adjon szeretteinek karácsonyra. Én személy szerint a hasznos és időt álló ajándékokat szeretem. Az olyanokat, amelyek vagy hasznos tárgyak, vagy finom fogyasztható dolgok, vagy olyanok, amelyeket emlékként őrizhetek.

Eddig megszokhattunk egy szintet, hogy mi az az összeg, amivel gazdálkodhatunk. Az idei év ünnepe másmilyen lesz. Többségünk kevesebbet tud anyagilag ráfordítani az ünnepekre. Biztos vagyok benne, hogy idén az összlakosság lényegesen kevesebbet fog költeni az ünnepi időszakban.

Azonban ilyenkor, mikor pénzben, anyagiakban kevesebbet tudunk adni, akkor érdemes arra figyelni, hogy mi az, amit másképpen tudunk adni. A mai szakaszunk ilyen jelzőket rendel Isten igéjéhez: „élő”, maradandó”. Nem halott és nem romlandó, nem is oktalan, céltalan, mint afféle reprezentatív karácsonyi ajándék, vagy haszontalan porfogó, hanem élő és maradandó! Arra hív bennünket a mai szakasz, hogy a karácsonyi készülődésben adjunk nagyobb szerepet az igének, amely – reménység szerint – a mi életünket is áthatja, hogy ezt adjuk tovább élő és maradandó ajándékként!

Most igazán van lehetőségünk erre, most van itt az ideje annak, hogy ne csupán kényszer alatt, de szemléletet váltsunk, és arra tereljük az ünnepet, amerre kell. Ehhez adjon egy kis kapaszkodót és keretet a mai igénk. Felolvasom még egyszer: Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.”Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)