Szükség van rád! (prédikáció, Ítélet vasárnap, 2020.11.08.)

textus: Jel 14,12-13

12 Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. 13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.


A prédikáció háttérben hallgatható és letölthető formában:







Az embernek vannak alapvető érzelmi igényei, szükségletei. Ilyen például, hogy szeretve legyen (mit meg nem tesznek emberek azért, hogy szeressék, vagy legalábbis kedveljék őket!). Vagy pl. hogy értékesnek érezzük magunkat. És ide tartozik a hasznosság érzése is. Ez utóbbi annak a vágya, hogy szükség legyen rám, hogy azt érezzem, hogy kellek, hogy van értelme az életemnek, mert van szerepem és – jó értelemben vett – funkcióm a világban. Az egyik legszörnyűbb dolog, amikor az ember haszontalannak és feleslegesnek érzi magát. Ilyenkor szoktak felmerülni pl. ilyen kérdések, hogy „Minek is élek…?”, vagy ilyen gondolatok, hogy „Nincsen értelme…”.

Eredetileg a Jelenések könyvét, amelyből a mai igénk van, nem azért írták, amire amúgy sokan használták az elmúlt két évezredben. Mivel a végidőkről szól, az általunk ismert világ végóráiról, ezért nem kevesen próbálták meg egyfajta jóskönyvként használni, hogy valahogy kimatekolják belőle, hogy mire számíthatunk a jövőben. Pedig ez a könyv alapvetően a mindenkori jelennek íródott. Eredetileg, az első keresztényüldözések alatt, azért, hogy bátorítsa a híveket, hogy ez nem a vég, hogy amit tapasztalnak az a valóságnak csupán az egyik szelet, és csak a teljes kép adja ki nekünk a lényeget: Jézus győz! Pontosabban, már győzött is! Minden látszat ellenére ő győzött a kereszten! Bármit is véljünk tapasztalni, akár a gonoszság döbbenetes mértékét, Jézus akkor is győzött, és az Ő győzelme a miénk is.

És ez persze akkoriban nagyon is aktuális bátorítás volt, de azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ma is az. Nehogy azt higgyük, hogy ez nekünk nem szól! Ma is bátorít bennünket az ige. Így kezdi: „Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.” És ez a mai első jó hírünk! Szükség van rád! Miért? Mert, ha Krisztusban hívő vagy, akkor te is beletartozol abba a csoportba, akiket a Biblia „szenteknek” hív. (Erről érdemes ezt a podcastot meghallgatni.) Ugyanis bibliai értelemben a szent az, aki Krisztusé. Márpedig a keresztény ember, az igazán keresztény ember, Krisztusé! (Erről beszéltünk a múlthéten.)

Szükség van rád! Az ige, így fogalmaz egészen pontosan: „Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.” Két dologra van szükség: állhatatosságra és Isten parancsainak és Jézus hitének megtartására. De mi az állhatatosság? Kissé régies a szó, de nagyon fontos fogalom a keresztény hagyományban. Két részből áll: türelemből és kitartásból. Tulajdonképpen ennek a kettőnek a keveréke. Tehát, ha felállítjuk az állhatatosság egyenletét, akkor az így néznek ki: türelem + kitartás = állhatatosság. Milyen izgalmas ez a magatartásforma, hiszen van benne egy passzív rész (a türelem) és egy aktív (a kitartás). Milyen jól jellemzi ez a hívő életet! Ott van benne elsőként a passzivitás, hogy bízzuk Istenre azt, ami az ő „dolga”, ami az ő hatáskörébe tartozik és legyünk türelemmel. Ez a hit általi bizalom Istenben. De ott van az aktivitás is, hiszen a keresztény élet nem tehetetlen, hanem éppen ellenkezőleg: tele van cselekedetekkel a világ és embertársaink javára.

A mai vasárnap, az egyházi év (amely nem esik egybe a naptári évvel, mert advent első vasárnapjával kezdődik) utolsó három vasárnapja közül az első van. Ez a három vasárnap – így stílszerűen az egyházi év végén – elénk hozza a végidőket. Egyrészről a világnak a végét, hiszen ez a világ egyszer majd megszűnik létezni ebben a formában, illetve a saját életünk végét is. És ezt a végső valóságot ez a három vasárnap három oldalról, három különböző, de mégis szorosan összefüggő oldalról világítja meg. Ítélet, reménység és örök élet; ez a három vasárnap neve. Ma az első, Ítélet vasárnapja van.

És igen, legalább egy évben egyszer beszélnünk kell arról, hogy a világ ítélet alatt van. És nem csak úgy általában, hanem benne mindenkivel, velünk együtt. Mert eljön majd a pillanat (vagy a világ végével, ha megérjük, vagy a mi földi pályafutásunk végével), hogy el kell számolnunk az életünkkel. És ebben az elszámolásban extrém fontosak a bibliai értelemben vett szentek, azaz a hívő emberek. Mi. Miért? Azért, mert a hívő életünk, az állhatatosságunk, Jézus hitének és az Isten parancsainak megtartása, önmagunkon túlmutató valóság! „A hit magánügy.”- mondja a népszerű szólás, és bár van igazság benne, de ez csak a valóság fele, féligazság, ha úgy tetszik, mégpedig a szó szoros értelmében. A mai igénk egyértelműen kinyilvánítja, hogy ez a fent említett mondat nem a teljes igazság.

Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” - írja János apostol. „A hit magánügy.” Ezt a (most már tudjuk, hogy) félmondatot ki kell egészíteni, valahogy így: „A hit magánügy és közügy is!” Mert igen, vannak olyan részei a hitnek, amelyek másra nem tartoznak, a Biblia is beszél a „belső szobáról” (Mt 6,6). Vannak a hitnek olyan aspektusai, amelyek nem tartoznak másra, csak Istenre és rám. Viszont vannak olyanok is, amelyek igenis a köz javát szolgálják. És itt nem csak a szeretetintézményekre, nem csak az egyházi iskolákra, vagy egyéb társadalmi intézményekre gondolok, hanem a kereszténység és a hívő élet szíve közepére: az evangéliumra!

Ítélet vasárnapján előttünk áll a feladat. Az evangélium hirdetése. Miért? Hogy minél több emberről elmondható legyen, hogy „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg”. Igen. Legalább évente egyszer el kell mondani, hogy mindannak, amit teszünk, ami a keresztény életet jelenti, annak egyetlenegy célja van, hogy amikor megállunk majd Krisztus előtt, akkor ott boldogság várjon bennünket, örök boldogság!

Szükség van rád! Ezt üzeni a mai ige. Szükség van rád akkor, ha már hívő ember vagy. Mert fontos vagy, van célod, van „funkciód”, mert az Úr elhívott arra, hogy állhatatos legyél, hogy hordozd életedben az evangéliumot és át is add másoknak is! De szükség van rád, akkor is, ha még nem vagy hívő ember! Neked is van meghívásod! Mert – minden ellenkező híreszteléssel szemben – hívő embernek lenni jó! Krisztushoz tartozni célt és életet jelent! Nem is akármilyen életet, hanem örök életet! Ámen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)