A dolgok szíve közepe (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap, 2021.08.22.)

Az igehirdetés audió verziója:

textus: Mk 10,17-27

„17 Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 18 Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 19 Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” 20 Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21 Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! 22 A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! 24 A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? 27 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.”

Soroljunk fel vallásokat! […] Iszlám, buddhizmus, kereszténység, hinduizmus, zsidó vallás, stb. Ezeket tartjuk klasszikus értelemben vallásnak. Fel kell ismernünk azonban azt, hogy a „vallás”, mint olyan egy sokkal tágabb fogalom, mint azt elsőre gondolnánk! Nagyon sok minden lehet vallás az ember számára. Van is egy ilyen sokak által használt latin kifejezés, hogy homo religiosus azaz „vallásos ember”, a homo sapiens mintájára. Sokféleképpen lehet érteni a homo religiosus-t. Én úgy értelmezem, hogy az embernek az alapbeállítása az, hogy vallásos, és még ha nem is tagja egyik „klasszikus” vallásnak sem, de akkor is vannak olyan gondolatok, rendszerek, személyek vagy csoportok az életében, amelyeket vallásként kezel és „használ”.

Azt, hogy mi a vallás persze nagy kérdés, és meghatározások tucatjai vannak, amelyek ilyen vagy olyan szempontból akarják megfogalmazni a vallás lényegét. Én most kiválasztottam egyet, amely a mai igénk és témánk szempontjából talán a legcélravezetőbb. Melford Spiro híres antropológus definíciója ez (tartalmi idézet):

Minden kulturális (értsd: tudás, jog, szokás, hagyomány, társadalom, stb. lokális összessége) intézmény három fő összetevőből áll: hiedelemrendszer (mit hisz), cselekvési rendszer (erkölcs) és értékrendszer (mi a jó és a rossz). A vallásnak ezen felül az a többlete, hogy mindezt az emberfelettire hivatkozva állítja és tanítja.

Ez most egy meglepő lehet, de a mai kor legelterjedtebb vallása a kapitalizmus. Tudom, hogy a „kapitalizmus” mint fogalom alapból egy gazdasági rendszert jelöl, de a 21. századra bizony „sokkal több lett, mint közgazdaságtani elmélet. Mostanra egy etikát is magában foglal – tanításokat arról, hogyan viselkedjenek, neveljék a gyerekeiket, sőt hogyan gondolkozzanak az emberek. Alapelve, hogy a gazdasági növekedés a legfőbb jó […] mivel az igazság, a szabadság, sőt a boldogság is a gazdasági növekedésen áll vagy bukik.”¹- állítja a híres történész-író Harari. Ha – ennek fényében – visszatérünk az előző meghatározáshoz, akkor nagyon egyszerűen belátható, hogy a kapitalizmus egy vallás, hiszen van egy hiedelemrendszere (a piac mindenhatósága), vagy egy cselekvési rendszere (a fogyasztás kultúrája) és van egy értékrendszere (a növekedés a legfőbb jó, ahonnan minden származik).

És nehogy azt higgyük, hogy ez csak a gazdagokra, és a hatalmasokra van hatással! Amikor egyetemistaként szórólapoztam, akkor az egyik hivatásos (nem diákmunkás) kolléga azt mondta: „eszem, hogy dolgozhassak, dolgozom, hogy ehessek”. Ez a sem nem hatalmas, sem nem gazdag fiatalember, összefoglalta mindazt, amint a kapitalizmus, mint vallás az „hívő” embertől elvár: a termelés és fogyasztás örök körforgását!

A mai történetünk idején még nem volt (a maihoz hasonló) kapitalizmus, de anyagiak nagyon is, amely a mai társadalmi rendszer alapját is képezi. Jézushoz eljött egy gazdag ember, leborult előtte és így szólt: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Milyen erős ez a kép! Egy hatalmas ember Jézus lábainál… És miután beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy nem csak gazdag, de nagyon erkölcsös is, betartotta a Tízparancsolatot, minden oké. Jézus meg is kedvelte. Egy kis idő múlva Jézus rátért a fentebb idézett kérdésére is, és ilyen választ adott rá: „Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”

Több szempontból is zseniális ez a mondat! Mivel kezdi Jézus? Minden oké, nagyon jól betartod, amit kell, de „egy hiányosságod van még”. Ez a „hiányosság” kifejezés „nélkülözést” is jelent. (Ugyanez a szó szerepel a Tékozló fiú történetében [Lk 15,14], amikor már elszórta a vagyont és nem volt semmije.) Hogy mije van?! Nélkülözése, hiányossága, szüksége van! De hát ez hogy lehet, hiszen gazdag és mindene meg van, ami kell! Bizony Jézus itt nem az anyagi javakra utal, hanem mire? Arra, hogy valami hiány van az életében, amit az anyagiakkal pótol! Ez a hiány pedig maga Jézus. Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!” Nem az volt a baj, hogy gazdag, hanem az volt a gond, hogy gazdagságával és az ebből fakadó, vélelmezhető életstílusával, hatalmával, befolyásával töltötte be azt a bizonyos űrt, amely minden emberben ott van. Homo religiosus, azaz minden ember vallásos, de nem mindegy az, hogy mivel töltjük be azt a vallási szükségletet, amely ott rejtőzik mindannyiunkban! Ennek a gazdag embernek arra volt szüksége, hogy megszabaduljon a vagyonától, hogy üressé tegye Jézus helyét a szívében.

A gazdag ember története nem biztos, hogy happy end. Azt olvassuk csak, hogy „A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” De, hogy megtette-e vagy sem, amit kellett volna,… nos, azt nem tudjuk.

De nem is ez a nagy kérdés, hanem az, hogy nekünk mit jelent ez a történet! Vajon mi az én vallásom? Vajon ki nekem Jézus? Vajon az életemet mi határozza meg végső soron? Mi az, amitől várom a kiteljesedést? Ki az, akitől várom? Vajon a termelés és fogyasztás örök körforgásának kultuszában keringek én is? Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem fontosak az anyagiak! Dehogyisnem! Mindenki pénzből él! Enni kell! Stb. És bizony jó, ha anyagi biztonságban vagyunk, és szörnyű, ha ez valakinek nem adatik meg! Én csak azt mondom, hogy ennek legyen meg a helye az életünkben, de az élet ennél sokkal többről szól! Mert a vallás, a hit, az Istenhez fűződő személyes kapcsolat csak akkor működik, ha a helyén van! És ez nem csupán „hab a történ”, hanem az élet esszenciája! Abban a pillanatban, ha valaki vagy valami más kerül a helyére, az élet kisiklik, még ha ez nem is tűnik fel! Személyes szinten, az emberi kapcsolatok nem lesznek teljesek, társadalmi szinten a szolidaritás elsorvad (ahogyan ezt látjuk és tapasztaljuk), és végül pedig nem az lesz majd a cél, aminek lennie kéne, ami az egyetlen végső cél: az örök élet!

De hogyan kerülhet a helyére Jézus az életemben? Kérnem kell. Tenni nem tudok érte, nem tudom Jézust berakni a szívembe, a lelkembe. De nem is kell. Takarítsam ki az életem, és kérjem őt, hogy jöjjön! Kérhetem, mert ő meghallgat. „De ez nekem nem megy!”- mondhatnánk, és teljesen igazunk is van, mert mind a mellett, hogy Jézus várja, hogy elkészítsük a helyet számára, mi ezt, magunktól nem tudjuk megtenni. Éppen ezért bátorítja az efölött kétségbe esett tanítványokat (és bennünket is) a mai szakaszunk záró mondatával, amely legyen a mai igehirdetés zárszava is egyben: „Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” Ámen

1Yuval Noah Harari: Sapiens, Animus Kiadó, Budapest, 2020, 284.o.