GPS az üdvösséghez - Lk 13,22-30 (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2021.08.29.)

Az igehirdetés audió változata:

textus: Lk 13,22-30

„22 Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. 23 Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: 24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25 Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. 26 Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál. 27 Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! 28 Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. 29 Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. 30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Manapság már kevesen vannak olyanok, akik, ha utaznak valahová autóval, akkor hagyományos, papír alapú, print térképet használnak. Megvallom őszintén én sem nagyon használok már térképet autózáshoz. Mindenki GPS-t használ. Pontosabban nem GPS-t használ, hanem GPS-t használó eszközt használ, hiszen a GPS nem egy eszköz, hanem egy műholdas „globális helymeghatározó rendszer” (global positioning system). De most maradjunk simán a GPS-nél.

Szóval, mi az, ami kell ahhoz, hogy valaki jól tudja használni a GPS-t! Milyen adatokat, információkat kell megadni, használni, tekintetbe venni? […] 1. Kell egy cél. Hiszen tudni kell, hogy hová megyünk, nem? 2. Tudnunk kell, hogy mi alapján akarunk utazni: idő vagy megtett út alapján. Magyarul a gyorsaság az elsődleges szempont vagy a kevesebb kilométer. 3. Azt is ki kell találni, hogy mely úttípusokat, vagy helyeket akarunk kikerülni (pl. földút, fizetős utak, stb.). Ha ezeket számba vesszük és jó infókat kapunk, akkor odaérünk, ahová kell.

Az ember egy összetett lény, és ebből az összetettségből fakad az, hogy amikor az életútról beszélünk, akkor nem egy egydimenziós útvonalról beszélünk, hanem egy sokoldalú, sokrétű barangolásról. Ebben benne van a biológiánk, a szellemünk, a lelkünk, a mentális állapotunk és sok minden más is.

Azonban csak akkor tudunk jó és megfelelő utat találni, ha tudjuk, hogy hová akarunk jutni. És itt van a világ legnagyobb problémája, hogy nincsen célja. Mert, ha az Istent kihúzzuk az egyenletből, akkor mi lehet az ember célja? Általában két variáció szokott megfogalmazódni: 1. nyomot hagyjunk, számítson, hogy éltünk; 2. minél tovább kitoljuk a fizikai élet végét. Mi ennek a két célnak a hiányossága? Hogy egyik sem rólunk, és főleg nem nekünk szól! Hiszen a nyom hagyása, akár a gyerekekben, vagy pedig eszmékben, tárgyakban, alkotásokban, stb. az már nem érint bennünket. A fizikai lét puszta kitolása, pedig csak az elkerülhetetlen halogatása, amely a legtöbbször nem egy örömteli folyamat…

Ezzel szemben azonban a mai igénk (meg úgy általában a Biblia) egy nagyon határozott cél lehetőségét kínálja fel nekünk. Így ír a mai szakasz: „Amikor [Jézus] Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Igen, az üdvösség. Meglepően keveset beszélünk róla az egyházban (is). Nem az említésre gondolok, hiszen sokat emlegetjük, hanem, hogy arról essen szó, hogy a hívő ember célja nem más, mint az örök élet, az üdvösség! Hogy beszéljünk, arról a jó hírről, hogy Jézus Krisztus által a horizontunk a végtelenbe tágul, és Ő vár minket egy olyan helyen, ahol semmi sem marad az életből, ami rossz és minden ott lesz, ami jó! Ahol majd kisimul minden, mind találkozhatunk és együtt lehetünk az idők végezete után is, mégpedig úgy, hogy megérthetünk mindent, amit eddig nem értettünk ebben az életben, és… szemtől szembe találkozhatunk az Istennel! Micsoda fantasztikus dolog lesz ez! Alig várom!

És az is fontos infó, hogy az örök élet nem olyan, mint a mézes madzag, amely csak elhúznak az orrunk előtt, de kamu az egész, és nem olyan mint a drága üzlet kirakatában lévő áru, amelynek üvege csupán pár milliméter, de igazából egy életnyi távolságban van a pénztárcánktól! Nem. Ugyanis pont a mai igénk nem kevesebbet, mint GPS-t ad az örök élethez!

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. […] Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.” Emlékszünk még, hogy milyen adatok kellenek ahhoz, hogy a GPS-t jól használjuk? 1. Kell egy cél: ezt tudjuk, az örök élet. 2. El kell dönteni, hogy számít-e az idő? Igen, bizony számít: „Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok.” Ahová megyünk, oda csak egy ideig lehet eljutni. Ez az idő pedig az életünk. Aki ugyanis üdvözülni akar, annak ebben az életben, ebben a fizikai valóságban kell erre törekednie, mert utána már, a „bezárult az ajtó”, akkor nincsen rá lehetőség. Márpedig, ily módon, érdemes ezt minél hamarabb elkezdeni, hiszen nem tudhatjuk… Tehát van cél, és adott az érkezés időpontja is. 3. Most már csak azt kell kitalálni, hogy milyen úton megyünk. Pontosabban Jézus megmondja, nem kell nekünk kitalálni: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun”- mondja. Máté evangélista pedig, aki szintén lejegyezte ezt a mondást, így egészíti ki: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” „keskeny út”- nem széles, hanem keskeny. Oda kell figyelni, hogy le ne csússzunk a padkára, a szalagkorlátra, ne adj’ Isten szakadékba! De hogyan lehetséges ez?- kérdezhetnénk. Mikor a legpontosabb a GPS? […] Amikor netre van kapcsolva, akkor megmutatja a legfrissebb, legaktuálisabb adatokat, információkat is. A mai igénk, és úgy általában a Biblia is csak akkor tárul fel lőttünk a maga teljességében, akkor jelenthet életet, örök életet, ha kapcsolatban vagyunk a „hálózattal”, a Mindenható Istennel! Csakis a vele való kapcsolatban lehet biztonságos az utunk és érhetünk célba a tervezettek szerint! Erre törekedjünk, Felé forduljunk, kérjünk, szidjunk, sírjunk, robbanjunk, örüljünk, vidámkodjunk… mert ő mindebben ott akar lenni velünk, végesvégig a keskeny úton!