A menő vállalkozó esete a prófétasággal, avagy mi az egyház? - Ám 7,10-15 (prédikáció, Biblia-vasárnap, 2021.10.24.)

Az igehirdetés audió formátumban:

textus: Ám 7,10-15

„10 Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! 11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.

12 Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! 13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! 14 Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. 15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!”

Hogyan határoznánk meg azt a fogalmat, hogy egyház? Mit nevezünk egyháznak? […] Nézzünk meg egypár meghatározást:

1. Egyház azoknak az embereknek a közössége, akik ugyanazt hiszik.

2. Egyház, akik ugyanahhoz a felekezethez tartozónak vallják magukat.

3. Egyház az, akik a hatályos törvények szerint egyháznak vannak bejegyezve.

4. Egyház az, akik vasárnaponként templomba járnak.

5. Egyház az, amit annak tekintünk.

6. Egyháznak azokat az embereket, akik ugyanabban hisznek.

Stb.

Talán még hozzá tudnánk egy pár dolgot tenni, vagy egy pár meghatározást alkotni. A mai igénk pedig segíteni fog abban, hogy egészen konkrétan kiderüljön, hogy mi az egyház.

A mai igénk Ámósz próféta könyvéből származik. El kell árulnom, hogy nekem az egyik kedvencem, mert nagyon sokat foglalkozik társadalmi, gazdasági ügyekkel, mégpedig az igazságosság és szolidaritás, az irgalom szemszögéből (is).

Ámósz egy igen érdekes figurája a Bibliának. Minden valószínűség szerint ő az egyik legkorábbi író próféta a Szentírásban. Voltak már előtte is próféták természetesen, de őróluk mások írtak, nem pedig ők maguk írtak. Ámósz egy jól menő mezőgazdasági vállalkozó volt. Azt olvassuk önvallomásában, hogy „Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.” Azért mondom, hogy jól menő vállalkozó volt, mert a pásztorkodás a helyik körülményeknek megfelelően vándoréletmód volt, a füge termesztés pedig nyilván helyhez kötött. A kettőt csak akkor tudta együtt csinálni, ha nem ő maga végzett minden munkát, hanem alkalmazottai voltak. Szóval Ámószt, ezt a vállalkozót, megszólította az Isten, és elküldte, hogy prédikáljon, prófétáljon a nép között. Mégpedig elsősorban arról, hogy milyen borzalmas különbségek vannak a társadalmi osztályok között. A felsőbb rétegek dúskálnak, a rossz helyzetben lévő tömegek meg nyomorognak, az igazságszolgáltatás romokban, az irgalmat és szolidaritást pedig hírből se hallotta már nagyon régen senki… Az uralkodó pedig nem hogy elnézi mindezt, de még tetézi is egy csomó mindennel.

Ámósz pedig beszélt. Sokat és keményen. Ez pedig – azt hiszem nem lepődünk meg – sokaknak nem tetszett. És bizony őrá nem lehetett mondani, hogy nem hiteles, hiszen maga is – anyagi helyzetéből fakadóan – a rendszer kedvezményezettje volt és belelátott a dolgokba.

Viszont onnan kapta a legnagyobb nem tetszést, sőt támadást, ahonnan nem is számítanánk. Mégpedig a papságtól! Amacjá, aki az akkor egyik legfontosabb szentély, Bétel, papja volt, kikelt Ámósz ellen, a hivatalos papság nevében. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen ő fizetett „alkalmazottja” (is) volt az uralkodónak. És Amacjá azzal a nagyon ősi, de mind a mai napig közkedvelt eszközzel él, amit úgy neveznek, hogy összemosás. Ezt mondja Amacjá a királynak: „Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám [megj.: a király], Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.” „Ó, nagy király! Ámósz, ez a senkiházi lázadást szít a trónod ellen azzal, hogy azt mondja, hogy te meg fogsz halni, a nép pedig fogságba fog menni!” És miért összemosás? Azért, mert Amacjá összemossa a hatalompolitikát és a társadalompolitikát. Magyarul, ha valaki azt mondja, hogy most rossz a helyzet, akkor az tuti, hogy nem azért mondja, hogy jobbítson, hanem azért, hogy elragadja a hatalmat! Így, a fentebb idézett mondanivalónak, Amacjá szavainak csak a fele igaz. Ugyanis az valóban beteljesedik, hogy a király meghal és a nép fogágba kerül, de ennek az oka nem az, hogy Ámósz vagy valamilyen Ámósz mögötti háttérhatalom a trónra akar törni, hogy megszerezze azt, hanem mindez a fentebb említett társadalmi igazságtalanságoknak az isteni következménye lesz!

Vajon melyik bibliai történetben vannak még ilyen jellegű hamis vádak, ahol csúsztatással akarták elintézni Isten küldöttét? […] Igen, Jézus Krisztus kapcsán a passiótörténetben is ezt olvassuk (Lk 23,1-5).

Na, de jussunk már el a kezdő kérdésünkhöz! Mi az egyház? Hol van az egyház? Ámósz Amacjá papnak adott válaszában találjuk meg a választ: Ezt mondja: „Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!” (Tudnunk kell azt, hogy Ámósz azért utasítja vissza a „próféta” titulust [bár az volt], mert akkoriban a templomok, így a bételi szentély is működtetett prófétaiskolát, amellyel Ámósz nem akart, még fogalmi szinten sem, közösséget vállalni.) A kulcs pedig ebben a mondatban van: „elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!”

Van a teológiában egy fogalompár: a látható egyház és a láthatatlan egyház. Ennek a megkülönböztetésnek az a lényege, hogy van egy olyan egyház-fogalom, amely a nyilvánvalóra reflektál. Mi az, ami látszik? Azaz: Ki van a templomban, a gyülekezeti nyilvántartásban? Ki, minek vallja magát a népszámláláskor, stb.? A látható egyházhoz tartoznak az intézmények, az épületek, a programok, és minden ami látszik. Ez a látható egyház. A láthatatlan egyház pedig az a számunkra, emberek számára, a maga teljességében láthatatlan kör, amely azoknak az embereknek a közössége, aki valóban hisznek, akik valóban követni akarják Krisztus útját, akik valóban kapcsolódnak az Istenhez. És bár nagyon-nagyon jó lenne, de e két halmaz sajnos nem nem fedi egymást…

Mert ugyan az épületek, intézmények, szervezetek, programok, és a törvényi megfelelőség nagyon fontos, hiszen ezért tudunk most így, itt lenni, de… Hogyan is írja Ámósz? „elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!” És a lényeg: „ezt mondta nekem az Úr” Isten szava az, amely Egyházzá tesz az egyházat nem más! Ahol Isten szava szól, ott van az Egyház! Lehet csinálni bármit, de ha ez nincsen meg, akkor annyi! Ezt írja evangélikus egyházunk hitvallása az Ágostai Hitvallás: „Az egyház pedig a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.” (VII. cikk) Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy azok alkotják az egyházat, akik el vannak különítve az Istennek, azaz hozzá tartoznak (ezt jelenti a szentek, nem mást), ahol az evangélium, azaz a Krisztusról szóló örömhír, amely az Isten szavának végső és legfontosabb üzenete (Zsid 1,1-3), igazán hangzik! Ezt pedig honnan tudjuk „kinyerni”? Természetesen a Szentírásból.

Ma Szentháromság ünnepe utáni 21. - más néven – Biblia vasárnap van. Ezen a vasárnapon annak kell a fókuszba kerülnie, hogy mit jelent számunkra a Biblia. Elsősorban életet jelent, mégpedig örök életet. Ez az üzenet az, amely létrehozta és fenn is tartja az egyházat a hit által. Azonban nem állunk meg itt, ugyanis azt írja maga a Biblia: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) Mi a furcsa ebben, a mai vasárnap összefüggésében? […] Az, hogy nem az van megírva, hogy az üdvösség Krisztus beszédének OLVASÁSA által van, hanem HALLÁSA által.

Mielőtt azzal vádolnának meg, hogy a Biblia olvasása ellen kampányolok a templomban (ami nyilvánvaló badarság), jelezném, hogy a Biblia, ahogyan Ámósz SZAVAI, nem írott szöveg volt eredetileg, hanem szó, Isten szava. Márpedig ez a Bibliának alaptermészete. Szó volt, és szóvá akar válni! Szóvá a mi ajkunkon! Mindenki ajkán! (elnézést a szóviccért)

Szólaljon meg hát az ige mindannyiunktól mert ez, csakis ez az egyház küldetésének és épülésének a kulcsa! Ámen