Hordozni és hordozva lenni - Mt 9,1-8 (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap, 2021.10.10.)

A prédikáció audió formátumban:

textus: Mt 9,1-8

„1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. 3 Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló! 4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? 6 De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 7 Ő pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.”

Amikor valakinek gyermeke születik, akkor egy csomó minden megváltozik. És ez a változás nem csak abból adódik, hogy átalakul a napirend, új személy van a családban, helyet kell teremteni, stb., hanem abból is többi személy is megváltozik az új emberke körül. Hiszen egy családban, ha új tag érkezik, akkor a már meglévő tagok sem maradhatnak ugyanazok. Ennek a változásnak az egyik oka a tanulás, ugyanis meg kell tanulni bánni az kis jövevénnyel. És ez akkor is igaz, ha már nem az első gyermekről van szó.

Nos, mi is tanulunk most, újszülött kislányunk végett. Az egyik olyan dolog, amit tanulunk, de még nem sikerült megtanulni: a kendős hordozás. Nagyobbik lányunkat is hordoztuk kendővel, de ő akkor már nagyobb volt, és az a kendő, amivel őt hordoztuk, újszülött hordozására nem alkalmas. Vettünk egy olyan kendőt, ami viszont pont erre való. De mivel nem volt túl jó a használati utasítás, ezért kerestünk a YouTube-on videót, hogy tanulhassuk. Így már érthető lett a dolog, de még mindig nem az igazi.

De hogy miért mondtam el ezt a befejezetlen történetet? Azért, mert a mai történetünk akár lehetne (és lesz is) egy olyan „videó”, amelyik hordozni tanít, tekintsünk hát így rá.

Már alapból maga a történet is gyönyörű. Jézus tanít és közben pedig egy mozgásképtelen embert visznek hozzá, hogy gyógyítsa meg. Jézus pedig, mindenek előtt, megbocsátja a bűneit. Ezen, a jelenlévő vallási elit mélységesen felháborodik, hiszen azt csak Isten bocsáthat meg bűnöket. Elnézzük nekik, hiszen ők még nem tudták, hogy kicsoda Jézus… Majd pedig meggyógyítja ezt a beteg embert, aki felkapta az ágyat, amin hozták, és egészségesen hazavitte.

Ha ennek a történetnek a szereplőit nézzük, vajon kit tartanánk főszereplőknek? […] Mindenek előtt nyilván Jézust, de ő mellette szerintem legtöbben a beteg emberre tippelnének. Pedig szerintem nem így van. Jézus persze nyilvánvalóan főszereplő, de mellette egy névtelen csoport lenne még másik, mégpedig a barátok, rokonok, ismerősök, akik hozták, cipelték, hordozták ezt a beteg embert. Így olvassuk: „odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.” Elsőre talán nem tűnt fel, de itt egy sorsfordító eseményről van szó! Jézus azért bocsátotta meg bűneit ennek az embernek, és azért gyógyította meg, mert az őt odavivőknek, volt hite! Nem a betegnek, hanem az őt hordozóknak! Gondoljunk bele csak egy pillanatra, hogy ez mekkora dolog! Főleg úgy, hogy ez nem csak akkor és ott, hanem nekünk is szól, és nem csak a fizikai, de a lelki, spirituális hordozásra is vonatkozik! Tehát én, amikor hittel imádkozom és Jézus elé „viszek” valakit, akkor Ő az én hitem miatt segít annak, akit hordozok! Sőt, a bűneit is meg tudja bocsátani, magyarul az imádságommal én az üdvösségre tudom segíteni az adott személyt! Értjük ezt? Nem értjük, de nem is lehet! Ez akkora dolog, hogy csak hinni lehet benne! Meg persze ez nem automatizmus, és nyilván Jézus azt üdvözít és azt gyógyít meg, akit akar, de ez akkor is hatalmas méltóság és hatalmas reménység! Jakab apostol azt írja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16), és azt hiszem, hogy ezek után igazat tudunk neki adni.

Azonban ezt a hordozást, csakúgy mint a kendős babahordozást, tanulni kell. És ahogyan nekünk YouTube videót kellett nézni, hogy tanuljunk babát hordozni, úgy a hívő ember csak akkor tanulja meg a másikat embert Krisztus elé vinni, ha őt, Jézust „nézi”! Ezt pedig csak egy módon lehet, hittel. „A hit pedig hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17)- írja Pál apostol. Aki Jézust hallgatja, aki az evangéliumból táplálkozik, az fog tudni hordozni, az fog tudni az Úr elé vinni!

Azonban van még egy aspektus, amiről beszélnünk kell. Még egy lépéssel hátrébb kell lépnünk. Amit eddig elmondtunk az maradéktalanul igaz. Mi, hívő emberek, hordozni tudjuk a másikat, Krisztus elé tudjuk vinni, mégpedig úgy, hogy a mi hitünkre való tekintettel, Ő gyógyít és bűnöket bocsát meg! Ez fantasztikus! És az is igaz, hogy ez csak hitből lehetséges, amely Krisztustól fakad. A még egy lépés hátrafelé pedig az, hogy mindezt megelőzi valami, pontosabban valaki. Mert csak az tud hordozni, aki maga is hordozva van! És, hogy ha benne akarok maradni ebben a hordozós képben, akkor azt mondanám, hogy Krisztus bennünket hordoz, és mi így tudunk másokat hordozni. Így valójában, amikor mi hordozunk, maga Krisztus hordoz általunk. Ez pedig nem kisebbíti, sőt valójában ez még növeli a mi hordozásunk értékét, hiszen nem csak mi vagyunk benne, hanem maga a Krisztus is.

Így ér körbe ez a folyamat, amely egy igaz kapcsolat. Krisztustól indul, vele tart, és hozzá is ér vissza! Erre vezessen minket a Szentlélek! Ámen