Milyen áldozat? - Zsid 9,24-28a (Nagypéntek, 2022.04.15.)

Mire gondolunk, ha azt a szót meghalljuk: áldozat? [...] Például arra, ha valakit megtámadnak, vagy kifosztanak, vagy valamilyen csalással megrövídítenek. Valaki olyanra gondolunk, aki nem tehet róla, aki ártatlan, aki véletlenül, illetve önmagán kívüli okokból került egy olyan rossz helyzetbe, amibe nem akart. És, ha így gondoljuk, akkor igazunk van. 

Azonban, ha a Jézus korabeli ember gondolkodásmódját követjük, akkor egészen más áldozat karaktert, képet kapunk. Az áldozat olyasvalami, amit azért adnak, áldoznak fel az kapcsolatot tartsanak az Istennel. Vagy azért, hogy megköszönjenek valamit, vagy azért, hogy kérjenek valamit, vagy azért, hogy a bűnöknek a büntetését rátegyék, önmagukat kiváltva alóla. És, ha így gondolták, akkor - ószövetségi gondolkodás szerint - igazuk volt.

Jézus azonban másképpen volt áldozat, a nagypénteki áldozat. Mindkét áldozatfogalomnak (a mainak és az akkorinak) igaza van, de egyúttal téved is bizonyos mértékben. Jézus ugyanis ártatlan volt, de nem véletlenül, nem akaratán kívül történtek a dolgok. És Jézus valóban elhordozta a bűnök büntetését, nem emberek áldozták fel őt, hanem magát adta értünk! 

Így ír a zsidókhoz írt levél szerzője: “Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye.” (Zsid 9,24-28a)

Jézus egyszer s mindenkorra elszenvedte mindazt, ami ennek a világnak az utolsó napján, az ítéletkor ránk várt volna, az Atya méltó büntetéseként. Na, nem azért ez a helyzet, mert az Atyaisten olyan vérszomjas lenne, hogy mindenképpen ki kell elégíteni ezt a bizonyos vérszomjat, hanem azért, mert így igazságos! Mert a tetteknek következménye volt, van, és lesz. 

De nekünk, akik hiszünk Krisztus kereszthalálának, hiszünk abban, hogy ő megtett mindent értünk, nekünk nincsen félnivalónk, sőt reménységünk van abban az örök, és számunkra elkészített helyben az Isten mellett, amely már most vár bennünket! Mert a keresztben a kegyelmes és szerető Istenre találhatunk! Ezért adjunk hálát. Ámen.