Nem tápos húsvét (Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap, 2022.04.24.)

textus: Jn 5,24-25

“24 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. 25 Bizony, bizony, mondom nektek,
hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.”

Milyen sokat változott a babák helyzete az utóbbi évtizedekben. Én három baba születésére emlékszem: az öcsémre 1994-ből, a nagyobbik lányomra 2014-ből és most a kisebbikre 2021-ből. Nos, hát ég és föld a helyzet. Az öcsémnek - és remélem nem sértődik meg, hogy róla beszélek, ha nézi az istentiszteletet a neten - még olyan pelenkája volt, ami egy ilyen gumi oldalára állított “H” betű, amibe mosható vagy eldobható, csík-szerű betétet lehetett tenni. Akkoriban jöttek be különben az eldobható, ma már általánosnak mondható, pelenkák, de neki még nem olyan volt. Aztán, mire a nagyobbik lányom megszületett, addigra már visszatértünk az alapvető mosható pelenkára, mert az eltelt húsz évben kiderült, hogy mégiscsak sokkal jobb a babának is meg a bolygónak is. (Főleg, így a Föld napja után nem sokkal…). 

De nem csak a pelenka tekintetében, hanem szinte minden babacucc kapcsán óriási a fejlődés. Megéri, hiszen minden gyártó tudja, hogy a szülők bármit hajlandóak kifizetni és megvenni a picinek, ha úgy gondolják, hogy az kell! Ennek persze nem csak a gátlástalan felülárazás az eredménye, hanem pozitív oldala is van, ez pedig az innováció. Rengeteg minden jó dolgot is kitalálnak, kifejlesztenek. Például, ami speciel bennünket érint a kisebbik lányom kapcsán, az a tápszer. Neki speckó tejmentes tápszere van, mert az az egy, amitől nem fáj a pocija. Mennyire jó, hogy van ilyen és nem kell végigszenvednie (emiatt) életének első legálabb egy évét! De azt hiszem sokan tudnának még példákat hozni, hogy mennyire jó az, hogy nem a 19. században született gyermekünk, hanem a 21.-ben. 

Hogy miért hoztam ezt a példát? Azért, mert a mai vasárnapunk, a húsvét utáni 1. vasárnap, Quasi Modo Geniti vasárnapja, amely 1Pét 2,2-ből kapta a nevét: “mint újszülött csecsemők (quasi modo geniti) a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. A mai alapigénk, János apostol tollából, pedig pontosan erről a “hamisítatlan lelki tej”-ről beszél. De nem szaladjunk előre.

A mai szakaszban Jézus szól. És nem csak mond valamit, de “alá is húzza”. Hogyan? Mind a két igevers, amelyik a mai textusunkat képezi, így kezdődik: “Bizony, bizony, mondom nektek:” Tudjuk-e azt, hogy ez a “bizony, bizony”, hogyan szól a görög szövegben, az Újszövetség eredeti nyelvén? [...] Úgy szól, hogy “ámen, ámen”! Az “ámen” pedig azt jelenti, hogy “úgy legyen”. Azaz, amikor mi imádkozunk, akkor azért mondjuk a végére az “ámen”-t, hogy ezzel kifejezzük azt, hogy mi VALÓBAN azt szeretnénk, hogy az úgy legyen, ahogyan kértük, mondtuk, stb. Jézusnak, mint Isten Fiának, nincsen szüksége ilyen jellegű megerősítésre. Ő azért használja a nekünk szánt mondanivalója ELÉ az áment (nem a végére), hogy kinyilvánítsa: amit mondani fog az nagyon ÚGY LESZ, ahogyan mondja! Itt nincsen helye a kételkedésnek, kifogásnak, “de”-nek, “és mi van akkor há”-nak, vagy bármi ilyesminek. Ez így lesz, sőt, ez így VAN!

Na, de mi ez a nagyon aláhúzott dolog. Így hangzik: “Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Az örök életre mindig úgy szoktunk gondolni, mint ami lesz, ami egy távoli cél. És valamilyen szinten igazunk is van, de nem teljesen. Ugyanis, Jézus nem jövő időt, használ, hanem azt mondja, hogy “örök élete van” most! Hát, ez meg hogyan lehet? Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyszer ennek a földi életnek vége van! Csakhogy Jézus nem erre gondol. Az természetes, hogy ez a földi pályafutásunk egyszer véget ér. De, ha igaz ránk, amit Jézus itt mond, akkor, azzal, hogy kilépünk a fizikai valóságból, az életnek nem kell véget érnie! Nem, hanem folytatódik, más formában, az örökkévalóságban. Magyarul: már most az örök életünket éljük, csak még itt, de aztán majd ott.

De, hogyan juthatok ebbe az állapotba? - kérdezhetnénk. Hogyan lehet már most örök életem? Jézus erre is megadja a választ. “aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van” Min kell az örök élethez? Jézus szava, annak a meghallása és hit benne! Ennyi! Ha én Jézus szavát, igéjét, az evangéliumot, igazán nem csak fülemmel, de szívemmel is meghallom, és válaszolok erre a hitemmel, hogy “Igen, Uram, én hiszek abban, hogy te eljöttél, tanítottál, gyógyítottál, feltámasztottál, meghaltál a kereszten - hogy elhordozd bűneinket, azok büntetését, és minden nyomorúságunkat - magad is feltámadtál, és most is itt vagy közöttünk!”, akkor örök életünk VAN. Ez az igazi húsvéti hit! Ez az üdvözítő hit, nem kevesebb,... de nem is több!

De vajon tényleg meghallhatjuk Jézus hangját? Hiszen ez a kulcsa az egésznek, nem az én teljesítményem. Jézus így folytatja: “Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” Azt mondja Jézus, hogy még a halottak is meghallják az ő hangját. És ezt itt most szó szerint és lelki szempontból is érthetjük és értenünk kell. Szó szerint, hiszen húsvét hétfőjén, ha nappal ezelőtt, pont erről volt szó, Jézus hangját egy halott ember, Lázár is meghallotta és feltámadt! De lelki szempontból is értenünk kell. Pál apostol írja: “Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt.” (Ef 2,1) Igen, az ember, a bűnök miatt, lelki szempontból, el van zárva az örök élettől, azaz bár él a szónak biológiai és mentális értelmében, de spirituális szempontból, lelkileg halott. És Jézus ezt pontosan tudja. Tudja azt, hogy a halottaknak kell meghallaniuk a hangját és ez “bizony, bizony”, “ámen,ámen” így is lesz! És mikor? Most! Éppen most! Mert Jézus szava a mindenkori mostnak szól. Ne legyünk hát Pató Pál urak, hogy “Ej, ráérünk arra még”, hanem hallgassunk a Zsidókhoz írt levél szerzőjére, hogy “Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid 3,7-8).

Ez az örök életre szóló húsvéti hit az, amelyik a az a bizonyos “hamisítatlan lelki tej”, amiről a mai vasárnapunk a nevét kapta. Ez az a lelki alaptáplálék, ahol minden elkezdődik. Ahogyan nem adhatunk a babának elsőnek pacalpörköltet (bármennyire is szeretnénk), úgy nem táplálhajuk alapjaiban a hívő életet más tanítással, mint örök élet evangéliumával. Ha ez nincsen meg, akkor minden más értelmét veszti! Ugyanis van egy nagy különbség a testileg babák és lelkileg újszülöttek helyzete között. Ez pedig az, hogy ha ez “hamisítatlan lelki tej” nincsen, akkor nem lehet mással, semmilyen más “táppal” kiváltani. Ha ez meg is üli a lelki gyomrunkat, akkor is meg kell emészteni! Akiben nincsen meg ez a húsvéti hit, annak bármilyen egyéb keresztény, vagy keresztény jellegű tanítás haszontalan! Sőt káros is, abban az értelemben, hogy azt hisszük, hogy élő hitünk van, pedig nincsen! Annak és csakis annak van élő hite, akinek ez a húsvéti hite van! 

A Szentlélek adja meg, hogy meghalljuk a Feltámadott Krisztus életre, örök életre hívó hangját, újra és újra! Ámen