Nem természetes húsvét - Jn 20,1-10 (Húsvét vasárnap, 2022.04.17.)

textus: Jn 20,1-10

“1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5 Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. 6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek.”

    Sok tekintetben nagyon tempósan és dinamikusan változik a világ. Emlékszem, hogy apám milyen lelkesedve mesélte anno, hogy a rendszerváltás előtt mekkora dolog volt egy-egy márkás reklámszatyor, reklámtáska. Ha valakinek volt egy Malboro-s vagy Levi’s-es szatyra, akkor az nagyon menőnek számított. Én pedig még élénken emlékszem arra, hogy milyen nagy dolog volt, ha a tudomány le tudott utánozni valamit. Például, hogy örültünk a fagyinak. Micsoda élmény volt, hogy citromíze van, de egy csepp citrom sincsen benne! Vagy gondolhatunk az éttermek kínálatára. Milyen nagy dolog volt az, hogy tudtunk júniusban banános, decemberben meg cseresznyés ételeket enni.

Nagyot fordult azóta a világ. Ma már nem hogy nem menő, de lassan teljesen kivonják a forgalomból a nejlon zacskókat, és bizony az adott dolgot nem tartalmazó, csak annak ízét imitáló, termékek a boltok alsó polcára kerültek, és a jobb éttermek pedig szezonális, az év adott szakaszában éppen termő, alapanyagokból készült ételekkel invitálják a vendégeket… 

Sőt, manapság az egyik legsűrűbben használt marketingfogás a természetesség hirdetése. Természetes összetevők, csak természetes alapanyagokból, természetes forrásból, hozzáadott adalék nélkül, a természet erejével. Aztán persze vagy igaz vagy nem… Mindenesetre, az jó dolog, hogy rájöttünk arra, hogy nem csak a dolgok látszatja, íze, funkcionalitása, és olcsósága számít, hanem a minősége is. És mivel biológiai lények vagyunk, ezért számunkra a minőség egyik záloga az, ha a dolgok természetesek, mert egyszerűen azokat jobban be tudjuk fogadni, hasznosabbak, egészségesebbek számunkra.

A természetesség előnyei azonban nem csak az élelmiszerekre, vagy egyéb termékekre igazak, hanem a cselekvésekre is. Egy ember hosszútávon alapvetően akkor érzi jól magát, ha természetes közegben van, természetesen tud viselkedni. Önmagunk megtagadása, korlátozása; az idegenül, nem természetes módon viselkedés hosszú távon nagyon megviseli az embert. Igen, azt hiszem, ezt kimondhatjuk, hogy az a legjobb, ha természetes belül és természetes kívül.

Nos, ez eddig rendben is van. Csakhogy! De mi van azokkal a dolgokkal, amelyek természetesek, de egyáltalán nincsen ínyünkre. Ilyen például a fáradtság. Ha sokat dolgozom, tanulok, miegyéb, akkor elfáradok. És bizony, megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés nélkül nem tudom tovább csinálni. Pedig sokszor kéne, kell. Ilyenkor lecsúszik az ‘x’-edik kávé, vagy energiaital, hogy egyéb pörgetőkről ne is beszéljünk. 

Vagy például ott van az idő. Mennyire szeretnénk az időt megállítani, vagy legalábbis lassítani. Pedig az időnél természetesebb dolog kevés van. Edzés, életmód, táplálkozás, krémek, anyagok, vitaminok, és még ki tudja micsoda, ami mind azért van, hogy a természetes öregedést valahogyan lassítsa, akadályozza!

És ott van az élet talán legtermészetesebb velejárója, az, hogy vége van egyszer. Na, ezt akarjuk a leginkább elkerülni, pedig ez is természetes dolog…

Ma húsvét ünnepén vagyunk együtt. Beszélhetnénk valami vidámabbról is, nem? De igen. Azonban ahhoz, hogy ez a “valami vidámabb” értékelhető és érezhető legyen a számunkra, kell a másik vége is a dolognak. Magdalai Mária (vagy régies nevén Mária Magdaléna) azt hiszem, hogy mind a két végét, végletet megtapasztalta. A mai történetben hajnal van, még sötét. Magdalai Mária pedig Jézus sírjához igyekszik. Azt hiszem, hogy bár nagyon természetes itt minden, de mégis végtelenül szomorú és reménytelennek tűnő. Veszteség, temető, sötét. Mintha egy depressziós rémálomból vagy egy horrorfilmből szalajtották volna ezt a jelenetet… 

Azonban, amikor odaér: “látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől”. Akkoriban nem földbe ásott sírokba temetkeztek, hanem barlangokba, aminek a szája elé követ tettek. Mária látja mi a helyzet, nincs ott a kő, és elfut a tanítványoknak megvinni a hírt, hogy Jézus sírja üres. Együtt tértek vissza, s lesznek tanúi a Jézus nem ottlétének. 

Mi történt? Szegény tanítványok és Mária nem értették a dolgot. Miért nem értették? Azért, mert nem természetes! Nem természetes az, hogy valaki meghalt, és nincs ott, ahová tették! 

“A tanítványok ezután hazamentek.” Ezzel fejezi be a mai igénk. Mi azonban nem állhatunk meg itt, és nem mehetünk még haza! Mert nem ez a történet vége. Ugyanis Mária, aki ott maradt a sírnál, elsőként tapasztalja meg a csodát: Jézus nem eltűnt, hanem él! De nem megúszta, nem elkerülte, nem kicselezte a halált, hanem átment rajta és legyőzte: feltámadt! A feltámadott Jézus jelent meg neki, és “nevén szólította: Mária” (Jn 20,16). 

Az ember nagy tragédiája, hogy életünkben - az esetek legnagyobb részében - ami természetes, az tesz jót nekünk; de magának az életnek a vége is ennek a természetességnek a része! De van egy jó hírem! Ennek nem kell így lennie! Jézus nyilvánvalóan megmutatta, hogy van tovább! Van, mégpedig nem természetesen, hanem a feltámadással. Ugyanis ha van valami, ami nem természetes, akkor az a feltámadás. A biológia, a fizika és az orvostudomány számára ez a képtelenséggel egyenlő, mert nem természetes. Jézus azonban mégis ilyen nem természetes módon nyitott utat számunkra az örök életbe!

De nehogy azt gondoljuk, hogy feltámadás “nem természetessége” azt jelenti, hogy ez egy “mesterséges” dolog. A feltámadás nem egy kémiai, vegyi, művi dolog. És nem is technológia kérdése. Mert a feltámadás ugyan nem természetes, de nem is mesterséges, hanem természetfeletti! És a kettő között nagyon nagy különbség van! Mert amíg a mesterséges, a természeteset kicserélni vagy kijátszani akarja, addig a természetfeletti pedig azon kívülről, azon felülről származik! 

Krisztus felülről jött, oda is tért vissza, és nekünk utat nyitott, hogy kövessük, hogy részesei legyünk a feltámadásnak, az örök életnek! És ma a Feltámadott, ahogyan Máriát, bennünket is éven szólít: András, Imre, Mária, Borbála, Katalin, Emma,... Viktor. Odatelepszik mellénk, kíváncsi, meghallgat, megsimogat, kézen fog. Vajon látjuk ezt a nagy csodát? Vajon követjük őt…?