Milyen a keresztény közösség? - 1Kor 12,12kk (Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap, 2022.10.09.)

textus: 1Kor 12,12-24.26-27

“12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. [...] 26 És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”

Amikor az ember edzésre jár, akár terembe, akár máshova, akkor nyilván azért megy, hogy vagy az erőnléte, vagy az egészsége vagy valamilyen képessége javuljon. És persze a fejlődés sokszor verseny is az egy helyen edzők között. Mondjuk a versenysportoknál ez természetes, de bizony az edzőteremben is fontos, hogy ki milyen formában van. Ha pedig valahol valami hibádzik, nem megy, akkor pedig ott vannak a ilyen-olyan kifogások. Sokszor hallottam már azt, hogy “Én meg tudnám emelni a százötven kilót is, csak a térdem nem bírja.” Erre mondta azt az edzőm, hogy “Tehát, akkor mégsem bírod megemelni!” És igaza van. Miért? Mert a térd nem tartozik a testhez? De. Ugyanúgy, mint bármely másik része, és hogyha valami nem jó itt, akkor annak az egész testre hatása van. 

Az egyháztörténet folyamán sokszor állították szembe a testet és a lelket. Az egyház esetében általában arról van szó, hogy a testet rossznak, a lelket pedig jónak tartják. De ez egy hamis szembeállítás. Egyrészt hiszen az Isten, amikor megteremtette a világot, akkor mindent jónak teremtett, az embert test és lélek egységének. De, ha ez nem lenne elég, akkor itt van a mai igénk is. Nem kisebb dologról beszél Pál apostol, minthogy a Krisztusban hívők, az egyház: Krisztus teste! 

Azt szoktuk mondani, hogy Krisztus testben jött el megváltani a világot, ma pedig - feltámadása után - lélekben van közöttünk. És ez így igaz is. De van egy másik megközelítés. Mégpedig az, hogy Krisztus nem csak lélekben, de testben is közöttünk maradt, mégpedig az egyházon keresztül. És ez a megközelítés - ahogyan említettem - Páltól származik: “Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” 

Belegondoltunk már abba, hogy ez mit jelent? Jézus azt mondta, hogy “ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”(Mt 18,20) És valóban. Jézus bár ott van mindenütt, de leginkább az övéi között, olyannyira egységben, mint hogyan a testben ott van a lélek!

Ez már önmagában is hatalmas üzenet, de Pál nem áll meg itt.  “Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. [...] Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. [...] És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” Az egyház tényleg úgy működik, mint egy test, amelynek vannak tagjai, részei, sejtjei, fejlődése és nyavajái egyaránt. Így bár mindannyiunknak saját maga az elsődleges felelőssége, de mégis olyan szoros a kapcsolat, hogy az egyik “tagnak”, “testrésznek” baja van, akkor mindenkinek baja van. Emlékszünk még az edzőtermes példára? “Menne az a százötven kiló is, csak a térdem nem bírja.” Bizony, akkor nem megy. Hiába az csak a térd, a többi oké… de így az egész nem oké… Ha nagyon közhelyes akarnék lenni, akkor azt mondanám Dumas után szabadon, hogy “Mindenki egyért, egy mindenkiért!” 

De ne legyünk annyira probléma fókuszúak! Ugyanis a közösség, nem csak arról szól, hogy mi van, ha nem működik, hanem az örömre is vonatkozik. “ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi”. Nem csak a negatívumokban, hanem a pozitívumokban és közös öröm! 

De mégis, hogyan valósulhat ez meg? Fontos azt tudatosítani, hogy ez a közösség nem azon múlik, hogy mi mennyire vagyunk jók, együttműködésre képesek, vagy éppen mennyire érezzük ezt a közösséget. Mert a kötést, amely közöttünk van nem a személyes szimpátia adja meg, hanem Krisztus! És ennek óriási jelentősége van ma (is)! Egy olyan korban élünk, amikor identitások és ideológiák mentén töredezik szét társadalmunk. Ebben a fragmentált helyzetben pedig egy kívülről jövő, a környezettől, gondolkodástól, ideológiáktól, színektől és hatalmaktól nem függő, stabil közösség aranyat ér! Márpedig a Krisztusban hívő közösség csak Krisztustól függ. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy mi nem lehetünk jóban, vagy hogy ne legyünk jóban! Azt sem jelenti, hogy mi nem tehetünk a közösségért. Dehogyisnem! Sőt, mint ahogyan a test tagjai együtt dolgoznak az egész test javáért, úgy kell nekünk is működni! De a “kötőanyag” nem más, mint Krisztus. Rajta keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Úgy kell ezt elképzelni, mint ahogyan mobiltelefonon beszélgetünk. Nem a telefonok kapcsolódnak össze direktben, egyik a másokhoz, hanem átjátszó állomások rendszerén létesítenek kapcsolatot. A mi “átjátszó állomásunk” a Krisztus!

Éppen ezért tök mindegy, hogy kik vagyunk! Akármilyenek is vagyunk - ahogyan Pál írja a mai igénkben - “akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok”. Pál ezekkel a fogalmakkal gyakorlatilag az egész társadalmat lefedi. “Zsidók” azaz, már korábban is Istenhez tartozók, “görögök”, azaz olyanok, akik messziről és csak most jöttek, “rabszolgák”, azaz azok a rétegek, akik a társadalom “legalját” képezik, vagy éppen autonóm, önrendelkező emberek, a “szabadok”. Mindenkinek van helye Krisztus testében! Mindenkinek!

És most már csak az a kérdés, hogy hogyan lehet ebbe a közösségbe bekerülni, ennek részesévé lenni? “Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk [...] és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” Az apostol a szentséget, a keresztséget említi. A keresztséget, amelyet Krisztus rendelt, hogy tegyük, s amelyben bűnbocsánat van, az Isten kegyelmes szeretete. És a Szentlelket, amely mindannyiunkat idevezetett! Őt kérjük, hogy tartson is itt meg bennünket!