Könnye-n ítélő (prédikáció; Somlószőlős-Rigács; Ítélet vasárnap; 2014.11.09.)

textus: Ám 5,14-20

„¹⁴A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok. ¹⁵Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az ÚR, a Seregek Istene. ¹⁶Ezért így szól az ÚR, a Seregek Istene, az én Uram: Minden téren sírni fognak, minden utcán jajgatnak. A mezei munkást gyászolni hívják, és a halottsiratókat jajveszékelni. ¹⁷Minden szőlőben sírni fognak, ha átvonulok közöttetek - mondja az ÚR. ¹⁸Jaj azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az, nem világos! ¹⁹Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja meg. ²⁰Bizony, sötét lesz az ÚR napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!”

Különleges a mai vasárnap. Nem csak itt Szőlősben, hanem mindenhol az egész országban. Különleges azért, mert mindenhol ez az ige szól a templomokban és különleges azért, mert mindenhol egy nagyon kemény téma kerül elő: az ítélet kérdése. Nem is akármilyen ítélet, hanem az Isten ítéletének a kérdése. Sok száz, sőt több ezer évvel ezelőtt leírt sorokat olvastam fel, mégis döbbenetesen érzékletesen írják le azt az általános helyzetet, amit Isten ítélete hoz el. Ámósz, aki ezt a szakaszt írta Istennek a prófétája volt, Isten akaratát közvetítette azok számára, akik kortársai voltak, s írása alapján mi is épülhetünk belőle.

A kulcsfogalom, amiről Ámósz beszél az Úr napja. Mert igen testvérek, lesz majd egy nap – vélhetően az utolsó – amikor az Úr eljön és ítéletet fog tartani. Nem sokat beszélünk erről (nem is kell), de minden évben van egy nap (ítélet vasárnapja), ahol bizony szót kell ejtenünk erről is. Arról, hogy az Isten majd egy napon eljön és szét fogja választani azokat, akik hozzá tartoznak és azokat, akik nem. Hiszen valamiféle differenciálódásnak lennie kell, kell, hogy legyen következménye mindannak, amit teszünk, kell, hogy legyen következménye annak, hogy hiszünk vagy sem! Keményen hangozhatnak ezek a szavak, de szerintem sokkal keményebb lenne egy következmények nélküli világban élni.

Két dolgot kell azonban tisztáznunk. Az első, hogy az „ítélet” szó mint olyan sem nem negatív, sem nem pozitív! Ugyanis, ha pl. elmegyünk a bíróságra és a bíró ítéletet hoz, akkor lehet felmentő ítélet, vagy lehet elmarasztaló ítélet is. Úgyhogy senki ne gondolja azt, hogy az Isten majd jönni fog és akkor jaj lesz mindenkinek. Korán sem erről van szó! Arról van szó az Isten jön és érvényesíti az igazságosságát a világ felett. És bizony lesz, akinek ez nem jót fog jelenteni.

De ez nem jelent fenyegetést, az Isten nem fenyeget senkit sem. Nem akar egész életünkben felettünk állni, karddal és fenyegetni, hogy „jól gondold meg mit csinálsz, mert baj lesz!”. Nem, egyáltalán nem erről van szó. Ilyen nyomás alatt nem lehet élni, és – nem mellesleg – ez nem is lenne igaz, nem fedné a valóságot.

Mert az Isten még az ítéletében is féltő szeretettel van az övéi iránt. Szükséges az ítélet, hogy szét legyenek választva a Istenhez tartozók és akik nem azok, de az Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4). Ilyen bíránk van testvérek, aki bizony igazságos, de szeretne mindenkit megmenteni. Persze nem fog mindenki megmenekülni, de az Isten annyira szívén viseli minden embernek a sorsát, hogy Ámósz prófétát arra indította, hogy siratóének formájában fogalmazza meg azokat gondolatokat, amiket felolvastam!

Kedves Testvérek, amikor az Isten az ítéletről beszél, akkor sír! Mert tragédiának tartja azt, hogy nem mindenki tartozik hozzá, pedig az ember alapvetően úgy lett teremtve, az az alapbeállítása, hogy az Istennel kapcsolatban legyen, őhozzá tartozzon. És ennek érdekében az Isten előre kijelentette, hogy lesz ítélet. Már ez is egy fantasztikus dolog, hogy ez az egész nem fog bennünket váratlanul érni. Nincs is rosszabb annál, mikor az ember felkészületlenül áll egy fontos helyzetben. Éppen ezért az Úr, a Szentírás lapjain felhívja erre a figyelmünket.

De akkor hogyan tudunk arra a napra felkészülni? Erre két válasz létezik: teljes mértékben és sehogy! És ami még izgalmasabb, az az, hogy ez a kettő egyszerre igaz. Ugyanis magunktól nem lehetséges hogy felkészüljünk az Isten ítéletére. Nem lehetséges, mert nem tudjuk magunktól megugrani azt a szintet, amit kellene. De a jó hír az, hogy nem is kell! Ugyanis az Isten megadta nekünk a megmenekülés útját. És ez az út nem más, mint Jézus Krisztus. Ő ezt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)

Ahhoz, hogy valaki biztonsággal várja az ítéletet nem szükségeltetik más, mint hogy hittel megragadja ezt a lehetőséget. Nem kell hozzá más, mint hogy elfogadja, befogadja Jézus Krisztust. Őt, aki – bár Isten – de emberként eljött a földre, hogy közvetítse nekünk az Atya szeretetét. Ő ezért hajlandó volt az életét áldozni, de halál nem tarthatta fogva, hanem ő feltámadt és itt van ma is közöttünk azzal a jó hírrel, hogy elfogadva őt nincs mit félnünk, nincs mit aggódnunk és nem kell, hogy megdolgozzunk az Isten szeretetéért. Ajándékba kapjuk. Személyre szabottan. Ezt nevezzük kegyelemnek, az Isten határtalan kegyelmének. Erre van mindannyiunknak lehetősége. Nem kötelező, nem erőszak, hanem lehetőség.

Mégis az ember szeret tenni. Mit lehet ilyenkor tenni? Annak érdekében semmit, hogy az Istennek magunk erejéből megfeleljünk. Azért nem lehet, az ajándékba van! De mégis cselekvésre buzdít bennünket az ige. Különösképpen is két dolgot helyez a szívünkre. Az egyik az Ámósz próféta buzdító szava nyomán van előttünk: „szeressétek a jót”! Engem nagyon megragadtak ezek a szavak. Mert először természetesnek tűnt, hogy „persze, miért ne szeretném a jót?”, de ez nem annyira egyértelmű. Sokszor nehéz szeretni a jót, ha kisebb haszonnal jár, ha kevésbé előnyös a számunkra, ha inkább mások érdekében történik, ha bennünket leplez le, stb.

A másik pedig, hogy ezt az örömhírt – hogy Jézusban üdvösségünk lehet – megosztjuk másokkal. Elmondjuk nekik, hogy milyen jó befogadni, elfogadni az Isten szeretetét és kegyelmét. Hogy van lehetőség egy megváltott életre, ahol az Isten közel van és nem fenyeget!

Ámen