Belső átvilágítás (áhítat, Somlószőlős, Adventi gyertyagyújtás, 2014.11.30.)

textus: Ézs 9,1

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog."

Miért vagyunk itt? Mi az, ami idehozott bennünket ezen a borongós őszutolsónapi estén? Mert ilyenkor talán jobb lenne valami fedett helyre húzódni, ahol esetleg még be is lehet fűteni valahogy! Miért vagyunk itt? Mert már közeleg a karácsony? Vagy ne szaladjunk annyira előre: azért vagyunk itt, mert jövő héten jön Mikulás és ez is hozzátartozik a dologhoz? Talán a gyerekek igen. Vagy, mert itt van ez az impozáns koszorú (ezúton is köszönet érte az önkormányzatnak) és lobog rajta a gyertya? Nagyon szép. Tényleg. 

De csupán ezért nem hinném, hogy itt lennénk. Inkább azért, amit ez az egész jelent! Mert ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, de valahogyan benne van a levegőben, valamivel, vagy valakivel több van itt, mint első látásra tűnik!

Mindig nagy büszkeséggel tölt el, amikor adventi gyertyagyújtáson vehetek részt. Biztosan tudják itt sokan, de azért elmondom, hogy az adventi koszorú evangélikus találmány. 1839-ben Heinrich Wichern német evangélikus lelkész volt az, aki először elkészítette. Egy gyermekotthonban, árvaházban szolgált ahol a gyerekek nagyon várták minden évben a karácsonyt. Ennek a várakozásnak adott keretet az adventi koszorú. Eredetileg Wichern egy szekérkereket függesztett fel csillárként a plafonra, és 24 gyertyát tett rá. Minden hétköznapra egy fehéret és minden vasárnapra egy pirosat. Minden este összegyűltek a gyerekek és lelkészük, és meggyújtottak egy gyertyát, énekeltek, és a Bibliából olvastak. Minden nap egyre fényesebb és fényesebb lett a teremben, ahol összegyűltek, és szentestére 24 gyertya fényében úszott az egész helyiség.

És hogy miért nem valami mást talált ki, miért nem mondjuk vágták a centit, vagy valami egészen más módon várták a karácsonyt? Azért mert nem a gyertya volt a lényeg, hanem amit valójában jelentett az egyre több meggyújtott gyertya, az egyre nagyobb fényt az egyre nagyobb világosságot!

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” - írja Ézsaiás próféta Krisztus előtt jó 700 évvel. Ő még ekkor csak ígéretet kapott az Istentől, de minekünk ma már bizonyosságunk lehet afelől, hogy ez a világosság nem üres ígérgetés, hanem beteljesedett valóság. Mert, kedves egybegyűltek, Jézus Krisztust fényét közvetítette akkor Németországban Wichernnek és a gyermekotthon lakóinak a gyertyák fénye, és ma nekünk is ugyanezt teszi Somlószőlős adventi koszorújának első (és majd a többi) gyertyájának fénye! Azt, hogy az igazi sötétség nem az, ami körülvesz bennünket, hanem az, ami bennünk akart lenni! És ahogyan a gyertya fénye megszünteti a sötétséget maga körül és fényt áraszt mindazokra, akik csak mellett állnak, úgy Krisztus a Magasságos Isten Fia is fényt tud hozni életünkbe és lelkünkbe. Olyan fényt, ami elűzi a sötétséget és új megvilágításba hozza saját magunkat és környezetünket egyaránt. Olyan megvilágításba, ahol helyre kerülnek a dolgok, az életek, a családok, az emberi kapcsolatok, közösségek!

Hát ennek az ígéretét hordozza ez a koszorú és ez a gyertya! Mindannyian érezzük, hogy itt valami többről van szó, mint csupán fenyőről, viaszról és lángról! Vegyük észre, hogy ez nem más, mint Jézus Krisztus, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Ámen