Keresztény életpálya modell 2015 - IGE-idő sorozat 3. (prédikáció, Somlószőlős, Újév, 2015.01.01.)

textus: Gen 8,21-22

„²¹Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. ²²Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

Nincs is jobb mintha egy új kezdete, egy új évet a kezdetekkel kezdünk. A mai igénk az Biblia első könyvéből, Mózes első, azaz a Teremtés könyvéből származik. És milyen jó, hogy ma egyből két istentiszteleten vehetünk részt. Nem azért mert ma még tartanánk még egyet, hanem, hogyha még hozzáolvasnánk a mai igeszakaszunknak a környezetét, akkor kiderülne, hogy éppen egy istentisztelet leírása ez a szakasz. Így valójában az igénk által két istentiszteleten vehetünk rész, egyrészt ezen, amin itt most vagyunk, másrészt pedig azon az istentiszteleten, amelyből az igénk származik. És ráadásul különleges szavak ezek, hiszen nem egy lelkész, vagy egy hívő ember mondja ezeket, hanem maga az Isten! Noé és családja volt az, akik részt vettek azon az istentiszteleten és maga az Úr szólt hozzájuk akkor.

Ha Noé neve előkerül, akkor a legtöbbünknek a bárka, vagy azözönvíz ugrik be. Ez így is van rendjén, hiszen Noén és családján keresztül menekítette meg az emberiséget az Isten. És itt a lényeg: megmenekítette. Mert ez az istentisztelet a történet végén szerepel, már az özönvíz után, és már nem is a hajón, hanem a már megszáradt földön. Egy új kezdet hajnalán, akárcsak ez a mai reggel is. Persze a talán egy új év kezdete és a megtisztított világ új kezdete nem összehasonlítható erővel és jelentőséggel bírnak a világ szempontjából, de igenis sorsdöntő lehet Isten igéjének erejével a mi életünkben.

Sokan cáfolják az özönvíz megtörténtét. Én magam nem vagyok tudós, sem történész, sem kutató, így nem is az én tisztem, hogy ítéletet hozzak ebben a kérdésben. Engem csak az ige üzenete érdekel, amely ma is adott a számunkra. Meg, nem mellesleg, nem is az özönvíz megtörténte, vagy nem megtörténte a lényeg, hanem a tanulság, az eredmény, az amit az Úr cselekedett ez által. A lényeg a szövetségkötés, amelyet az Isten köt az emberiséggel, az emberrel. Az özönvíz után Noé és családja egy új kezdetben együtt akarnak lenni az Istennel és hálát akarnak neki adni. Ezért építenek oltárt és mutatnak be – a kor szokása szerint – áldozatot. És ennek kapcsán szólal meg, válaszol az Isten nekik és ma nekünk. „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.” - arról már beszéltem, hogy az Isten mindig betartja az ígéreteit, és itt most egy igen komoly ígéretet tesz. Ez az ígéret pedig nem más, mit hogy bár joga és ereje lenne, de nem bünteti meg a földet az ember vétkei, az ember bűnei miatt. Nincsen többé átok ember miatt. És mi már tudjuk, amit még Noé nem tudhatott, hogy Jézus Krisztus ennek a záloga, hiszen az Istennek áldása, és az emberiség végső megmentése rajta keresztül valósulhatott meg (Jer 33,20-22).

Két földről beszél itt a Teremtés könyve. A magyar szövegben nehezen jön ki, de az eredeti héberben itt két típusú földről van szó. Az egyik, amelyről az mondja az ige, hogy „Nem átkozom meg többé a földet” – eddig csak erről beszéltünk – a termőföldet, a talajt érti [Héberül אֲדָמָה֙ (adama) innen származik az ember אָדָ֔ם(adam – „Ádám”) szó utalva ezáltal az ember származására, amelyet a földből teremtett Isten és a szétválaszthatatlan függésre, amely a teremtés egészére vonatkozik.] A másik, amiről még nem beszéltünk, az anyaföld, szülőföld, otthon, a haza, ország jelentéstöbblettel rendelkező „föld”. Erről a két földről és ezen a két földön való életről beszél nekünk ma az ige.

Mert szükségünk van talajra, mely élelmet és így életet ad a számunkra, de szükségünk van egy otthonra, egy helyre, ahol igazán önmagunk lehetünk és amely Istenhez köthet bennünket. Jézus Krisztuson keresztül érthetjük meg ezt kettősséget, aki ezt mondja: „Mert az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,21) Azt üzeni az ige számunkra, hogy itt ebben a közösségben az Egyházban, a Gyülekezetben, amit a Biblia Krisztus testének is nevez, ebben a közösségben valósulhat meg az a föld, az az otthon és ország, amelyről a mai textus ezt írja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

És ez nem mást jelent számunkra, minthogy Isten bennünket és a közöttünk megvalósuló országát is használja ahhoz, hogy ez a világ jobb és teljesebb irányba haladhasson. Mi is, az evangélium hirdetésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ebben a világban az igazság és a szeret törvénye legyen az, ami irányítja az embereket, és ne az irigység, a haszonlesés, a gőg és a szeretetlenség. Azért nem kell túlértékelni magunkat, de azt bizton elmondhatjuk, hogy mi is munkatársai és elhívott „jobbítói” vagyunk az Úrnak.

Így bárhol is lakjuk, bármilyen nemzethez, néphez tartozzunk is, van egy párhuzamos világ és a világ idejével-történetével párhuzamosan futó történelem, amely az Isten népéhez, az Ő országához kötődik. Persze világtól és annak fizikai valóságától, idejétől, nem tudjuk függetleníteni magunkat és nem is lenne jó, hiszen mi ebben (is) élünk. De, bár elválaszthatatlanok, mégis meg kell különböztetni őket, mert a keresztény embert végsőleg az határozza meg, hogy keresztény. Nem lehet kilépni a fizikai világból, de hite által a keresztény ember benne él a megváltás, Jézus Krisztus valóságában is.

Azt hihetnénk, hogy ez a két világban élés zavarodottságot szül, pedig nem így van. Pont, hogy a legnagyobb lelki szilárdságot és lét-biztonságot adja. Mert így a keresztény embert egy új évnek a kezdetén nem a bizonytalanság és kilátástalanság kell, hogy áthassa, hanem a Isten ígéreteiben, az átok nélküli földben és a jó jövőben való bizonyosság. Mert a jövő – velünk együtt – Jézus Krisztushoz van kötve, aki a mi váltságunk és menedékünk.

Manapság divat életpályamodelleket felállítani. Már lelkészi életpálya modellről is szoktak beszélni. Hát ennek az újévnek a kezdetén beszéljünk keresztény életpálya modellről. Ezt a modellt – ellentétben az előzőektől – nem egy grémium egy prominens csoport, egy kormány, egy bizottság hozzá, vagy hozzá nem értő emberei rakják össze, így vagy úgy, hanem maga az Isten határozza meg: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” Az Isten fenntartja ezt a világot és benne minket is. Különösen bennünket, hiszen mi őhozzá, az ő országába, földjéhez tartozunk. Bízzunk hát benne és lássuk meg, hogy az Istennek jó terve van mindannyiunk élete felől 2015-ben is!

Ámen