Látáskorrekció, avagy a felismerés ünnepe (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Vízkereszt ünnepe, 2015.01.04.)

textus: Ézs 60,1-6

„¹Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. ²Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. ³Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. ⁴Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. ⁵Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. ⁶Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik.”

Két nap múlva vízkereszt ünnepe van, de mi most tekintsünk rá és beszéljünk róla, ezen a vasárnapon. Mi tulajképpen vízkereszt ünnepe? Hagyományosan két evangéliumi történet kötődik vízkereszthez. A három bölcs (vagy ahogy mondani szokták: király) érkezése a kisded Jézushoz, ill. Jézus megkeresztelkedésének (bemerítésének) ünnepe, mikor is elkezdi nyilvános szolgálatát. Érdekes ezt a két történetet egymás mellé tenni. Nagy különbség van a két történet között.

Az első a három bölcs történetében, ezek a bölcsek Jézus előtt hódolnak, ajándékokat hoznak neki, keresik, mert a csillag elvezeti őket Izrael új királyához. Erre utal Ézsaiás próféta is az alapigében, ahogy Isten Lelke több száz évvel Jézus születése előtt kijelentette neki: „Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. ⁶Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik.” Ez a hódolat, és a hatalom előtti leborulás története, ahogyan a bölcsek felismerik Jézusban a királyt.

A második történetben, a már felnőtt Jézusról van szó. Aki odamegy Keresztelő Jánoshoz, hogy keresztelje meg. János igencsak ódzkodik ettől, ahogyan mondja: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14) De Jézusnak ragaszkodik hozzá, az igazság érdekében és, hogy megmutassa Keresztelő Jánosnak szolgálatának jelentőségét. Megtehette volna, hogy rábólint János ódzkodására és ő kereszteli meg Jánost, de nem tette. Ez a történet az alázatnak a története.

Ebből a két történetből kiderül, kedves testvérek, hogy vajon karácsonykor, amikor ünnepeltük Jézus születését, vajon előre ittunk-e a medve bőrére vagy sem! Kiderül, hogy a kicsoda is a Kisded, hogy vajon jól tettük-e, hogy megünnepeltük őt.

Vízkereszt ünnepe a felismerés ünnepe, annak az ünnepe, hogy a Krisztus személye Jézusban nyilvánvalóvá válik. Nyilvánvalóvá válik, kicsoda is ő!

Két évvel ezelőtt lézeres szemműtéten estem át, előtte szemüveges voltam és igen rossz volt a szemem. Már szemüveggel sem lehetett korrigálni száz százalékosan. Ezért a távoli dolgokat nagyon nehezen láttam. Így az arcokat is csak egészen közelről ismertem fel. Ha valaki jött velem szemben az utcán és integetett, akkor bajban voltam, mert nem tudtam, hogy valaki másnak integet, aki mögöttem jön, vagy nekem. Vagy például, a tömegben nagyon nehezen vettem észre az ismerősöket, csak a sok homályos foltot láttam. Ezért kialakult bennem, az a szokás, hogy a járásukról, mozgásukról ismerem fel az embereket, mert mindenki másképpen, nagyon egyedien, mozog. Így nem kellett az arcot látnom, csak a mozgást kellett figyelni. Persze ez nem mindig jött be, biztos csak akkor lehettem az aktuális személy kilétében, ha nagyon közel ért és láttam az arcát is. Pót-megoldás volt ez.

Hát, kedves testvérek, a karácsony ünnepi fénye után, jó megnézni, rendesen, közelről, hogy kicsoda is Jézus. Sokszor az erős ünnepi fény is homályossá teheti a látást. Vízkereszt ünnepe közel hozza, egészen élesen láthatóvá teszi Jézus személyét. Mit látunk most már tisztán és közelről? Két történetet: a 3 bölcs, a hódolat és hatalom történetét és a keresztség, azaz az alázat történetét. Hatalom és alázat, e kettő, látszólag, ellentmondó fogalom az, ami által felismerhetjük, valódi fényében, világosságban láthatjuk Jézus személyét. Felismerni Őt a király-szolgát, avagy szolga-királyt, aki nem restellett Istenként emberré lenni értünk! És nem csak emberré lenni, hanem emberi formában szolgálni is. Mert egyrészt belehelyezkedett az emberi környezetbe, vállalva azt teljesen, alázattal, másrészt pedig a megváltásunkért dolgozott Isteni hatalmával.

Döbbenetes ez a kettősség! Egyrészt nem kiszámolható, nem megérthető, de másrészt pedig hit által megragadható! Mert ez a hatalom és alázat az, amin keresztül Jézus személyét megérthetjük és rajta keresztül az Atyát. Ez be tudja világítani az életünket. „Világosságodhoz népek jönnek” - ahogyan az Ézsaiás írja. Minket is erre hív ma az ige, hogy gyűljünk e köré a világosság köré, mert Jézus személyében „az ÚR dicsőség”-ét találhatjuk meg. A három bölcs és Keresztelő János is Jézus fényében ismerték fel, hogy valami nagyon nagy dolog van itt készülőben. Ők még nem tudhatták akkor, de mi ma már igen, hogy ez a nagy dolog a megváltás, a bűntől és a haláltól való szabadság szolgálata volt-van-lesz.

És még arra is kellett rájönniük, hogy ez egészen más formában fog megtörténni, mint amire számítottak. A három bölcs először Jeruzsálemben, Heródes királyi palotájában keresték, az „új királyt”. Értelemszerű. De aztán az Úr egy kicsi vidéki faluba, Betlehembe vezette őket. Keresztelő János pedig nem is értette Jézus alázatát: „hogy én kereszteljelek meg téged?” - kérdezte.

Nekünk is fel kell ismerünk vízkereszt ünnepén, hogy a megváltás nagy és hatalmas tettei, amelyek mind a mai napig dolgoznak, hiszen Jézus mind a mai napig munkálkodik sokak megtérésén, ezek a hatalmas tettek, sokszor igen apró formákban nyilvánulnak meg, jelentéktelennek tűnő helyeken és módokon. Lehet, hogy pont itt Somlószőlősön fog igazán megnyilvánulni a Krisztus munkája igazán. Adja Isten, hogy így legyen.

*

Amikor valaki rájön valami nagy dologra, felismer valami, vagy valaki fontosat, akkor általában, követi azt egy érzés, hogy "ezt meg kell osztanom valakivel, el akarom mondani valakinek". De mégis talán a legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani másnak. Mert féltjük azt és persze magunkat is. Félünk, hogy a másik, akinek elmondjuk nem ért meg, vagy kinevet, vagy szörnyülködni fog, vagy egyszerűen csak másképpen reagál, mint, ahogyan azt megkívánnánk egy-egy fontos gondolat, érzés, rádöbbenés kapcsán.

Hatványozottan igaz lehet ez akkor, hogyha életünk legnagyobb felismerését akarnánk megosztani másokkal: a szolga-király Jézus Krisztus örömhírét. Azt, hogy van egy másik valóság ezen a fizikain megfoghatón kívül, hogy lehetőség van egy teljesebb életre, hogy meg lehet szabadulni a rossz dolgoktól, félelemtől, rossz szokásoktól, bűnöktől, terhektől, amik nyomasztanak és hogy Jézus Krisztus a személyes megváltónk akar lenni, nem csak úgy általában! Volt olyan idő, amikor ezt nem volt szabad, nem lehetett hangsúlyozni, hirdetni. De ma, szerintem, a legnagyobb akadály az, hogy tartunk azoktól a reakcióktól, amit kiválthat másokból, ha elmondjuk nekik. Van benne igazság. Pál írja: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság,” (1Kor 1,23) Nem új keletű a félelmünk, de figyeljük meg, hogy hogyan folytatja Pál ezt a szakaszt: „e maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,24-25)

Kedves Testvérek! Vízkeresztben, Jézus Krisztus személyének és szolgálatának nyilvánvalóvá válásban Isten erejét és bölcsességét kaptuk meg. Ez az az üzenet, és csakis ez, amely megváltoztathatja és megválthatja az ember életét. Mi megkaptuk ezt az üzenetet. Nem a sajátunk, nem rendelkezünk vele, de Isten ezen keresztül munkálkodik közöttünk. És azt szeretné, ha ez minél több emberhez eljutna. Hirdessük hát Jézus Krisztus örömhírét, és ne féljünk Isten ereje és bölcsessége velünk lesz!

Ámen