Pazarló Isten (prédikáció, Rigács-Somlószőlős-Karakószörcsök, Hatvanad vasárnap, 2015.02.08.)

textus: Lk 8,4-15

„4Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban: 5„Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak.6Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.” Majd emelt hangon hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” 9Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10Ő ezt mondta: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. 11A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. 14Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. 15Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.””

Lassan aktuális lesz a magvetés. Még nem nagyon látszik, de már kifelé megyünk a télből – legalábbis naptárilag. A múlt héten nagybevásároltunk egy szupermarketben, ahol is már – szezonálisan ott vannak nagy polcokon a vetőmagok. Nyilván tudják, hogy az emberek lassan elkezdik megvásárolni a kertjükbe, gazdaságukba a magokat és ha úgyis mennek bevásárolni, akkor akár ott helyben meg is vehetik őket. Praktikus. 

Rengeteg szakirodalom és az internet is sűrűn foglalkozik a vetőmagok kérdésével. Milyen a jó vetőmag? De abban nagyjából mindenki megegyezik, hogy csak ellenőrzött helyről, megbízható forrásból szabad beszerezni a vetőmagokat. Mert a jó termelő garancia a jó termékre.

Milyen hát a magvető magja? Mármint a példázatban szereplő megvetőé. Jézus magyarázza a példázatot és ezt mondja: „A mag az Isten igéje.” Vajon ellenőrzött és jó termelő a Teremtő? A legmegbízhatóbb. A Magvető, aki lehet maga az Isten is, bőven hinti az ellenőrzött, bizonyított magot, az igéjét, az evangéliumot a világba. Az ember általában nagyon óvatosan bánik az értékes dolgokkal. Ha egy vetőmag igazán jó, akkor az nem pocsékolja. De az Isten – szinte azt lehet mondani, hogy – pazarolja a magot, pazarolja az ő igéjét az emberekre. Olyanokra is, akik aztán nem hoznak termést. Pedig drága az a mag, drága az az ige, amit a magvető hirdet. Ott van rajta a pecsét, amely garantálja, hogy mindennél értékesebb. Ez a pecsét pedig nem más, mint Krisztusnak a keresztje. Az Isten a saját Fiát áldozta azért, hogy hiteles és ható magokat teremtsen! Mégpedig a mi számunkra, a mi üdvösségünkre!

Mi mindent megtett értünk az Isten, hogy az ige, az igehirdetés, ami a mai napig is szól, hiteles és érvényes legyen! Mert, kedves testvérek, ez a jó hír, ez az evangélium. Hogy Jézus Krisztus keresztjében nekünk váltságunk lehessen. Ez a maga misztikus prózaiságában annyit jelent, hogy a Jézus Krisztusban való hit által nem halunk meg! No, nem fizikailag, mert a testnek, ebben a formában, egyszer mindenképpen vége van, hanem a fizikai testen túl maradhatunk élők örökké! Nem véletlenül mondja Jézus: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani” (Mt 10,28) Az ige, Isten Szentlelke által pontosan ettől tud megvédeni!

Kedves Testvérek, a magnak semmi baja, tökéletese minőségű, hiteles és megbízható ereje az Istennek. A kérdés mindig az, hogy milyen a föld, ami a pazarló Magvető beleveti. És ez a példázat veleje is, hogy milyen földbe hull a mag, azaz, hogyan fogadjuk az igét mi az igehallgatók!

Mert, nehogy azt higgyük, hogy ez a példázat, legalábbis a terhesebb része, nem rólunk szól! Hogyan szól a példázatunk bevezetése, milyen szituációban tanít Jézus: „Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban:...” Amikor Jézus terméketlen, vagy éppen alkalmatlan talajokról beszél, akkor azokról és azoknak beszél, akik hallgatják! Lehet, hogy rólunk!? - kérdezem félve. Nem akarok senkire semmit sem ráhúzni, de fel kell tennünk a kérdést, milyen termőföldek vagyunk? Meggyökerezett bennünk az ige? Jó helye van a magoknak bennünk?

Négyféle termőföldről beszél a példázat és ebből csupán egy hoz termést. „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Mennyi minden van, ami el akar bennünket tántorítani az igétől, az ige magjától! És bár alapvetően aggódós típus vagyok, de most egészen objektívan azt mondom, hogy van mitől tartani! Csak a jó föld hoz termést és (én legalábbis) szeretnék jó föld lenni. De van olyan, hogy nem megy. Van olyan, hogy a jó föld elsoványodik, kiszárad, vagy éppen „bekövesedik”. Az ember küzd a világ, a teste, az ördög és még ki tudja milyen akaratok és eltántorító erők ellen és közben van, hogy csatát veszít. Van olyan, hogy hiába hull a mag, hiába szórja rendületlenül a Magvető, de nem tudunk termést hozni. Nem hajt ki a kis növény és nem növekszik bennünk hitnek palántája. Van mitől tartani!

De mind e mellett – vagy inkább ennek ellenére – Istenben bízó emberként ennek az ellenkezője is igaz! Ugyanis nincsen mitől tartani! Mert az az Isten, az a Magvető, aki nem átallott a kereszt pecsétjével hitelesíteni a magokat, az igét, annak minden bizonnyal arra is van gondja, hogy a föld, amibe hull termővé válhasson. Igen, bíznom kell, bíznunk kell abban, hogy a Magvető Úristen jó kertész is, aki gondot visel az ő földjeire. Mert a magunk ereje kevés lenne, ahogyan a terméketlen föld sem tud magától termővé válni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen valakinek gondot kell viselni róla. Ezt így fogalmazza meg Pál apostol, a korinthusi gyülekezet kapcsán: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,6) Mert igen, lehet munkálkodni a telken, a kertben, de az igazi növekedés, ahogyan a jó magokat is, csak az Úr képes megteremteni.

Bízzunk hát abban hogy „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6)