Sivatagi só (prédikáció, Somlószőlős-Somlóvecse, Böjt 1. vasárnapja, 2015.02.22.)

textus: Mt 4,1-11

„1Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.”4Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” 5Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” 7Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” 8Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” 10Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 11Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.”

Az új kezdet mindig izgalmas. Legalábbis én, szeretek új dolgokba belekezdeni. Az új kezdet, valami újnak a kipróbálása, magában rejti annak, a lehetőségét, hogy valami jó történik velem. Egy új, esztendő, egy új tanév, egy új hely, egy új ember stb. mind-mind valami jónak, valami többnek a lehetőségét rejtik. Persze közben félünk az ismeretlentől, de ennek ellenére, vagy inkább emellett az embernek szüksége van az újra, a változatosságra.

A böjti időszak elején vagyunk. Egy új szakasza jön az évnek, az egyházi évnek, és ez mindig izgalmas. Annak a lehetősége, hogy a böjt valami újat, valami többet hoz a számunkra. Ha nem így lenne, akkor nem lenne más ez az időszak, mint egy évenként ismétlődő rendszer újabb értelmetlen állomása. De nem kell, hogy így legyen! Legyen ez a böjt megújulási lehetőség mindannyiunk számára.

Sokan azt gondolják, hogy a böjtben a „nem”-en van a hangsúly. Azon, hogy mire mondok nemet. Nemet mondok a húsra (legalábbis pénteken), vagy mást nem eszem, nem iszom, vagy megvonok magamtól, mert végül is a böjt ezt jelenti. De tudnunk kell azt, hogy a böjt nem önmagáért van, ahogyan erről a múlt héten beszéltem. Nem azért van, hogy én nemet mondjak, csak azért mert így szokás. Mert elsősorban a böjt nem „nem”, hanem „igen”. Nem „nem” a húsra, vagy bármi másra, hanem „igen” az Istenre. „Igen” arra a szeretetre, amit mutatott és mutat irántunk Jézus Krisztusban.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a történet, amit felolvastam, Jézus megkísértésének története. Jézus kint van a sivatagban (vagy ahogyan a Biblia fogalmaz: "pusztában") és az ördög megkísérti. Még jóformán hozzá sem kezdett a szolgálatához, rögtön már az elején jön az ördög, hogy meghiúsítsa. Mert az újból kisülhet valami jó és ezt a gonosz nem akarja hagyni, csírájában akar elfojtani minden jót. Szóval megkísérti Jézust a sivatagban. Jézust, mint Isten Fiát, Istent nem tudta volna megkísérteni, csábítani a bűnre, de mivel Jézus értünk – a tökéletes Istensége mellett – vállalta a teljes emberséget is, ezért az ördög ezt próbálta meg kikezdeni. És ezért fontos nekünk is ez a történet, mert nem valami egészen különleges kísértésekről van szó, hanem nagyon is emberi, nagyon is nekünk szánt kísértésekről, bűnökről, de éppen ugyanennyire nekünk szánt védekezésről, megoldásról is.

Jézus nem „nem”-et mond a kísértő szavaira, hogy „nem, csakazértsem csábulok el!”, hanem „igen”-t mond az Atyaistenre, az ő akaratára, igéjére. Figyeljük meg a párbeszédet:

Kísértő: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.”

Jézus: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

K: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”

J: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”

K: „Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”

J: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Három kísértéssel próbálkozik a gonosz, és mind a három annyira jellemző az emberre. Az első a szükségletek és az anyagi javak kísértése. Jézus 40 napig böjtölt, ami nem azt jelenti, hogy 40 napig nem evett húst, hanem azt, hogy 40 napig nem evett semmit. Persze, hogy éhes volt már nagyon. (Nem mellesleg, Jézus negyven napos böjtje miatt tart nálunk is negyven napig a böjti időszak.) "Változtasd a köveket kenyérré" – mondja a kísértő, "használd a hatalmadat, az erődet arra, hogy a saját szükségleteidet betöltsd, hogy a magad számára teremts meg mindent, ami csak kell!" Ezzel még nem is lenne baj, csakhogy Jézus, ha ezt tenné, akkor a maga kezébe venné a sorsát és nem hagyatkozna az Atya gondoskodására, útmutatására, ráadásul mindezt a Kísértő szavának engedve! És Jézus határozottan igent mond az ő Atyjára: az ige, amire szükség van, az Istenre való ráhagyatkozás (mindennapi kenyér) az igazi út.

A második kísértés az ego, az „én” kísértése. „Rendben, Isten Fia vagy, akkor tuti, hogy az Isten védelme alatt állsz, ugorj le innen a magasból, a templom párkányáról”. Hát persze, ha Jézus leugrana, akkor két lehetőség lenne a végkimenetel tekintetében. Az első, hogy leugrik és meghal és vége, a másik pedig, az hogy csoda történik és tényleg az angyalok megmentik, ahogyan az ige írja. És mivel a templom és környéke tele van emberekkel, ezért mindenki meglátná és rögtön elhinnék, hogy ő a Messiás, a Megváltó. Nem is lenne rossz! De Jézusnak (és az Atyának) nem ez a terve. Nem azért Jézus a Megváltó, a Krisztus, hogy a maga dicsőségét és személyét fényeztesse, hanem azért, mert bennünket akar megmenteni a haláltól! És ez csak halállal lehetséges, az ő halálával, de nem egy értelmetlen, halállal, amilyen a templom párkányáról való leugrás lenne, hanem a kereszt által, amely a bűneinktől, félelmeinktől és a haláltól szerzett szabadulást!

A harmadik kísértés pedig a hatalomnak a kísértése. Ez a legdrasztikusabb, mivel semmi más nem jött be, ezért a legnyilvánvalóbb lázadást követi el a sátán. „Imádj engem és neked adom az egész világot!” - mondja. Mert, a világ még valóban a sátán kezében van, egyenlőre ő irányít, mert az Isten még engedi, hogy így legyen. De Jézus pontosan azért jött, hogy ha világ a gonosz irányítása alatt is van, de azok, akik őt követik azok ne legyenek. Jézus pedig kijelenti, hogyha ő lesz a legelhagyatottabb személy is a világon, akkor sem fogja az Atyaistent lecserélni a gonoszra. És ezzel végleg legyőzi a kísértést „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” - mondja.

Szükségek-anyagi javak, az ego, és a hatalom, ma is a legnagyobb kísértések. Az ezekkel való rossz élés helytelen irányba visz bennünket, rossz irányba az Istentől el és nem hozzá. A gonosz célja ma sem más, mint, hogy rávegyen bennünket arra, hogy eltávolodjunk Istentől, hogy ne őt válasszuk. De legyen ez a böjti időszak „igen” az Istenre. Mondjunk igent az ő igéjére, az ő szeretetére, az ő útjára! Így lehetünk mi a föld sója, vagy hogy ezen történet képénél maradjak: a szabadulásra váró világ, a sivatag sója!

És biztosak lehetünk benne, hogy az Úr meg fog hallgatni minket. Böjt első vasárnapját, az egyházi hagyomány szerint, invocavit-nak, azaz a meghallgatás vasárnapjának is nevezik. Mert az Isten mindig meghallja az „igen”-eket! Válaszol rájuk, és ahogyan Jézus is legyőzte a kísértéseket, az ő nyomdokán járva mi is győzedelmeskedhetünk!

Ámen