Velem együtt? (prédikáció, Somlószőlős, Nagycsütörtök, 2015.04.02.)

textus: 1Kor 11,23-26

„23Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, 24és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 25Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” 26Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.”

Sokszor olyan mostohán kezeljük a hétköznapi ünnepeket. Furcsa az, amikor a dolgos mindennapokba beékelődik egy-egy ünnep, egy-egy istentisztelet. Mert azt megszoktuk, hogy vasárnap van templom, de nálunk – evangélikusoknál – nagyon nem jellemző a hétköznapi istentisztelet. Összesen talán 3-4 ha van egy évben – már ha megtartjuk a napján. És talán ez a mai, nagycsütörtök, az, ami leginkább arra szorul, hogy megkapja/visszakapja a méltóságát. Mert bár holnap is lesz ünnep, de azt értjük, nagypéntek teljesen rendben van, hiszen akkor a keresztre emlékezünk, a kereszt van a középpontban!

De mi a helyzet a mai nappal? Mert ez a mai nap ünnep a javából testvérek! Nagycsütörtök az utolsó vacsora emlékezete, azaz az úrvacsora szereztetésének ünnepe! Jézus szövetségének, az új szövetségnek az ünnepe, a közösség ünnepe!

Az úrvacsora az evangélikus egyházban a két szentség egyike a keresztség mellett. Már ez önmagában jelzésértékű, hogy fontos és lényeges dologról van szó, mert abban mindannyian megegyezünk, hogy a keresztség egy fontos dolog. Márpedig, hogyha szentség, hogy az Isten üdvösségszerző eszköze az úrvacsora, akkor azt Jézus kellett, hogy elrendelje. Nos, ezt olvastam fel az alapigében, Jézus mondta ezeket a szavakat az utolsó vacsora alakalmával.

De mit jelentenek ezek a szavak, hogy „ez az én testem”, „ez az én vérem”? Azt jelenti, hogy valamilyen egészen megfoghatatlan, csodálatos és különleges módon Jézus Krisztus jelen van az úrvacsorai jegyekben, azaz a kenyérben és a borban! Hogy hogyan? Nem tudjuk. De az biztos, hogy így van. Olyannyira közösségben akar lenni velünk, hogy magát adja nekünk, belénk a mi részünkre!

És meg is érkeztünk az úrvacsora középpontjához, ami nem más, mint a közösség! Elsősorban közösség Jézus Krisztussal, de közösség egymással is, hiszen asztal, azaz oltár közösséget vállalunk egymással. Jézus azt akarja, hogy az ő asztala körül ünneplő közösséggé váljunk! Mi sem mindenkit ültetünk le az asztalunk köré, mert az különleges és intim dolog. Jézus pedig méltónak tart bennünket arra, hogy körülvehessük asztalát, hogy közösséggé legyünk!

Másrészről nem csak egymással, vagyunk közösségben, hanem minden hívővel szerte a világon közösségben vagyunk. A csak az evangélikusokra gondolunk, akkor – pont tegnap tanultuk a konfirmandusokkal – körülbelül 90 millióan vagyunk szerte a világon. De ez az asztalközösség nem csak ma élő hívőkkel köt össze, hanem azokkal is, akik már előre mentek és a mennyei seregekkel.

Az ige szava és a szentség köré gyűlünk ma össze, mert ez Jézus akarata, nem Pálé: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek” - írja Pál.

A mai ünnep, kedves testvérek, nem kényszer, hanem örömteli lehetőség. Lehetőség a közösségre és lehetőség a bűnbocsánatra, mert a szentségben, az igéken keresztül bűnbocsánatunk lehet! Talán emiatt nevezik sokan ezt a szentséget tévesen „gyónás”-nak! Mert az úrvacsorát ugyan megelőzi egy gyónási rész az istentisztelet menetében, de magában az úrvacsora szentségében nem mi tesszük le a bűneinket, hanem az Isten akar bűnbocsánatot adni nekünk!

Mert nyilván sokan vannak ezzel úgy, hogy „nincsen nekem akkora bűnöm miért úrvacsorázzak?”. Kedves Testvérek, mindannyiunknak szüksége van az Isten kegyelmére és a bűnbocsánatra, mert hogyan Pál írja a római levélben: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róm 3,23). Senki sem mondhatja magát tökéletesnek és senki sem mentes a bűntől, és éppen ezért mindenkinek szüksége van arra a kegyelemre, amit az Isten adni akar nekünk, Jézus Krisztuson, az igéken keresztül az úrvacsorában.

Így hát had' bátorítsak mindenkit, hogy éljünk ezzel az ajándékkal, éljünk ezzel a lehetőseggel, ahol részesülhetünk Jézussal, egymással és a mennyei seregekkel való közösségben, és bűnbocsánatot kaphatunk ajándékba a mi Urunktól!

 Így hallgassuk majd együtt a úrvacsorai részben újra az alapige igéit!