Zárak nélkül (prédikáció, Somlószőlős, Húsvét utáni 1. vasárnap, 2015.04.12.)

textus: Jn 20,19-29

„¹⁹Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” ²⁰És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. ²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” ²²Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” ²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. ²⁵A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” ²⁷Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” ²⁹Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.””

Valami más kezdődik húsvét után. Húsvét után visszatérnek a dolgos és sokszor szürke hétköznapok és nagyon nagy kontraszt, különbség tud lenni – érzésben – az ünnep és a hétköznap között. Mennyire jó volt, amíg szünet volt, mennyire jó volt pihenni, mennyire jó volt együtt lenni rokonokkal barátokkal, mennyire jó volt a feltámadás felszabadító üzenetével találkozni! De aztán minden visszatér a megszokott kerékvágásba és – mi tagadás – a megszokott kerékvágás, egy ünnep, egy találkozás után nem megkönnyebbülést, vagy éppen megnyugvást hoz, hanem inkább kiszürkíti, megfakítja a képet. Visszatérnek a gondok, problémák, amiket talán egy percre el lehetett felejteni az ünnepi asztal körül…

A tanítványoknak még ez sem adatott meg. Mármint a pillanatnyi felejtés és nyugalom. Mert bár hallották a feltámadás hírét Máriától, aki ott volt az üres sírnál (ahogyan azt húsvétkor hallottuk), de nem nagyon hittek neki. És ezért előjöttek a félelmek és gondok, amik nagyon is valóságosak voltak. „amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak” Miért féltek? Hát azért, hogy ők is úgy végzik, ahogyan Jézus! Mert, ha a Mesterrel így bántak, akkor mi lesz a tanítványokkal?! Bezárkózva várakoztak, de ki tudja mire, vagy kire.

Élénken emlékszem még gyerekkoromból, hogy hogyan, és főleg, milyen látványosan tudnak félni az emberek. Nem kellett belelátni az életükbe, nem kellett olvasni gondolataiban, nem kellett semmilyen különleges képesség. Gyerek és fiatalkorom nagy részét panelben töltöttem és még ma is tisztán emlékszem ajtókra, arra, hogy ennek vagy annak az embernek, családnak milyen ajtaja volt. Mert az bizony sokat elárul. Rengeteg olyan lakásajtó volt, ami már nem is tűnt lakásajtónak. Fölül zár, alul zár, a kilincsnél vagy a gombnál, középen hevederzár, és az egészen kívül egy rács, lehetőleg az is legalább két zárral...! Ezek az ajtók nem is lakás bejáratnak, hanem inkább börtönkapunak tűntek. Persze, érthető volt, hiszen sok volt a betörés és a lopás. Ez óhatatlan, ha sok ember lakik kis helyen, ideális a bűnözők számára.

Csakúgy mint a tanítványok esetében. Ideális áldozatai lettek volna a fennálló hatalomnak, hogy Jézus kivégzése után felszámoljanak mindent és mindenkit, aki hozzá tartozott.

Mint említettem, érthető a dolog. Érthető, hogy az emberek tartanak a bűnözéstől és ezért bezárkóznak, sokszor extrém módon, és érthető a tanítványok félelme is.

Csak egy dolgot nem vettek figyelembe akkor is és ma sem. Hogy a bezárkózás és a zárak nem oldják fel a félelmet! Soha! Nincsen az a zár és nincsen az a búvóhely, ami eloszlathatná a félelmet. A tanítványok is rettegtek a bezárt ajtók mögött, ahogyan a házakban, panelokban sem lett jobb tőlük a hangulat. És amikor visszatérünk a hétköznapokba, az ünnepek után, akkor döbbenünk rá, hogy mennyi minden van, ami gond és probléma. Ezek legtöbb esetben igenis félelmetesek,és félelemben nem lehet élni! Valaminek fel kell oldania a félelmet ahhoz, hogy teljes értékű életet tudjunk élni, ne csak félelemmel teljes fél-életet! A bezárkózás, elzárkózás, vagy éppen a tudomásul nem vevés pedig nem megoldás.

És akkor történik valami. Jézus megjelenik a tanítványoknak. És bár hallottak róla, hogy Jézus feltámadt, maga is többször említette, de akkor is váratlanul érte őket, a zárt ajtón keresztül betoppanó Jézus! Milyen csodálatos, hogy a feltámadás nem elragadta az emberiségtől, tőlünk a Megváltót, hanem pont, hogy teljes valójában „odaadta”!

És mit mond Jézus, mi az első szava a tanítványoknak: „Békesség néktek!” Békesség. Hát ez, Jézus szava, tudja eloszlatni a félelmet, nem a zárak. „ tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” - olvassuk az igében. Igen, öröm váltja fel a félelmet. Jézus elveszi a félelmet és örömöt ad a helyébe!

Így arra kérdésre, hogy van-e élet húsvét, vagy bármilyen ünnep után, hogy lehet-e jól élni a hétköznapokban a válasz ez: Igen lehet! Mert Jézus nem csupán „ünnepi” megváltó, hanem a hétköznapokban is ott akar lenni mellettünk. Mert nem karácsony-húsvét-pünkösd Jézus szava, hanem az év 365 napjára érvényes üzenete van a számunkra: ő él, szeret és velünk akar lenni!

És ez nagyon fontos: velünk! Nem csak, hogy békességet hozott Jézus, nem csak úgy mondta a magasból, hogy „nyugi, minden rendben lesz!”. Az ő békéje valódi, belső, közvetlen békesség. Hogyan olvassuk: „eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”” Közöttük állt meg. Nem távolabb, nem a messzeségben, nem valahonnan az égből üzent, hanem megjelent közöttük. Közösséget vállalt velük, hiszen egy csapat voltak. És ez a közösség a feltámadással nem hogy lazább, de még inkább szorosabb lett!

És ezekből a félelemmel teli tanítványokból olyan apostolok lettek, hogy egyszerűen szenzációs! Még Tamásból is, akit hitetlen Tamásként szoktunk emlegetni (innen származik a „tamáskodás” kifejezés is) olyan hírvivője lett az evangéliumnak, hogy a hagyomány szerint még Indiáig is eljutott! Egyszerű emberek, rettenthetetlen misszionáriusok és nagy szónokok lettek! Miért? Mert megszabadultak félelmeiktől. Egészen pontosan: Jézus szabadította meg őket a félelemtől. Mert az ő szava az öröm szava. Ahogyan Pál apostol is írja: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok” (Róm 8,15).

Hagyományosan ezt a mai vasárnapot fehér vasárnapnak szokták nevezni. Sok helyen ekkor van a konfirmáció, illetve a felnőttkeresztelés. Ezen kívül az egyházi hagyomány még egy igét köt ehhez a vasárnaphoz Péter apostol első leveléből: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1Pét 2,2) Mert ez a vasárnap a legalapvetőbb üzenet vasárnapja, amely üzenetet csak és kizárólag húsvét fényében lehet megérteni, éppen ezért van olyan közel húsvéthoz. Ez az üzenet olyan a keresztény ember számára, mint az anyatej a baba számára. És ez az üzenet nem más, mint hogy Jézus életével, halálával és feltámadásával békességet és bűnbocsánatot, amely az Istenhez való tartozás lehetősége, hozott! És csak akkor érthetjük meg ezt az üzenetet, ha mi is találkozunk a Feltámadottal!

Adja Isten, hogy mindannyiunk életében megvalósuljon a ez a találkozás és ez a közösség!

Ámen