Sőt (prédikáció, Somlószőlős, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2015.06.28.)
textus:
Gen 50,15-21
„15 Amikor
József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak:
Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk
mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk.16 Ezt
üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála
előtt: 17 Mondjátok
meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és
vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát
azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József
sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 Oda
is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták:
Szolgáid vagyunk!19 De
József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok
én? 20 Ti
rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt,
hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét
megtartsa. 21Most
hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így
vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.”
József
története talán az egyik legismertebb a Bibliában, számos könyv
és film dolgozta már fel a történetét. Itt
természetesen nem Jézus apjáról van szó, hanem az ószövetségi
Józsefről, aki Jákob fia volt és Ábrahám dédunokája. József az alaptípusa azoknak a személyeknek, akik nagyon mélyről
szárnyalnak a magasba. Józsefnek mind a kettőből igencsak
kijutott.
De mi is az ő története? Még
gyermekkorában történt, hogy eladták rabszolgának. Na nem az
apja, hanem a testvérei, legalábbis közvetve. Tették mindezt
azért, mert úgy gondolták (vélten vagy valósan) József az apjuk
kedvence. József sem segített a dolgon viselkedésével, hanem
mindig hencegett a testvérei előtt. Először kiszáradt kútba
dobták, majd eladták rabszolgának. József ezután Egyiptomba
kerül, ami az akkori kor domináns nagyhatalma volt. A fáraó, az
egyiptomi király, testőrparancsnokának rabszolgája lett. A
testőrparancsnok felesége szemet vetett Józsefre, de mivel József
nem állt kötélnek ezért megrágalmazta azzal, hogy megtámadta.
Emiatt József a börtönbe került, majd miután Isten segítségével
két börtöntársa álmát megfejtette, hosszú évek után, a fáraó
elé került, hogy az ő álmait is megfejtse. Ezt meg is tette, és
így lett Egyiptom második embere. Sok évvel ezután a testvérei
eljöttek, egy nagy éhínség idején, élelmet vásárolni
Egyiptomba, ahol József vezetésével jól elraktároztak mindent.
József akkor már úgy öltözködött és viselkedett mint egy
egyiptomi, így testvérei nem ismerték fel. Majd mikor végül
felfedte előttük magát a testvérei nagyon megrémültek, de nem
volt félnivalójuk, mert József az egész családját
odaköltöztette Egyiptomba, ahol mindenük meg lett, ami csak kell.
József megbocsátott. Ámde miután Jákob, az apa meghalt, a
testvérek azt hitték, hogy József mégiscsak el fog bánni velük.
Úgy gondolták, csak az apjuk miatt kegyelmezett eddig. Ekkor
történik meg az a párbeszéd, amit felolvastam:
„Ezt
üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála
előtt: 17 Mondjátok
meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és
vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát
azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József
sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 Oda
is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták:
Szolgáid vagyunk!19 De
József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok
én? 20 Ti
rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt,
hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét
megtartsa. 21Most
hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket”
József
valahogyan egészen máshogyan viselkedik mint ahogyan elvárnánk
tőle. Legtöbbünk – persze, akinek nem inge ne vegye magára –
ott „fizeti vissza a kölcsönt”, ahol tudja. De ha nem is teszi,
akkor is maximum elnézi, vagy nem tesz semmit. József azonban
egészen másképpen cselekszik, sokkal másképpebben, mint ahogyan
ésszerűnek, jogosnak, igazságosnak tűnik.
Mi lehet József motivációja? Talán meghatotta a testvére
beszéde? A testvérei komolyan félhettek, mert még a halott apjuk
nevét is felhasználták, hogy megmeneküljenek: „Amikor
József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak:
Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk
mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk.
Ezt
üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála
előtt: Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg
testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el
ellened!” Sőt még Istent
is „előhozták”: „Bocsásd
meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái!”
Micsoda félelem lehetett bennük! Nem átallottak bármit és bárkit
felhasználni a menekülés érdekében. Az eredeti szövegben azt
olvashatjuk, hogy a testvérek könyörögtek, hovatovább szinte
„imádkoztak” Józsefnek, Józsefhez. De József nem ezért
kegyelmezett meg nekik, sőt nem ezért viselkedett máshogyan. Sőt
helytelenítette is ezt a viselkedést: „Vajon
Isten vagyok én?” -
kérdezte. „Ne imádkozzatok hozzám!”
Vagy
talán már el is felejtette, vagy legalábbis semmisnek tekintette
azt, amit vele tettek? „Ti
rosszat terveztetek ellenem”
mondja József. Nem, nem felejtette el amit vele
tette, hogy kútba dobták és emiatt rabszolga lett, majd börtönbe
is került. József ezt nem felejtette el és nem is fogja soha!
De
akkor mégis mi az, ami miatt József így cselekszik? Mi miatt nem
áll bosszút? Mi miatt nem az elvárhatót, vagy az optimálisat
cselekszi, hanem ennél is tovább megy. Így tudnánk egy szóban
összefoglalni: „sőt”. József a „sőt”-et cselekszi meg,
ami tovább megy a maximumnál is.
Nagyon
nagyot tévednénk akkor, ha ezt József számlájára, az ő
erkölcsi nagyságára írnánk. József nem volt jobb nálunk, sőt
a története egynémely pontján talán rosszabb is legtöbbünknél,
mégis tudott „sőt” lenni. A maximumnál többet nyújtás már túlmegy minden emberi képességen, felülemelkedik a
moralitáson, az etikán. Mert ez nem képesség, hanem kegyelem! Az
Istennek az ajándéka József számára, és az ő történetén
keresztül ma a mi számunkra is. József nem az testvérei hatották
meg, akik gonoszul elbántak vele, de nem is felejtett, mégis
szeretettel viszonyult feléjük. Miért? Mert az Isten megadta ezt a
lelkületet neki. Látnunk kell, hogy nem József erkölcsi nagysága
a lényeg, hanem az Isten terve. „Ti
rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”
- mondta József. Hajlandó volt belehelyezkedni az Istenek a
tervébe. Elfogadta, hogy minden hányattatása az Isten tervének a
része, és elfogadt azt is, hogy végül a rosszakaróinak a
megmentése és megvédelmezése is Istennek a tervébe helyezkedik
bele! Ezt adta Józsefnek a „sőt” erejét!
És
ez adhatja nekünk is. Az Isten sokszor és sokféleképpen mutatta
meg már a tervét globálisan, és személyre szabottan is nekünk.
De leginkább Jézus Krisztusban tette meg. (lásd még: Zsid1,1-4) Saját Fiát adta miértünk. Jézus személye és
váltságműve a középpontja Isten nagy tervének. De ez a terv nem
csak általánosan, hanem személyesen is a miénk akar lenni. Velem
és veled is terve van az Úrnak! Tegyük fel mindannyian a kérdést:
„Tudakolom az Istennek velem való tervét?”; „Elfogadom amit
ad? Jót is rosszat is?” József döbbenetes mélységeket megjárt,
mielőtt magasra szárnyalt... Azt nem tudom, hogy velünk mi lesz,
de azt tudom, hogy Isten terve mindent jóra tud fordítani és
tudom, hogy ez a terv a örök életünket szolgálja!
Kérjük
az Urat, hogy mutassa meg mindannyiunknak! Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése