Egy jó kiindulópont (prédikáció, Somlószőlős, Újév napja, 2016.01.01.)

textus: Gal 3,23-29
"23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."



Mi mást tehetne az új esztendő első napján az ember, minthogy keres valamiféle kiindulópontot az elkövetkezendő évhez, ami meghatározza azt. Éppen ezért szoktak az emberek fogadalmakat tenni, újévi fogadalmat. Az, hogy ezeknek a fogadalmaknak a betartása, mennyi százalékot tesz ki a fogadalomtételek összessége tekintetében, azt inkább ne firtassuk. Inkább keressünk ma mi is egy kiindulópontot ehhez az évhez.
"Mindenki magából indul ki" - tartja a mondás, és valljuk be, sok igazság van benne. tegyük most mi is ezt, induljunk ki magunkból. Legyen a mai napnak a kiindulópontja egy kérdés: "Ki vagyok én?" A kérdés nem új, sokan feltették már. Az egyik ismertebbet itt lehet meghallgatni.
A tudósok és kutatók azt mondják, hogy az embert, az hogy kicsoda is valójában, két dolog határoz meg. A genetika (hogy honnan származik) és a környezet (ahol felnőtt, ahol tartózkodik). Bár mi nem vagyunk tudósok és kutatók, de azért nekünk is segítségünkre lehet ez a két oldal: a származás és a neveltetés. Vannak olyan tudósok, akik azt mondják, hogy csupán (de legalábbis meghatározó részben) a származás adja ki az ember személyiségét. Más tudósok pedig a környezetet, a nevelést, a lakóhelyet tartják elsődlegesnek, dominánsnak. Nekünk ma itt nem tisztünk igazságot tenni, de véleményem szerint badarság lenne kijátszani a két oldalt egymás ellen, mert mindkettő alapvetően határozza meg az embert. Születik az ember adott szülőktől, ahonnan hoz magával egy csomó dolgot, majd erre rakódik rá a nevelés és a környezet hatása.
Nagyon érdekes, hogy a bibliai szöveg ami most előttünk, nagyjából ezt az analógiát követi, csak éppen az Isten-ember kapcsolatban. Arról beszél, hogy az ember Istenhez tartozását, vagy éppen nem tartozását, két dolog határozza meg. Az egyik a törvény/tettek (itt a mózesi és egyéb szabályokra kell gondolni) és a hit. Már a bibliai időkben, de utána is, sokan próbálták e kettőt kijátszani egymás ellen. Az egyik oldal ezt mondta: "Nincsen szükség a hitre, tedd, ami jó és akkor rendben vagy." A másik oldal pedig ezt mondta: "Tégy, amit akarsz, csak higgy és akkor nem lesz baj." De egyik oldalnak sincsen igaza. Mert ahogyan a genetika és a neveltetés is meghatározza az ember személyiségét, úgy a hit és törvény is fontos az Istennel való élet szempontjából. Mert a hit, a mi Istenhez tartozásunk alapja (ha úgy tetszik genetikája), hiszen Krisztus az újjászületés lehetőségét hozta el nekünk. És erre  épül rá a tett, a cselekedet, hogy hogyan élünk, aminek a törvény (többek között) a forrása. Mert az Istennel való kapcsolat lehetőségét ajándékba kapjuk, azaz a hitet, de a keresztény életet tanulni kell. Nem lehet az Istent tettekkel megvásárolni, de az pedig nem hívő ember, aki következetesen rosszat tesz bár hívőnek mondja magát.
De hogyan jön ez ahhoz a kérdéshez, hogy "Ki vagyok én?" Pál ezt írja: "Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban." Pál itt nem arról a szerepek és identitások, határok és tulajdonságok összemosásáról, vagy éppen eltörlésről beszél, hanem megválaszolja a kérdésünket! Ki vagyok én? Krisztus Jézusban Isten gyermeke vagyok. Azaz kapom ajándékba a hitet Krisztusért, hogy kapcsolatban lehessek az Istennel, és teszem a jót, mert tudom, hogy az Isten akarata szerinti élet jó lesz nekem.

Én úgy gondolom ez egy jó kiindulópont. Rá lehet építeni a mai alkalmunkat, de rá lehet építeni a 2016-os évet is, de rá lehet építeni az egész életünket is. Sőt, hiszem, hogy ez az egyetlen alap, amire egy életet fel lehet építeni. Bárcsak minél többen megtapasztalnák ezt. Ámen. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)