Nyomás (prédikáció, Ajka, Advent negyedik vasárnapja, 2016.12.18.)

textus: Fil 4,4-7

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”

Nemrég olvastam egy cikket az egyik nagy internetes portálon. Ebben a cikkben azt ecsetelték, hogy amikor az embernek spirituális-vallásos élménye van, áhítata érez, avagy akkor, amikor Istent megtapasztalja az életében, akkor az agyának nucleus accumbens része aktív. Ez a rész nagyjából középen lent található az agyban, és a jutalmazás, a szerelem és még a drogfogyasztás kapcsán is aktivizálódik. Én ehhez nem értek, elfogadom, és amúgy is szerintem vannak itt nálam szakavatottabbak is a dolog kapcsán. Persze a cikk írója azt próbálta meg sugallni, hogy így bebizonyosodni látszik, ahogy az áhítat, vagy éppen az Isten közelségének érzése nem „fentről” jön, hanem az agy jutalomközpontjából. Már a címben is sugallta a megoldást: „A vallás tényleg a nép ópiuma”. Persze tudom, hogy ez csak egy hatásvadász cím, ami a minél nagyobb olvasottságot próbálja meg elérni, de akkor is...

Mert igen, ott van a vélemény szabadsága, és legyen is ott, hiszen ez a demokrácia alapértéke, de nekem senki se próbálja beadni, hogy ezt az érzést, folyamatot lehet parancsra tenni, mint az kutatásban részt vevő alanyoknál. „Most akkor imádkozz hat percig, meg itt vannak vallásos témájú képek, nyomd meg a gombot mikor vallásos áhítatot érzel.” Ilyen nincs, ezt minden hívő ember tudja. Ahogyan parancsra nem lehet szeretni, ugyanúgy parancsra nem lehet valamit elkezdeni érezni. Sem örömet, sem bánatot, sem semmi mást! Vagy ha igen, akkor az nem valódi.

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” - mondja Pál. Csak nem állt be ő is agykutató tudósnak? „Örüljetek”? Parancsra nem lehet örülni, hogyan használhatja Pál mégis ezt a szót. Az öröm sohasem áll magában. Nem lehet csak úgy örülni! Az öröm mint minden valódi érzés kapcsolódik valami valóságos dologhoz, élményhez. És főleg nem lehet örülni mindig, vagy ahogy az ige fogalmaz „mindenkor”. Pál apostol éppen ezért rak oda meg egy szót: „az Úrban”. Nem úgy általában örülni, hanem az Úrban örülni. De még ha itt az Isten jelenlétéről, vagy a vele kapcsolatos örömről is van szó, akkor is ugyanoda lyukadunk ki. Nem lehet parancsra örülni.

A bibliatudósok azt mondják, hogy ez az „örüljetek” kifejezés csupán egy üdvözlési forma volt akkoriban, és így próbálják meg a szakasz feszültségét oldani. Elfogadom ezt is. De úgy gondolom, hogy ennek a mondatnak, így, van jelentősége és van üzenete számunkra ma is.

Nehéz időszakban vagyunk. Nagyon nagy a nyomás mindenkin. Manapság ugyanis a karácsony enyhén szólva túl van hype-olva, azaz agresszívan túl van reklámozva. Minden idegsejtünket és pólusunkat elöntik a reklámok és az üzenet. A karácsonynak tökéletesnek kell lennie! Elsősorban mindenkinek be kell szerezni a megfelelő ajándékot, aminek ÖRÜLNE! Nem is tudom hányszor hangzik el a kérdés hangosan, beszélgetésekben, vagy magunkban nagyot sóhajtva: Ő vajon minek örülne? És az öröm keresése közben lemaradunk a saját valódi örömünkről! Mert mire odaérünk, már örülni sem tudunk a saját ajándékainknak, mert azon görcsölünk, hogy a másik örül-e a tőlünk kapottnak! Persze nem csak ilyen nyomás van, hanem a vacsorák, az ebédek, az elvárások,… utazni kell a rokonokhoz jobb esetben ide, oda, vagy amoda, rosszabbikban ide, oda és amoda is… De persze, akinek nem inge, az ne vegye magára…

Pál azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a legfontosabb ebben a helyzetben az öröm! De ez valódi öröm, ami az Úrban lehetséges, benne található meg. Sok minden akarja elvonni a figyelmet, sok minden akadályoz bennünket ennek a felismerésében. Még ha nem is realizáljuk, ott van valahol mélyen a nyomás, amit a környezetünk ránk helyez. Pál szerint a legnagyobb akadályok az agresszió és az aggodalmaskodás. Nem véletlen mondja: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! ” és „Semmiért se aggódjatok” És milyen igaza van, a nyomás ingerültté, az a feletti aggódásban, hogy minden rendben legyen!

Mivel tudjuk ezeket az akadályokat elhárítani? „imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” - írja z ige. Imádság, még több imádság és hálaadás. Köszönöm Istenem, hogy eddig kitartottam, kérlek adj örömöt nekem ebben a karácsonyi időszakban is! Mert csak akkor tudunk valódi örömöt kapni és adni, ha az Úrtól kérjük azt. Így tudunk magunk is igazán ünnepelni, és így tudunk a családban, a barátok között ünnepet varázsolni.

Pál a végére hagyott egy ígértet is. Nem csupán megoldást kínál, de előre vetíti a következményeket is. „ Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” Azt hiszem ehhez már nem is kell mást hozzáfűzni.