Mit tesz velem? - Érkezési oldal 2. (Prédikáció, Ajka, Karácsony 1. napja, 2016.12.25.)

textus: Mik 5,1-4a

„1 Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba. 2 Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt. 3 A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. 4 Ez lesz a békesség!”

Tegnap, szenteste, arról beszéltünk, hogy kicsoda is Jézus és Isten hogyan fordul hozzánk általa. Hogyan szólít meg bennünket. Ma tovább visszük, tovább gurítjuk ezt a témát, és arról fogunk beszélni, hogy mit tesz Jézus!

Mert ige, megérkezett közénk. Itt van és ezen semmi sem tud változtatni, azóta itt van, hogy megszületett a betlehemi istállóban, ezt még a halál sem tudta akadályozni, hiszen azt mondta Jézus a feltámadása után, hogy „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). De mit tesz ő a világgal és mit tesz ő velünk?

Ma egy próféciát olvashatunk, egy olyan üzenetet, ami Jézusról szól, de bőven Jézus születése előtt lett „papírra vetve”. Így az első dolog, amit megtudunk Jézus személyéről, hogy nincsen időhöz kötve. Azaz az evangéliumra, a Róla szóló örömhírre nincsen hatással az idő. Mivel Krisztus egy az Atyával ezért az idő fölött áll. Nem lényeg, hogy jelen, jövő, múlt… az ő szempontjából az üzenet létezik „csupán”, az Isten szeretetének az üzenete. Persze a mi életünkre igenis nagy hatással van az idő, talán a legnagyobbal, de szívünkbe fogadott Krisztusra nincsen.

Pontosan emiatt az időtlenség miatt tudunk mi is bekapcsolódni az ige folyamatába. Pontosan ezért tud nekünk is szólni az evangélium, és ezért szólhatnak nekünk az ószövetségi szakaszok is. Mert nem lényeg, hogy mikor íródtak tegnap vagy kétezer éve, az üzenet a lényeg, amit a Szentlélek tesz élővé és hatóvá. Így lehet a sajátunk az üzenet. Ha a Krisztus, vagy az ige időhöz lenne kötve, akkor tényleg nem lenne értelme olvasni. Akkor csupán a történelem, vagy az irodalom iránt érdeklődők számára jelent egy szép emléket egy letűnt korból. De mit tudjuk, hogy az időn felül álló Isten kijelentése és személyre szóló üzenete ez a számunkra.

A második dolog, ami kiviláglik ebből a szakaszból, hogy a Krisztus uralkodik. Milyen furcsa ezt így olvasni, amikor egy méltatlan körülmények között megszületett alacsony származású kisgyermekről beszélünk. De túllátva a jászolon és a pásztorokon – ahogyan tegnap is kifejtettem – ez a Krisztus ugyanaz a Krisztus mint aki tanított, mint aki gyógyított, mint aki meghalt a kereszten és feltámadt. És ez a Krisztus a mennybe is ment és dicsőséget kapott és uralkodik, de úgy, hogy közben jelen van közöttünk is. Neki volt, van és lesz is ereje, hogy véghezvigye, amit akar. Ahogyan Pál apostol írja a filippi levélben található gyönyörű Krisztus-himnuszban: „fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Ez az erős Krisztus tesz értünk ma is.

Tehát, ha a Krisztus és az ő üzenete az idő fölött áll, és hatalmas erővel tud munkálkodni, akkor mi lesz az, amit velünk tesz? „A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” A nyáj és a pásztor képe már igen távol áll a mai embertől. Én magam sem láttam még testközelből pásztort és nyájat. De a távolból már sokszor. Amikor Öcsre szoktam menni istentiszteletet tartani, akkor Padrag és Öcs között mindig szoktam látni egy nyájat. Nem tudom, hogy mindig ugyanazt-e, de ez annyira nem is fontos. Nem tudom megítélni, hogy kicsi vagy nagy az a nyáj, ahogyan láttam kb. száz állat van benne. Mégis ez a sok állat együtt tud mozogni, egyként teljes határozottsággal. Miért? Mert a pásztornak meg van az ereje, a tudása és tapasztalata ahhoz, hogy jól irányítsa őket, hol kedvesen, hol erővel, fenyítve vagy jutalmazva, gondoskodjon és nevelve.

Hát ezt teszi velünk a Krisztus, az ő gondoskodása az, amiben bízhatunk. Abban a gondoskodásban, ami ugyanúgy az idő és tér felett áll, mint maga az üzenet, és amit van hatalma megtenni a Krisztusnak. Luther azt írja a Miatyánk magyarázatában, a Kiskátéban, „legyen meg a te akaratod” sor kapcsán: „Isten jó és kegyelmes akarat meg lesz a mi kérésünk nélkül, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy bennünk is meglegyen”. Hát így legyen!