Ajándékba - Érkezési oldal 3. (prédikáció, Karácsony 2. napja, 2016.12.26.)

textus: Tit 3,4-7

„4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, 6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.”

Szenteste arról beszéltünk, hogy kicsoda is Jézus és hogy hogyan szólított meg általa bennünket az Úr, milyen döbbenetes módon. Tette mindezt azért, mert kapcsolatot akar felvenni velünk és van mondanivalója is hozz. Tegnap, karácsony első napján,pedig arról beszéltük, hogy mit is tesz Jézus a világban. Hogy ő időn és téren felül áll és akaratát, mint uralkodó, bármikor érvényesíteni tudja. De nem csak úgy általában, hanem a mi életünkben, a hétköznapjainkban is.

Ma arról fogunk beszélni – kapcsolódva az előző két alkalomhoz – hogy ha a megérkezett Jézusnak az akarata érvényesül az életünkben, akkor annak mi lesz az eredménye?

Nem szoktam ilyet, de engedtessék meg, hogy itt az elején elmondja a végkövetkeztetést. Mert úgy érzem nagyon fontos, hogy már most tudja mindenki. Jézus munkájának, szolgálatának eredménye közöttünk – többek között, de mindenek előtt – az üdvösség lehetősége minden ember számára! Egészen pontosan, Jézus azért jött, hogy nekünk, akik bárhol lakunk a világon, így minekünk is, üdvösségünk lehessen, hogy nyitva álljon az ajtó, ami az Úrhoz vezet. Akkor most már csak két dolgot kell tisztázni: azt, hogy mit jelent az, hogy „üdvösség” és mit takar az a bizonyos „lehetőség”!

Mi is az üdvösség? Ez egy jó kérdés. Szerintem ahányan vagyunk annyiféleképpen gondolkodunk erről, ha tesszük egyáltalán. Kettő dolgot tudunk biztosan az üdvösségről az ige alapján. Az egyik, hogy az Isten közvetlen közelségét jelenti, a másik pedig, hogy már itt elkezdődik a földön. Mert, hogy az üdvösség nem más, mint az örök élet Krisztusban. De ez nem valamiféle homályos vízió, ami majd egyszer, talán valamikor a miénk lesz, hanem egy ezen a földön is megélhető valóság. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) – mondja Jézus. Nem örök élete lesz, hanem örök élete van! És igen, eljön majd a fizikai élet vége, amely elkerülhetetlen, de az „csak” egy ajtó, amely a következő, a végső „szobába” vezet át. És ez a „szobát” az Isten valóságos jelenléte tölti be. Képzeljük el… nem, nem tudjuk elképzelni, akkor inkább csak próbáljunk meg belegondolni, hogy a világot teremtő és fenntartó Isten közvetlen közelében, sőt, szerető közelségében tölthetjük el az öröklétet! Micsoda titok, micsoda szépség, micsoda öröm lehet a miénk, ha odakerülünk mellé! Ha ebben a világban sokszor olyan erősen és határozottan meg tudjuk érezni az Isten jelenlétét, akkor milyen lesz majd ott…? Én nagyon várom már.

Azt tisztáztuk, hogy mi az üdvösség, már amennyire tisztázni lehet, de hogyan lehet ez a miénk? Hogyan érhetem ezt el? Sehogyan. Én sehogyan. Egyikünk sem. Egyszerűen nem lehetséges olyan körülményeket teremteni, olyan helyzetben lenni, olyat tenni, vagy úgy élni, hogy mi jogosan megkaphassuk az örök életet. Mert az örök élet, vagy éppen annak lehetősége nem az arra érdemeseknek adatik meg. Tudniillik arra érdemes nincsen. De akkor miben áll ez a lehetőség? Abban, hogy felismerjük ezt a tényt, azaz hogy csakis kizárólag ajándékba kaphatom meg azt! Sokan úgy gondolkodnak az Istenről, mint aki automatikusan jutalmaz, vagy büntet. Pedig nem így van. Krisztust azért küldte el a világba, mert az üdvösség „lécét” senki sem tudja megugrani. Nem tetteink függvénye az örök élet, nem a jó cselekedetek nagyobb arány, nem is a helyes élet, vagy erkölcsös életmód. Ezek mind-mind szép és Istentől támogatott dolgok, de nem szerzik meg nekünk az üdvösséget.

Mit ír Pál? „irgalmából üdvözített minket” és „az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” Irgalom és kegyelem, az Úr lelkülete felénk, ez az ami elhozza nekünk az üdvösséget. Egészen pontosan már elhozta. De akkor – merül fel a kérdés – azt teszünk amit akarunk, úgyis minden mindegy? Dehogyis mindegy, a jó tetteink, a helyes életünk nagyon fontos, de nem azért mert el akarunk vele érni valamit az Istennél, urambocsá” meg akarjuk vesztegetni! Hanem azért mert a Krisztus munkája által megváltott és üdvösségben bizonyos élet ilyen! Jó tetteink, Isten szerint való életünk, nem „kenőpénz” az Istennek, hanem a hálás élet jellemzői. De ennél sokkal több is, indikátor, az jelzi, hogy hova tartozunk és nem azt, hogy hova akarunk tartozni.

Nézzük meg hát magunkat, nézzünk magunkba: Milyen az életem? Olyan, mint amilyet az Isten akar, amilyet az ő igéjéből kiolvasok? Igen? De jó, akkor rendben van. Nem? Akkor viszont nézzük, hogy mi az ami kell és mi az ami nem kell! Válogassunk, mert mi őhozzá tartozunk és az Úrban lévő életben nem szabad, hogy hagyjuk meggyökerezni a fölösleges dolgokat!

Örökös munka és örökös változás ez, de ez az Úr útja, erre hívattunk el, járjunk is rajta! Ámen