Szobatiszta advent (prédikáció, Advent 2. vasárnapja, 2020.12.06.)
textus: Jak 5,7-11
„7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. 8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. 9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.”
A prédikáció a Spotify-on:
A prédikáció a YouTube-on (videó):
A teljes istentisztelet videója:
Mostanában sajnos sokat kell járnom fogorvoshoz. Ez nem a szájhigiéniához való hozzáállásomat minősíti elsősorban, hanem a genetikai adottságaimat. Magyarul: nem azért kell fogorvoshoz járnom mert nem mosok fogat, hanem azért, mert alapvetően rossz fogakat örököltem. És hát, mint azt sokan mások is tapasztalják, a fogorvosnál várni kell. Főleg most, a pandémiás helyzetben, ha valaki bármilyen szakrendelésre megy (pl. fogorvoshoz), akkor ha egyáltalán van, akkor ott bizony várni kell. Sokszor nem is keveset. Szerencsére ez ma már nem gond számomra, de volt olyan időszak az életében, amikor biztosan megbolondultam volna, ha bármire is fél óránál többet kell várnom. Enyhén szólva, türelmetlen típus vagyok ma is, csak éppen megtanultam kezelni a türelmetlenségemet. Viszek könyvet, nyomkodom a telefonomat, imádkozom, ilyesmi.
„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim”- így kezdi a mai igénk. Bizony a türelem nem egy egyszerű dolog. Nem adottság, hanem a legtöbb esetben megtanulandó képesség. Gondoljunk csak a mikulásra, ha már éppen december 6. van. A kislányom, mikor november elején megjelentek az első mikulás csokik, már akkor türelmetlenkedett. „De, kislányom, mikulás csak egy hónap múlva lesz!”- mondtam neki. „De én most akarom!”-hangzott a válasz. Bizony az emberek 99%-a nem születik türelmesnek, hanem megtanulja (vagy nem). A gyerekek alapvetően azért türelmetlenek, mert a nem vagy csak nagyon nehezen tudják a szükségleteiket késleltetni. Azt meg kell tanulni hogyan kell és sok gyakorlást igényel. Például a szobatisztaság elérése is egy ilyen folyamat. Akinek van gyereke, az tudja, hogy ez mennyire nem egyszerű. Ugyanez a „szobatisztulási” folyamat ismétlődik lelki, mentális szinten egészen a felnőttkorig, sőt, akár még utána is, újra és újra. Vannak olyan lélektani irányzatok is, amelyek a felnőttségi küszöböt oda teszik, ahol az ember már nem csak a fizikai, de a materiális-anyagi és lelki-mentális szükségleteit is tudja késleltetni. Magyarul: tud türelemmel lenni, és nem követeli most azonnal.
Azonban a mai igénk nem csupán a türelemre, úgy általában, hanem valamire, vagy valakire való türelemről beszél. „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig.” Nem véletlen, hogy ezt az igét adventi időszakban hozza elénk egyházunk, alapigeként. Hiszen mit csinálunk adventben? Várakozunk. Egyrészt persze várakozunk az ünnepre, de hitbeli szempontból elsősorban Jézusra várunk. De nem arra, hogy megszülessen, mert az már megtörtént 2000 évvel ezelőtt, hanem arra várunk (és erről a múlt héten beszéltünk), hogy nálunk, sőt bennünk is megszülessen. És ez az ige ebben is meg tud erősíteni bennünket.
Azonban a mai szakasz elsősorban nem erről szól, hanem Jézusnak a második eljöveteléről. „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig.”- írja Jakab. Jézus azt ígérte, hogy visszajön. De nem olyan rejtett és kicsiny formában, mint amiket a lassan úton útfélen felbukkanó betlehemekben látunk, hanem dicsőséges és mindenki számára látható módon. Így a hívő ember folyamatos adventben él tulajdonképpen. Várja a Megváltót odabentre, de várja azt a bizonyos NAGY VISSZAJÖVETELT, amit Jézus megígért!
Persze mondhatnánk, hogy „Oké, hívő ember vagyok, várom vissza Jézust, de azért nem ezzel kelek és fekszem. A türelmetlenségeim Top10 oka között nem szerepel Jézus visszajövetele. Hanem inkább olyanok mint, hogy mikor kapom már meg a fizetésem, mikor kapok munkát, mikor becsülnek már meg, mikor lesz békességem, mikor fog valaki igazán szeretni, mikor nem leszek egyedül, mikor lesz már vége a járványnak, stb.?” Nehogy azt higgyük, hogy a Biblia egy teljesen földtől elrugaszkodott őskövület! Az Isten pontosan tudja és ismeri szükségeinket és vágyainkat. Ezt figyeljük: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.” A Biblia soha, de soha nem akarta és ma sem akarja elhazudni a valóságot, még csak ki sem akar venni belőle! „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.” Ó, igen! Van szenvedés, van miért türelmetlennek lenni, van miért nyugtalankodni az életben. Van bizony. Hol kevesebb, hol több, de van. A kérdés csak az, hogy mit kezdünk ezekkel. Mit tesz Isten igéje, mit ad a számunkra ebben a helyzetben? Kitágítani a látószögünket. És azt mondja: „Igen ott van mindez az életben, de vegyetek példát abból, vagy arról a türelemről, amit a bibliai próféták tanúsítottak, mert így, csakis így lehet mindezt a helyére tenni!”
„Na” – mondhatnánk – „már megint ezzel jön az egyház: ››Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.‹‹ - Mégis mi fr@ncot jelentsen ez?! Mitől legyen boldog az ember, ha szenved?” Igen, bár első hallásra (olvasásra) butaságnak tűnik a mondat, hogy „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.” De mégsem az. Akár hisszük akár nem, többféle „boldogság” létezik. (A boldogságról is beszéltünk a közelmúltban.) Van az a boldogság, ami a szenvedések elkerülésével, azoknak hiányával „érhető el”. Ezt nevezzük hedonisztikus boldogságnak. Valami miatt ez az, amit a legtöbben boldogságnak gondolnak. „Majd, ha nem érnek rossz dolgok, akkor leszek boldog.” Csakhogy, ilyen nincsen. Egyrészt mindannyian tudjuk, hogy nincsen bajoktól és szenvedéstől mentes élet. És ha véletlenül van egy-egy tökéletes pillanat, akkor az örökre bevésődik. De nagyon ritka az ilyen. És, nem mellesleg, ki ne hallott volna már unatkozó milliomosokról, vagy depressziós celebekről, vagy letargikus hatalmasokról… Pedig nekik, úgymond, tökéletes életük van, mindenük meg van. Azonban létezik egy másik boldogságfogalom, amely ebben az igében is megjelenik. Ez pedig az un. eudaimonikus boldogság. Amíg a hedonisztkus boldogság a szenvedés elkerülésében és az élvezet-keresésben látja a kulcsot, addig ez utóbbi, az eudaimonikus boldogság pedig az érték-keresésben! Mi az értelme van a dolgoknak? Hogyan lehet több attól is, ami látszólag elvesz tőlem? Ez a boldogság, tudatosítja a szenvedést, a veszteséget, a rosszat is, de nem kikerülni akarja minden áron – és főleg nem semmissé tenni azt, ami már megtörtént – hanem elfogadja, hogy ez az élet része és így, beépítve, ezzel együtt keresi az értéket és az értelmet az életben és azokban az eseményekben amik történnek, akár jók, akár rosszak!
Jézusra várunk, aki vissza fog jönni és akkor majd rendbe jön minden, végre a helyére kerülnek a dolgok! De jó lenne, ha ez minél hamarabb megtörténne! De addig is, a türelem, amire a mai igénk felhívja a figyelmet, nem egy tétlen, egy passzív türelem, hanem egy nagyon is aktív és hasznos türelem. „Erősítsétek meg a szíveteket”- írja Jakab apostol. Mivel? Hát ezzel az igazi boldogsággal! Ezzel, ami próbálja megtalálni az örömöt és a kiteljesedést ebben az életben is, kutatva azok után az ajándékok és kegyelmek után, amit az Úr készített és helyezett el számunkra. Jó és eredményes keresést mindenkinek!
Wow, köszönöm szépen! :) Ezután a 10/10-es prédikáció után meg is jött a kedvem hozzá! :)
VálaszTörlés