Belső időjárás - Jn 10,22-29 (prédikáció, Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap, 2021.04.18.)

A prédikáció audió formában:

textus: Jn 10,22-29

"22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. 24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25 Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”

A mai közéleti diskurzusnak egy fontos fogalma a „közszereplő”, avagy „közéleti szereplő” kifejezés. Hogy tulajdonképpen mit jelent ez a kifejezés azt a jelenleg hatályos törvények nem határozzák meg szorosabban. A mindenkori jogi esetekben értelmezik ezt a bíróságok, és hoznak döntést, hogy vajon az adott illető közszereplő-e vagy sem. De egyfajta ökölszabályként alkalmazzák, hogy azok a közszereplők, akik a közvéleményt feladatszerűen alakítják. És az, hogy ki tudja a közvéleményt alakítani (többek között) az emberek döntése, hiszen, az emberek arra hallgatnak, akire akarnak. És így már látszik, hogy ez miért egy nagyon tág fogalom, azonban általánosságban el tudjuk azt mondani, hogy közszereplőnek számítanak pl. a média személyiségek, a politikusok, az influenszerek, a megmondóemberek, stb.

És bizony a közszereplőséggel együtt járnak dolgok. A pozitív része az, hogy nyilván hatással vannak a közgondolkodásra, az egyéni vélemények formálására, hallgatnak, figyelnek rájuk az emberek. A negatív része pedig az, hogy bizony nem mindenki ért velük egyet, ilyenformán, akik közszereplő, annak (a formálóerőért cserébe) viselnie kell a kritikát, a támadást, az ítéletet. Persze egy bizonyos mértékig. („A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.”- írja a Ptk.)

A mai igénk egy olyan szituációban játszódik, ahol a „zsidók” alapvetően közszereplőnek titulálják Jézus. (Fontos! János evangéliumában a „zsidók” kifejezés nem a zsidó vallású vagy etnikumú embereket jelenti úgy általában, hiszen Jézus és János is zsidó volt, hanem az akkori vallási és politikai elitet.) „Vallj színt!” - mondják – „Te vagy a Krisztus vagy sem!” Számon kérik őt, hogy beszéljen már nyíltan, hogy krisztusnak, megváltónak tartja-e saját magát vagy sem. „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?”- mondják.

Több szempontból is érdekes ez a szituáció, és ez a viszonyulás. Egyrészt a számonkérés és a – nem is annyira burkolt – kritika tök jogos, hiszen ha valaki messiásnak tartja magát, akkor az legyen egyértelmű. Meg persze messiásként egyértelműen közszereplő az ember, szóval bírni kell a kiképzést… Ez eddig mind szép és jó, csakhogy! Azt mondtam, hogy a közszereplők ma azok, akiket az emberek (és adott esetben a bíróság) annak tart. Jézus azonban nem sima ember, és ő nem attól messiás mert annak tartják vagy nem tartják! Ez így van, és kész! Ez nem szavazás, vélemény, ítélet kérdése, hanem tény. Alapfogalom, ha úgy tetszik. Jézus nem tartozik senkinek sem elszámolással, és főleg nincsen beszámolási kötelezettsége senki felé! Jézus éppen ezért ezt mondja nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.” A lehetőség adott a felismerésre, de nem tudnak vele élni! És ez egy nagyon fontos tényező ma is: Az akkori és a mai kételkedők, szkeptikusok, agnosztikusok bizonytalansága nem abból adódik, hogy Jézus ne adna meg minden információt ahhoz, hogy őt felismerjük, hanem azért, mert ők nem tudják, – vagy legtöbbször – nem akarják elfogadni!

János evangélista pedig gyönyörűen illusztrálja is ezt a helyzetet, mégpedig a mai szakasz bevezetésével, egy hely és időmeghatározással, illetve egy rövid „időjárás jelentéssel” is: „Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt.” Jézus a templomban volt, mégpedig ünnepen, a templomszentelési ünnepen. Ez egy nem olyan régi ünnep volt Jézus korában. Azt ünnepelték, hogy pár száz évvel azelőtt újraszervezték a templomot egy háborús helyzetben, illetve utána. A templom pedig az Isten jelenlétének záloga, biztosítéka volt akkoriban. Amíg a templom állt, addig az Isten Izraellel volt. A templom (többszöri) pusztulása pedig egyértelműen azt jelentette, hogy az Isten levette a kezét a népről. Így tehát megvan a történet helye és ideje. De van itt még egy plusz infó, mégpedig az, hogy „tél volt”.

Micsoda gyönyörű párhuzam, allegória ez! Ott van Jézus, mint a „templom”, mint az Isten jelenlétének a záloga! Mikor? Templomszentelési ünnepen, azon az alkalmon, mikor a hely befogadja az Isten jelenlétét? Azaz, az ott lévőknek, a „zsidók”-nak, ott volt a lehetőség, hogy tanúi legyenek az Isten jelenlétének, Jézussal egy levegőt szívjanak, de mégsem ismerik fel! Miért? Mert „tél volt”. Hideg, merev, fagyott idő… hideg, fagyott, kemény szív! Nem a Megváltó hibádzott, hanem a befogadó közeg! (Erről szól különben a magvető példázata. Mt 13,1-23) Kemény szívük miatt nem lehetett az elit ezen része Jézusé. „nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.”

De vajon mi hogyan tudjuk ezt elkerülni? Hogyan tudunk Jézushoz tartozni? Ahogyan ő fogalmazza meg a pásztor és a nyáj hasonlatán keresztül: „Az én juhaim”. Hogyan tudunk az ő juhai lenni? „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.”- mondja Jézus. Kettő plusz egy dolgot említ, amelyek alapvető ismérvei az őhozzá tartozóknak.

1. „hallgatnak a hangomra” azaz nem csupán felismerik őt, hanem az ő szavai szerint rendezik be az életüket. Nem válogatnak, hogy mi tetszik és mi nem, mi az ami belefér és mi nem, hanem 100%-ban Jézusra hallgatnak.

2. „követnek engem” azaz elfogadják Jézus főségét. Hogy ő nem csupán egy tanácsadó, vagy útmutató szerepben mondja azt, amit, hanem ő a vezető, ő az Úr az életünkben!

És a plusz egy pedig: „én ismerem őket”- mondja Jézus. Jézus mindazt, amit mond, amit kér, amit parancsol, azt úgy mondja, hogy tisztában van velünk! Nem úgy általában, emberiséggel, és nem is csak úgy általában az egyházzal, hanem velünk, mindannyiunkkal, személy szerint! Hát ez az a kapcsolat, amit az akkori számonkérők nem tudtak befogadni, megérteni! És ezzel sajnos ma is sokan így vannak.

Adja meg Isten, hogy nekünk nyitva legyen ez a kapcsolat, pontosabban, hogy ennek a lehetőségét el tudjuk fogadni, be tudjuk fogadni! Ámen