Nincs utolsó - Kol 1,15-20 (prédikáció, Vízkereszt ünnepe utáni 4. vasárnap, 2022.01.30.)

 

textus: Kol 1,15-20

„15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. 16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. 18 Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. 19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, 20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

Az az igazság, hogy nem nagyon nézek sportot, inkább művelni szeretem. Egy kivétel volt ez alól, mégpedig küzdősport. Amikor még aktívan küzdősportoltam magam is, akkor rendszeresen néztem meccseket. Nagyon emlékszem arra, még 2014-ből, hogy nagyobbik lányom, Zoé, még csak pár hónapos volt és nem akart aludni éjszaka, ezért éjjel leültünk a gép elé és kick-box meccseket néztünk…

A küzdősportok többsége, mint a legtöbb bármilyen sport, kompetitív, azaz versenysport. Meccsek, tornák, rangadók, Európa és világversenyek, stb. vannak. És a versenyek lényege a győzelem, ebben – azt hiszem - megegyezhetünk. Vajon ki lesz az első? Vagy ki szerez előkelő helyet a világranglistán? Milyen lesz a győztes és vesztes meccsek aránya az adott sportoló karrierjében? Legyen szó bármilyen küzdősportról a birkózástól kezdve, a bokszon, a muay thaion, a kick-boxon, jiujitsun, a sumón át egészen az MMA-ig, mindenhol vannak győztesek. Ha pedig vannak győztesek, akkor kell lennie veszteseknek is, illetve ha van első, akkor kell lennie másodiknak, harmadiknak, sőt, utolsónak is. És ez így van a többi sportban, sőt így van nagyon sok esetben az életben is. Győzelem, vereség, elsők, utolsók.

A mai igénk Pál apostol tollából származik. Az apostol Kolossé a városában lévő gyülekezethez címzi a levelét. Kolossé a mai Törökország terültén, Kisázsia belsejében volt megtalálható. A bibliatudósok szerint, a mai szakasz egy liturgikus Krisztus-himnusz átdolgozása lehetett, azaz olyan szöveg, amelyet az istentisztelet keretén belül használtak az őskeresztények. Olyan mint pl. ma az „Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!” vagy mondjuk a „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!”. Tehát Pál egy, a gyülekezet előtt nagyon ismert szöveget használ fel ahhoz, hogy átadja, amit akar.

Ha elolvassuk a szakaszt, akkor mindjárt két szó, két ismétlődő fogalom ugrik ki belőle. Az egyik a „benne”, a másik pedig az „első”, „előtt”, „előbb”, azaz valamiféle sorrendiséget, rangsort feltételező szavak csoportja.

Természetesen mind a két fogalom Krisztusra vonatkozik. Azt írja Pál, hogy „benne [ti. Krisztusban] teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett” Gyönyörű képe ez annak, hogy Jézus Krisztus, mint a Szentháromság második személye, maga is Isten, nem pedig „csupán” az az ember, aki 2000 évvel ezelőtt élt a Földön. Ő ott volt az eredeti teremtés pillanataiban, és mind a mai napig részt vesz a teremtő munkában, amelynek mi mindannyian „termékei” vagyunk. Benne és rá nézve teremtődik ma is a világ, és annak rendje is. Nagyon érdekes maga az eredeti görög fogalom, ami itt szerepel (ktidzó), ami nem csupán teremtést, hanem lakhatóvá tételt, sőt, el- és berendezést is jelent. Krisztus nem csak hogy teremt, hanem mindezt jó rendben is csinálja. Nincsen helye az esetlegességnek, hanem okok és okozatok láncolata uralkodik a világban, amelyet – összetettsége folytán – mi fel sem tudunk fogni. És ebbe minden beletartozik a legkisebb atomtól komplett galaxisokig, a fizikai dolgoktól az elme, a lélek, és más, általunk ismeretlen dimenziók összességéig.

Az fentebb részletezett mondatnál, amely önmagában is egy fantasztikus távlatokat megnyitó himnusz, az apostol még hozzátesz valamit, amivel még magasabbra emeli a szintet. Pál így folytatja: „tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék”. A szóban nem hallatszik, de ha olvassuk, akkor látható, hogy, amikor Pál itt azt írja, hogy „tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék”, akkor a „Teljesség” nagy betűvel van írva, mert az Atyaistenre utal! Krisztusban nem csak létezése és jó rendje van a világnak, de maga az Atyaisten van benne! Maga az Isten volt benne akkor is, amikor eljött értünk, ide a földre leszületett, és ma is, amikor megszólítjuk, mint olyan Megváltót, aki feltámadt és ma is közöttünk van, akkor is benne van a Tejesség! Döbbenetes!

A második szó, pontosabban szócsoport, amit említettünk az „első”, „előtt”, „előbb”, azaz valamiféle elsőség Krisztussal kapcsolatban. Krisztus az első ebben a világban! De vajon ez mit jelent? Ki a második? És ki az utolsó? Akkor ez azt jelenti, hogy én már nem lehet első? Vagy egyenesen azt, hogy én vagyok az utolsó? Bár Pál apostol előszeretettel használt sporthasonlatokat, de ebben az esetben tévút lenne, ha egy versenyhez hasonlítanánk azt a helyzetet, amiről ez a szakasz ír. A világban Krisztus van az első helyen, Ő az aki előbb volt mindennél, Ő az, akire tekintettel minden más létezik, és akinek a mi életünkben is elsőnek kellene lennie! Azonban Ő mind a világban, mind a mi életünkben úgy akar és úgy tud első lenni, hogy a másnak, a többinek, a többieknek, nekünk… nem kell másodiknak vagy éppen utolsónak lennünk! Krisztus elsősége ugyanis nem valami, vagy valaki, valamik vagy valakik ELLEN van, hanem éppen valakikÉRT, valakiÉRT! Érted. Érted?

Amikor anno küzdősport meccseket néztem, akkor mindig lenyűgözött, hogy a sportolók mit meg nem tesznek a győzelemért. A győzelem ugyanis nem csak a megfelelő technikáról és meccsen nyújtott teljesítményről szól. Persze az is nagyon fontos, de csak akkor működik, hogyha a felkészülés is rendben van. Egy sikeres meccs, akár évekkel a meccs előtt kezdődik, diétával, edzéssel, fizikai és mentális felkészüléssel, stb. És tulajdonképpen egy ilyen (sőt még sokkal ilyenebb) hosszú távú és jól felépített tervet találunk a ma szakaszunkban. Pál írása egy gyönyörű isteni ívet tár elénk. Kezdi a világ teremtése előtt, az idők előtt, végigszáguld a történelmen, kicsúcsosodik Krisztus eljövetelében és keresztjében, ahol ő elvégezte a megváltást, és tovább húzódik egészen a mindenkori itt és mostba! Hozzád! Érted! Mert mindez a Krisztusban levőség és az ő elsősége érted van! Mit meg nem tett és tesz az Isten azért, hogy vele való végső közösség, üdvösségünk lehessen! Mindent! Ámen.