Levelet kaptam, örök élet - Tit 1,1-4 (prédikáció, Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap, 2022.01.19.)

 

textus: Tit 1,1-4

„1 Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint 2 az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, 3 igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből.

4 Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.”

Azt hiszem, hogy a jelenlévők túlnyomó többségére (beleértve magamat is) igaz az az állítás, hogy mindennap kapunk levelet. Ezek a levelek pedig ezerfélék lehetnek. Lehetnek elektronikusak vagy papíron érkezők, lehetnek hivatalosak, lehetnek magánlevelek, reklámok, felhívások, vártak vagy hívatlanok… Ezek – és még számos más kategória – különbözteti meg a leveleket. Az egyik ilyen, a másik pedig olyan. De, amiben (majdnem) minden levél megegyezik az az, hogy van feladója, címzettje és tárgya is. (Persze vannak olyan kivételek, hogy pl. a feladó névtelen, de én speciel azzal nem is foglalkozom.)

Sok mindent elárul egy levélről az, hogy ki vagy mi a feladó. Sok esetben már ez alapján be tudjuk helyezni a fentebb felsorolt kategóriák egyikébe, másikába az adott levelet. Általában, ha hivatalos a feladó, akkor fent a fejlécen megtaláljuk a szervezetet, intézményt, vagy hivatalt amely küldte a levelet, lent pedig az aláírás környékén megtaláljuk (ha van) a konkrét feladó személyt, annak titulusaival együtt. De a magánlevelekben is legtöbbször, ha nem is ugyanolyan, de formailag hasonló a helyzet.

A Biblia, pontosabban annak második része az Újszövetség telistele van levelekkel. Ezeket a bibliai könyveket nem csupán azért nevezzük leveleknek, mert „olyanok mintha”, hanem azért, mert ezek valóban, igazi levelek voltak. A legtöbb levelet, ami az Újszövetségben található Pál apostol írta. Közöttük azt is, ami a mai textusunk. Pál ezt a levelet egy munkatársának, tanítványának – vagy ahogyan ő fogalmaz – „a közös hitben való igaz fiamnak” írta, név szerint: Titusznak. Titusz egy fontos egyházi vezető volt Kréta szigetén, ott kellett gondoskodnia a gyülekezetekről. A mai szakaszunkat gyakorlatilag úgy lehet tekinteni, mint egy mai levél fejlécét és aláírását (azaz az elejt és végét) egyben. „Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.” Ezekben a sorokban megtalálhatjuk a feladót, Pált, a címzettet, Tituszt, de ezen kívül még egy csomó minden más információt is tartalmaznak. És ez a csomó többletinformáció az, ami számunkra ma érdekes.

Pál apostol ebben a fejlécben, feliratban, címzésben négy személyt, illetve csoportot említ. Az első saját maga, de ott van a címzett, Titusz, de beszél az Istenről és beszél a hívő emberekről is, úgy általában. Ez utóbbi kettő csoport, illetve személy, amely kiemelt fontosságú a számunkra, ugyanis ezekből nagyon sokat tudunk tanulni magunkról, helyzetünkről, illetve az Istenről és a vele való kapcsolatról.

Minden szentnek maga felé hajlik a keze, szóval kezdjük magunkkal. Mit tudunk meg magunkról, hívő emberekről, ebből a szakaszból. Pál apostol egész munkássága és maga ez a levél is azért íratott meg, hogy a Krisztus tartozók „higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére”.

1. Hogy higgyünk. Sokan sokféle dologra akarták és akarják használni Isten igéjét, amire nem való. Az ige nem tudományos értekezés, nem ideológiai muníció, nem minden dolog tárháza, nem csupán egy irodalmi alkotás, nem mese, nem képes beszéd, stb. Az ige igazi funkciója, hogy elérje, higgyünk! A Biblia nem mond el mindent, hanem pont annyit és úgy mond el, ami ahhoz kell, hogy higgyünk. Ez a dolga, és ez csoda, amit nekünk ad általa az Isten. Nem véletlenül írja az János is az evangélium végén, hogy „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,31)

2. Hogy megismerjük az igazságot. Jézus mondja: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”- szintén János evangéliumából (Jn 8,32). Manapság nagyon képlékeny dolog az igazság. Mindenki kiabálja a maga „igazságát”, amely oda vezet, hogy már nincsen is olyan AZ igazság. És valóban, sok helyzetben, szituációban, nincsen olyan, hogy AZ igazság, és ezért annyira hozzászoktunk már ehhez, hogy hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy vannak olyan területei az életnek, ahol viszont van AZ igazság! És ilyen terület a hit is. Az ige azért íratott meg, hogy higgyünk, és ami benne van, az nem más, mint AZ igazság. Ez AZ igazság pedig nem más, mint hogy Jézus a Krisztus. Jézus az egyedüli, aki által eljuthatunk az Atyához (Jn 14,6) és aki által eljuthatunk oda, ami a harmadik dolog, amiről Pál ebben a címzésben ír. Ez pedig…

3. Az örök élet reménysége. Hívő emberként a legfontosabb dolog, ami megkülönböztet bennünket másoktól az az, hogy hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus által (és csakis ő általa!) örök életünk lehet. Nem mindig szeretünk róla beszélni, mert az átjáró az örök életbe a fizikai elmúlás kapuján át vezet. De ez a mi végső reménységünk, ami miatt ezt az egész hívőséget érdemes „csinálni”, az összes többi csak hab a tortán. Az Isten legnagyobb kegyelme, igazságának csúcspontja, hitünk célja nem más, mit az örök élet.

Hit, igazság és örök élet. Azt hiszem ez egy olyan hármasság, ami miatt érdemes odafigyelni Pálra és a többi szentíróra.

Olyan átláthatatlan, emberi ésszel száz százalékosan megérthetetlen mélységek vannak a hit, az igazság és az örök élet titkában, hogy nem csoda, hogy ha az ember kételkedik. Éppen ezért írja Pál, ami megnyugtatásunkra az Istenről – és ez a második, és egyben záró pontunk – hogy „Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével” Bízzatok! Miért? Mert az Isten nem hazudik! Mindenki hazudik, kivéve az Istent! Ő mindig az igazat, az igazságot állítja legyen az bármilyen előjelű! És a világ teremtése előtt elkészítette számunkra az örök életet, amelyben vele együtt lehetünk örök örömben, és lehetővé tette, hogy ez csak ne egy hiú ábránd legyen, ne csak egy úgy nézegessük, mint egy luxuskirakat termékeit, amelyek egy karnyújtásnyira vannak, de soha nem lehetnek a mieink! Nem! Az örök élet ingyen van, de azért, mert más, a Krisztus már megfizetett érte. Ezt nem bántja az infláció, erre nem kell hatósági árat megállapítani, mert mindig adott! Az Úr által adott! Ámen