Átmeneti misztérium - Mt 13,10-17 (Hatvanad vasárnap, 2022.02.20.)

textus: Mt 13,10-17

“10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? 11 Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, 14 és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”

16 A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.”

Érdekes időszakát éljük az évnek. Már múlóban van a farsangi időszak és már mindjárt itt van a böjt, ráadásul az időjárás is teljesen tavaszi, de azért megvan bennünk a félelem, hogy visszajöhet még a tél… Az egyházi esztendő is egy ilyen átmeneti időszakban van, hiszen böjtelő vasárnapjait éljük. Ez egy olyan szakasza az évnek, amely nagyon ősi, de a keresztény felekezetek közül egyedüliként az evangélikusságban maradt meg. Hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja már a böjtre és a húsvétra utal, hiszen maguknak a vasárnapoknak nevei onnan származnak, hogy múlt héten 70, ma 60, és majd jövő héten kb. 50 nappal leszünk húsvét előtt. 

Izgalmasak, de sokszor bizony nem egyszerűek az átmeneti időszakok. A “még nem, már nem” időszakai sok új tapasztalatot tudnak adni, de akár nagyon keservesek is lehetnek. Gondoljunk csak arra, ha valaki otthagyja az állását, de még nem tudja elkezdeni a következőt, az újat, akkor bizony súlyos is lehet az átmenet. De mondjuk például ha valaki egy albérletből végre egy saját ingatlanba költözik, akkor lehet, hogy a kettő között egy kicsit meg kell húznia magát egy ismerősnél, rokonnál egy pár napra, de milyen izgalmas, a várakozás végre az új otthonra. 

A mai igénk nagyon illik a mostani átmeneti időhöz, ugyanis egy átmeneti igéről van szó. Jézus itt, Máté evangéliumának 13. fejezetében mondja el a magvető példázatát, majd később magyarázza azt. És a mai igénk pontosan a példázat és annak magyarázata között helyezkedik el. Átmenet a példázat és a magyarázat között, átmenet a tömeg (akiknek a példázat szólt)  és a tanítványok (akiknek a magyarázat) között. A “még nem, már nem” állapota, amelyben Jézus valami nagyon fontosat akar elmondani. 

Ez a fontos téma pedig a megértés. Azaz, hogyan tudom megérteni azt,  amit Jézus mondani akar nekem?  Ez egy kulcskérdés minden hívő ember számára. Jézus szól, ez tiszta sor, de hogyan vagyok képes meghallani, hogyan tudom megérteni, amit nekem, személy szerint nekem üzen? “Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.”- mondja Jézus a tanítványoknak. Ezzel az egy mondattal két fantasztikus dolgot is állít, a “mit?” és a “hogyan?” kérdésre is válaszolva.

Mit mond Jézus, amikor beszédének a tartalmára utal? A “mennyek országának titkait” hirdeti. Nagyon érdekes a kifejezés, amit használ: titok. Ha a titokra gondolunk, akkor alapvetően valami olyasmire gondolunk, amit nem szabad elmondani, azaz titokban kell tartani. Pedig itt, ez a kifejezés nem erre utal! A szó, amit ezen a helyen az eredeti görög szövegben (amely az Újszövetség nyelve) találunk a misztérium. Azaz nem abban az értelemben titok, hogy tilos elmondani, hanem abban az értelemben, hogy a maga teljességében, 100%-ban, ésszel fel nem fogható. A misztérium az a része az Istennel való kapcsolatnak, amely elsősorban nem ésszel, hanem hittel ragadható meg, és a tapasztalat ad neki bizonyosságot. A misztérium legfontosabb része pedig az Isten jelenléte. Hogyan is tudnánk magunktól, saját erőnkből, képességünkből felfogni és megérteni azt a tényt, hogy a világot fenntartó és teremtő Isten megtisztel bennünket a jelenlétével? (Innen származik az “istentisztelet” szó is. Ugyanis az istentisztelet nem azt jelenti, hogy ÉN elmegyek valahova tisztelni az Istent, hanem azt, hogy az Isten tiszteletét teszi nálunk.)  És nem csak, hogy ott van - itt van - hanem szólít is bennünket és tesz is értünk!

De Jézus még tovább megy, és nem csak az ő üzenetének tartalmáról, de annak formáról, módjáról, azaz a “hogyan”-ról is beszél. Hogyan tudom megtapasztalni és ennek nyomán megérteni azt, amit ő át akar adni nekem? Visszatérve az eredeti kérdésünkhöz: Hogyan tudom megérteni, amit Jézus mondani akar nekem, különösen úgy, hogy az misztérium? “Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait…” Hát úgy lehet ez az enyém, hogy Ő adja ezt az ismeretet! Nem lehet kifizetni, nem lehet megdolgozni érte, nem lehet megszerezni, hanem ajándékba lehet kapni! Nem lehet az Istent lerángatni a mennyből, hogy milyénk legyen a jelenléte, de nem is lehet hozzá felmászni sem! Ő jön, és Jézus által ajándékba adja! Amit én tehetek, hogy kérem őt, hogy adja, és fogadom, amikor adja! Isten ugyanis nem a teljesítményt, az anyagi helyzetet, a hatalmi pozíciót vagy bármi más hasonló dolgot néz, amikor jön, hanem azt, hogy hittel állok-e előtte!

És bizony pontosan erre van szükségünk! A végtelen Isten megtapasztalására, a misztériummal való találkozásra! Főleg átmeneti időszakban… És itt most speciel nem a farsang és a böjt közötti átmenetre gondolok, hanem magára az életre. Ugyanis - a Biblia tanúságtétele és a józan tapasztalat szerint - a földi élet ámeneti. Tart, ameddig tart, de csak egy ideig. Az örökkévalóság azután kezdődik, hogy elhagyjuk ezt a világot. És az már nem átmeneti lesz, hanem végtelen, a végtelen Isten jelenlétében, a szemtől szembeni és teljes misztériumban! Ez a cél. Az odáig vezető úton pedig Krisztus ellát bennünket üzemanyaggal, amely ajándékba kapott tapasztalat és megértés! 

Vajon megvan bennem a nyitottság az Istenre? Vajon megvan bennem a fogadókészség az ő ajándékára? Vajon megvan bennem a bátorság, hogy az útjára lépjek? Vajon megvan bennem a remény, hogy célhoz is érek? És vajon megvan bennem készség, hogy újra és újra felálljak egy-egy elesés után?

Ha igen, akkor adjak hálát érte Jézusnak, akiről mindezt ajándékba kaptam. Ha nem, akkor pedig kérjem tőle, és bizton reménykedhetek abban, hogy meg is fogja adni. Ámen.