Nem csereszabatos üzenet - Mt 23,23-36 (Ötvened vasárnap, 2022.02.27.)

textus: Mt 23,23-36

“23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. 24 Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. 26 Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!

27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.

29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, 30 és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. 31 Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. 32 Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33 Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34 Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, [...]  36 Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”

Az élet nem egy statikus dolog. Folyamatosan változik minden körülöttünk és nem tudunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, akkor lemaradunk. Ilyen pl. az egyre modernebb technikai eszközök használata, vagy éppen az újabb és újabb kifejezések, fogalmak szavak ismerete és használata. Magam is sokszor szembesülök azzal, hogy már sokszor nemhogy a gyermekeim korosztályát, de a nálam 10 évvel fiatalabbakat sem értem. Pedig nem tartom magamat öregnek… 

De nem kell minden esetben ilyen társadalmi szintű, drasztikus dolgokra gondolni. Éppen elegendő egy-két hétköznapi alkalmat “elővenni”, ugyanis számtalanszor találkozunk a mindennapokban olyan helyzetekkel, amikor alkalmazkodnunk, váltanunk, változtatnunk kell. Például ha valami oknál fogva nincsen vonat, akkor mondjuk találni kell egy buszt, ami elvisz oda, ahová menni akarok, vagy éppen kocsiba kell szállnom. Vagy például ha nincsen az a gyógyszer a gyógyszertárban, ami kell, akkor találni kell valamit, ami kiváltja azt. Vagy ha törölnek egy programot a COVID miatt, akkor az új időpontot, amire átrakják, szabaddá kell tennem, ha el akarok menni arra a koncertre, előadásra, bármire. Sokszor és sok helyen kell alkalmazkodni és változtatni és egyik dolgot a másikkal kiváltani.

Azonban vannak olyan helyzetek, amikor nincs csere-módszer, nem lehet “B” terv, nincsen alternatív megoldás. Az autó motorját, ha elromlik útközben, nem lehet azon nyomban kicserélni, a fejem sem csereszabatos, és az élet sem váltható ki egy másikkal.

Jézus a mai igében nagyon indulatosan beszél, mégpedig olyan dolgokról, amik nem cserélhetőek le, nem válthatók ki mással, máshogyan. A csoport, akiknek “működésmódja” ellen szól az “írástudók és farizeusok”. A farizeusok egy olyan vallási (és egyben) politikai csoport voltak Jézus korában, akik azt tűzték ki célul, hogy az Isten törvényét a lehető legszigorúbban betartják. Úgy gondolták, hogy ez a kulcsa Isten népe megmaradásának. Az ötlet önmagában kifejezetten jó volt, csak éppen a megvalósítással voltak nagyon nagy problémák (ezeket veszi sorra Jézus, és mi is ezt fogjuk tenni). Az írástudók pedig olyan férfiak voltak, akik arra adták a fejüket, hogy minél jobban megismerjék az Írást, azaz Isten igéjét (ami akkoriban “még csak” az Ószövetség volt) és ezt tanítsák is másoknak. Ez is teljesen oké, a probléma itt is inkább a megvalósulással volt. 

Na, de mi volt a probléma! Jézus ebben a hosszú szakaszban három olyan dologról beszél, amelyek nem csereszabatos és másra nem cserélhető dolgok, és amelyekben az írástudók és a farizeusok - enyhén szólva - nagyon téves úton járnak. Na, de mi ez a három fel nem cserélhető dolog, amelyre nekünk is ildomos odafigyelnünk.

1. Anyagi javakkal nem lehet kiváltani a lelki javakat: “Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.”- mondja Jézus. A probléma az volt, hogy a farizeusok és az írástudók bár kényesen ügyeltek arra, hogy minden (Isten törvénye által megszabott) anyagi kötelezettségüknek eleget tegyenek, így “papíron” oké legyen minden, ne érhesse szó a ház elejét, de közben pedig az emberi kapcsolataikban, a hétköznapi viszonyaikban abszolút félretették az olyan biblikus hozzáállást, attitűdöt, mint pl. az igaz ítélet, az irgalmasság és a hűség. Úgy gondolták, hogy az anyagi javakkal kiválthatják a lelki és emberiességi javakat. Ma is sokan vannak, akik ezt így gondolják… De Jézus egyértelműen kimondja: NEM! Nem kiváltható egyik a másikkal.
   Félreértés ne essék, Jézus nem ítélte el az anyagi javak Isten szolgálatába való állítását, sőt.  Azt mondja: “ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” De a kettő nem kiváltható egymással.

2. A külső nem pótolja a belsőt: Jézus második kritikája az volt, hogy a farizeusok és az írástudók azt hitték, hogy ha minden rendben lévőnek látszik, akkor minden rendben is van. Pedig ez a kettő nagyon nem ugyanaz. Nyilván - mondhatnánk - persze, hogy nem ugyanaz a kettő! De gondoljunk csak egy kicsit mélyebbre! Vajon hányszor volt már olyan a mi életünkben is, hogy úgy csináltunk mintha minden oké lenne, de közben csak azon igyekezzünk, hogy eltakarjunk, leplezzünk valamit… Ez önmagában is egy nagyon rossz taktika hosszú távon, mert nem oldja meg a problémát, sokszor inkább mélyíti! Az hitéletben, az Istennel szemben pedig egész egyszerűen nevetséges! Az Isten akarjuk becsapni!? Komolyan!? Ő pontosan látja, ha “belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel” és “ tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal”.
   De itt sem szabad átesnünk át a ló túlsó oldalára, hiszen az is nagyon fontos, hogy mit mutatunk a külvilágnak mi hívő emberek. “tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!”

3. A múlt nem helyettesíti a jelent és a jövőt: A farizeusok és írástudók nagyon szerettek emlékezni a múltra. Számbavették a régieket, a prófétákat és más hírességeket, síremléket állítottak nekik és ünnepélyesen megemlékeztek róluk. És persze elmondták, hogy “micsoda szörnyű dolog volt az, hogy a régiek üldözték, sőt, megölték ezeket az Isten embereit, és mi biztosan nem tennénk ilyet! Mi sokkal jobbak lennénk! Sőt! Sokkal jobbak vagyunk! Mert hát minden rendben van!” De hát Jézus pontosan azt fejtegette eddig, hogy mennyire nincsen minden rendben. Nem lehet hátrafelé nézegetni és elmondani, hogy mi mennyire jobbak vagyunk, mint ők! Nem másokhoz képest kell hívőnek lenni, hanem nekünk kell kialakítani a kapcsolatot Istennel! Ez nem megspórolható! Bármilyen is a múlt (akár rosszabb, akár jobb, a mi olvastunkban, mint a jelen) Isten - Jézus Krisztus által - mindig a jelennek szól! Az “itt és most”-nak. “Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid 3,7-8) Nem olyan régen hangzott el ez az ige itt a templomban.
   Ez azonban nem azt jelenti, hogy a múltat el kell felejteni, hanem azt, hogy a helyén kell kezelni. Tanulni, okulni, épülni kell belőle, vagy éppen messziről elkerülni…

Anyagi javakkal nem lehet kiváltani a lelki javakat, de mindkettőnek megvan a maga helye. A külső nem pótolhatja a belsőt, de mindkettő fontos. A múlt nem helyettesítheti a jelent és a jövőt, de érdemes rá odafigyelni. - Jézus ezzel olyan egyetemes elveket fogalmaz meg, amiből világosan látszik, hogy ismeri az embereket, ismer bennünket, ismer engem. Érdemes rá odafigyelni, mert ezeket a dolgokat, amelyek - ne tévedjünk! - nem csak a farizeusoknak, írástudóknak, hanem nekünk is szólnak, nem ellenünk mondja, hanem értünk! Nem azért, hogy büntessen, hanem azért, hogy jobbítson. Mert ennek tétje van! Ha odabent baj van, ha nem cserélhető dolgokat mégis kicserélünk, akkor annak az örök életünkre is hatása van. Ha be akarjuk csapni az Istent, akkor valójában csak magunkat csapjuk be! 

Jézus nem oldja fel a feszültséget a szakasz végén, így én sem teszem. Pár nap és itt van a böjti időszak, ami pont alkalmas arra (hiszen pont azért van) hogy befelé is figyeljünk és önvizsgálatot tartsunk. Tegyük föl magunknak a kérdéseket és találni fogunk dolgokat, amik nincsenek rendben. És ha így lesz, akkor ujjongjunk, mert ez azt jelenti, hogy Szentlélek megadta a lehetőséget, hogy megtaláljuk a problémát és változtassunk! Ő velünk van! Ámen