Három lépéses utazás - Zsoltárok 118,14-24 (Húsvét ünnepe, 2023.04.09.)

textus: Zsoltárok 118,14-24

“Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. 15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik! 16 Fölemelte jobbját az Úr, az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik! 17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! 18 Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.

19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! 20 Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta. 21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. 22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 23 Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 24 Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen”

Milyen érdekes dolog az ünnep, és sokszor mennyire nem tudunk vele mit kezdeni. Emlékszem még iskolás koromból az iskolai ünnepségekre. Végeláthatatlan beszédek, műsorok, “írta Petőfi Sándor verse”, kényelmetlen műszálas fehér ing és nadrág, végtelen álldogálás lehetőleg tűző napon, vagy egy levegőtlen tornatermben… És közben olyan dolgokról van szó, amelyek - akkori szemmel nézve - iszonyatosan régen voltak, 150-200 vagy még több. Kit érdekel?! Menjünk már szünetre, hadd játszhassak, vagy nagyjából bármi más. Nem hiába, hogy sem akkor sem pedig ma az emberek többségének - és egyre nagyobb részének - semmit sem jelentenek az ünnepek. És nem csak nemzeti ünnepek jutottak erre a sorsra, hanem bizony az egyházi ünnepek is. Éppen ezért tudta ezt az egészet leuralni a kapitalizmus, és a még több fogyasztás alkalmaivá tenni, amelyben az ünnep nem ünnep, hanem inkább stresszfaktor, és annyiban különbözik a hétköznapoktól, hogy idegesebbek vagyunk és másfélszer annyit vásárlunk mint szoktunk. Persze mi, akik itt vagyunk, nyilván valami többet szeretnénk kihozni a dologból - hisz ezért vagyunk itt - de azért mi sem vagyunk mentesek a körülményeinktől.

És akkor itt van a mai textusunk, amely mintapéldánya a régi dolgokról szóló szövegnek. Olyannyira, hogy még csak nem is kétezer éves, Jézus korabeli szöveg, mondjuk az evangéliumból, hanem kb. még ezer évvel régebbi is annál. Kit érdekel, hogy mi történt 3000 évvel ezelőtt?! Nem lehetne valami másról, aktuálisabbról beszélni?

De, lehetne. Sőt, ez is a cél - és akár hisszük, akár nem - mai több ezer éves szövegnek is ez a célja. Ugyanis, itt és most nem csupán egy történelmi tényről van szó, nem is csupán egy lokális nemzeti ünnepről, és nem is “írta Petőfi Sándor verse”...

Vannak ugyanis olyan történések, olyan események, olyan szövegek, amelyek korhoz kötöttek. Talán megérthetőek máskor és máshol is, de saját kontextusukban érvényesek. De vannak olyan események, történések, szövegek, amelyek kortalanok és örökké érvényes jelentésük és üzenetük van. Amúgy a bibliai szövegek nagy része ilyen. De a mai szakaszunk még ezekhez képest is különleges, ugyanis a húsvét üzenetét hordozva, nem kortalan szöveggel van dolgunk, hanem egy olyan megjelenített eseménnyel, amely ma is, most is történik! Ez a zsoltárrészlet egy nagy utazás, időben és térben egyaránt, sőt nem csupán odakint, de idebent is.

Ez a zsoltár eredetileg egy templomba tartó zarándokcsapat éneke volt. Útban Jeruzsélembe ezt énekelték a zarándokok: “Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik! [...] Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!” És itt már rögtön tanulhatunk valamit. Vajon tudunk-e ilyen örömmel, ujjongva menni ma templomba? Mennyire tartja magát még ma is az elképzelés, hogy a templom az illik, nem illik, szabad, nem szabad, dolgoknak a helye, és mindig komolynak, sőt komornak kell lenni benne. Persze nyilván jó, ha komolyan vesszük, de az élő Isten jelenléte nem csupa komolyság, hanem a öröm és a szabadulás helye is!

És pont ez a szabadulás az, amely a mai ünnep üzenete, s a zsoltárral való utazásunk második állomása. Ugyanis a szentíró itt próféta szerepben is van, és megjövendölte a Krisztus feltámadását. “Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak. [...] Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.” Krisztust elítélték, megfeszítették, meghalt és eltemették, de a történetnek nem itt van a vége! Jézus feltámadt! Életre kelt, legyőzve a bűnt és a halált! Micsoda győzelem! Krisztus elhordozta a bűneinket, s azoknak a büntetését, minden bajt és nyomorúságot, de mivel neki magának nem volt hiánya, bűne, ezért a halál nem tarthatta őt fogva, feltámadt! Ez már önmagában is hatalmas dolog! 

De innen még egyet tovább kell lépnünk, és itt érkezünk meg az utazásunk harmadik és egyben utolsó állomására, amely már befelé vezet. Ugyanis - ahogyan az igehirdetés elején mondtam - ez által a szöveg által írt esemény ma is történik! Velem és veled is történik! “Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!” Ez a szakasz nem csupán az ószövetségi zarándokokról szól, nem csak egy 2000 éves történet leírása, hanem személyes valóság tud lenni ma is! Mert a megváltás nem csupán egy történelmi esemény, hanem egy olyan “dolog”, ami velem is történik minden nap! Az Isten megszólít és Krisztus által felkínálja magát nekünk, amely az igaz bűnbocsánat, az igazi szabadulás, az igaz életre hívás! Lehetőségünk van letenni mindazt, ami terhel bennünket, és reménységünk van arra, hogy az Úr elveszi azokat, de legalábbis erőt ad azok elhordozására! Az Úr tisztít bennünket, szükségünk van rá, mert a sötétség hatalmába akarja keríteni az életünket! Meg egyáltalán, az Istennel lehet személyes találkozásunk, kapcsolatunk!

Hát, ha valami, akkor ez ok az igazi ünnepre. Nem a napon álldogálós, végtelen ünnepségekre, de nem is az extra bevásárlások és vendéglátások őrületére, hanem arra, hogy emlékezzünk arra, hogy mit tett értünk az Isten, de ne csak emlékezzünk, hanem nyissunk arra, hogy ma ez is megtörténjen bennünk! Milyen csodálatos lenne bekapcsolódni ebbe az időtlen láncolatba, amely az örök életre vezet minket. Ámen