Pilátus és a multiverzum - Jn 18,33-37 (Virágvasárnap, 2022.04.02.)

textus: Jn 18,33-37

“33 Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? 34 Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? 35 Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? 36 Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. 37 Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 38 Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?”

    Nagyon emlékszem, hogy amikor a középiskolai felvételire készültünk, akkor elhangzott ez az alapvető kérdés szinte mindenkinél: Humános vagy, vagy reálos? Azaz inkább a humán tudományok felé mész, mint történelem, magyar, nyelvek, stb., vagy pedig inkább a reáltudományok vonzanak, mint matek, fizika, kémia, stb. Akkor, és ma is sok-sok beszélgetésben élesen elválasztódnak ezek a tudományterületek. És ennek van oka, hiszen nagyon ritkán van költői vénája annak, akik jó matekos, és viszont. De persze mindig vannak kivételek.

Azonban egy bizonyos szint után a humán és a reáltudományokat nem lehet elválasztani. Hadd osszak meg ezzel kapcsolatban egy példát. Hallottuk-e már a multiverzum kifejezést? [...] Nagyon-nagyon leegyszerűsítve (tekintve, hogy magam sem érteném meg bonyolultabban) az ennek az elméletnek a lényege, hogy nem csak egy univerzum, azaz a világ összessége létezik, hanem több. Ennek többféle oka is lehet, amelyeket persze nem lehet bizonyítani. Az egyik ilyen ok, hogy a ma ismert részecskéknek - amelyek minden létező, fizikai dolgot alkotnak - csak bizonyos számú kombinációja lehetséges (10¹²²) így óhatatlan, hogy egy idő után ismétlődjenek, és bizonyos távolságonként hasonló vagy akár ikeruniverzumokat hozzanak létre, mint a miénk. Egy másik elmélet szerint pedig a döntéseink alakítják ki a párhuzamos univerzumokat, mégpedig a fizikai mozgás kapcsán. Ugyanis fizika alapvető állítása, hogy pl. egy elektron helyzetét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni csak egyiket vagy másikat. Ma úgy döntöttünk, hogy eljövünk a templomba, így ennek függvényében megy tovább a napunk, s az életünk. De, amikor eldöntöttük, hogy eljövünk, akkor azt is dönthettük volna, hogy nem jövünk, és akkor másképpen alakul a napunk, s végső soron az életünk is. A fizikai mozgás szempontjából ez két különböző scenárió, akár lehetne így, vagy akár úgy is - hiszen előre nem meghatározható, hogy vagy otthon maradunk, vagy jövünk, mozgunk ide. Így, e szerint a második elmélet szerint így minden egy lehetőséghez egy újabb és újabb univerzum születik minden ember, minden döntése kapcsán. Az egyik univerzumban eljövünk a templomba, a másikban pedig nem… Például a multiverzum ezen okfejtései már nem csupán képletek és számítások, hanem igencsak belelógnak a filozófia, vagy akár a teológia humán tudományainak hatáskörébe is.

A mai igénkkel fordulunk rá a nagyhétre. Virágvasárnap van és most nem a klasszikus virágvasárnapi történetet kaptuk textusnak, Jézus bevonulását Jeruzsálembe, hanem egy nagyon különleges nagypénteki beszélgetést Pilátus, a római helytartó és Jézus között. Pilátust alapvetően azért küldték ide, hogy rendet tegyen és tartson. Ő volt a végrehajtás legfőbb személye, akinek az volt a dolga, hogy Róma megkapjon mindent (főleg az adót), és helyben rendben menjen minden dolog. A jeruzsálemi vallási vezetők pedig azért vitték elé Jézust, mert mindenképpen halálbüntetést akartak rá kiszabatni, de nekik nem volt joguk hozzá, ehhez a helyi legfőbb római vezetésnek - azaz Pilátusnak - a jóváhagyása is kellett. Amikor odavitték Pilátus elé Jézust, akkor zajlott le közöttük a fent felolvasott párbeszéd.

A múlt héten arról beszéltünk, hogy hívő emberként nem csupán válaszaink kell, hogy legyenek, hanem elengedhetetlenek a jó kérdések is. Hát Pilátusnak van kérdése, mindjárt négy is! És ennek a négy kérdésnek a mentén juthatunk majd el valami olyasmihez, amit - jobb híján - multiverzumnak is nevezhetünk! De ne szaladjunk előre…

Négy kérdést tesz fel Pilátus Jézusnak:

1. “Te vagy a zsidók királya?”

2. “Mit tettél?”

3. “Akkor mégis király vagy?”

4. “Mi az igazság?”

Pilátus a Jézussal való beszélgetésben azt az információt akarta megszerezni, ami ahhoz kellett, hogy döntést hozzon az ügyében. Ez az információ pedig az, hogy Jézus királynak mondja-e magát. Erre utal az első kérdése: “Te vagy a zsidók királya?” Miután kiderült számára, hogy Jézus nem akarja ezt az uralkodói címet - szemben a császárral - magáénak mondani, felteszi a második kérdést: “Mit tettél?” azaz “Akkor mégis mi az a tett, vagy akármi, ami miatt a jeruzsálemi nagytanács idehozatott?” Jézus válaszol Pilátusnak és elmondja, ha nem is explicit módon, hogy ő ugyan király, de nem abban a politikai értelemben, ahogyan azt először érteni vélték, hanem egy egészen más módon. “Akkor mégis király vagy?” - hangzik Pilátus harmadik kérdése. “Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” Pilátus utolsó kérdése pedig már nem vár választ, csupán egy kiégett, rezignált, ultraszkeptikus vezető költői kérdése: Eh, “Mi az igazság?”

És - itt is kapcsolódva  múlt heti prédikációhoz - tegyük fel ma Pilátus ki nem mondott kérdését: “Ki a francot érdekel az igazság? Engem csak az érdekel, hogy rend legyen, a gazdaság meg pörögjön, hogy mehessen az adó Rómába.” Mennyire időszerű (sajnos) ez a hozzáállás ma is. Senkit sem érdekel az igazság, a lényeg a profit, a hatalom, a siker, elismerés, a megúszás, számok,... Bennünket, keresztényeket, azonban nagyon is kell, hogy érdekeljen az igazság! 

József Attila Thomas Mann üdvözlése c. versében írja a híres sort: “az igazat mondd, ne csak a valódit”. Szembeállítja az igazságot a valósággal. Azonban nekünk erre a szembeállításra nincsen szükségünk, mert a szentíró - a görög nyelv segítségével - ezt a két fogalmat egy szóban is ki tudja fejezni: “alétheia”. Magyarban is van egy hasonló kifejezésünk, szavunk erre: “valóigaz”. És, amikor a Bibliánk itt, ebben a részben “igazság”-ot ír, akkor oda nyugodtan helyettesítsük be ezt: valóigaz. Jézus mondja: “Az én országom nem e világból való: [...] Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” 

Kedves Testvérek! A multiverzum létezik, de nem úgy, vagy legalábbis nem csak úgy, mint ahogyan azt a tudomány megpróbálja felfedezni. Jézus maga mondja ki “Az én országom nem e világból való”. és ezt is mondja: “Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” Jézus azért jött, hogy a valóigazat mondja el. A valóságot, amely egyben az igazság is: létezik másik világ! Létezik az az “ország”, amelyben Jézus király, de az nem itt van, hanem valahol nagyon máshol. Olyannyira máshol, hogy nem is ebben a világban van, hanem egy másikban. Egy másikban, amely mégis Krisztus által találkozni tud a mi világunkkal, mégpedig úgy, hogy Krisztus a kereszt által, maga nyitott utat a két világ között! Milyen csodálatosan szimbolizálja ezt kereszt is a függőleges és vízszintes találkozásával, metszéspontjával! 

Kit érdekel a valóigaz? Engem érdekel! Érdekel, mert csak így nyílik meg a lehetőség az élet teljességére, amely nem csak erre a világra, vagy ha úgy tetszik dimenzióra, hanem egy másikra is kiterjed, és bizony ott teljesedik ki igazán! Ezt hozta el nekünk Jézus, s az ide vezető úton fogunk együtt végigmenni a most következő nagyhéten. Ámen