Útépítés a mennybe és vissza - 1Thessz 1,2kk (Mennybemenetel ünnepe, 2023.05.21.)

textus: 1Thessz 1,2a.5-7a.8a.c.9b-10

“2 Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 7 Példává is lettetek minden hívő számára [...] 8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, [...] mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. [...] és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.”

Régebben sokkal többet közlekedtem autóval, de a COVID járvány óta egy csomó mindent el lehet már úgy is intézni, hogy nem kell fizikailag helyekre menni, hanem az interneten keresztül is mennek a dolgok. De - ettől függetlenül - azért még közlekedem autóval a városban kevesebbet, de a települések között persze lényegesen többet. 

És, hát az ember Magyarországon hozzá van szokva ahhoz, hogy azért az utak állapota hagy némi kívánnivalót maga után. És, igen, valóban mostanság sok utat felújítottak, de azért van még mit fejlődni. Ráadásul, általában a felújítások sokkal hosszabban tartanak, mint ahogyan beharangozzák és sokkal-sokkal tovább, mint amúgy lehetne és kellene. Amikor már benne vagyunk egy ilyen útépítési folyamatban, akkor szokott lenni olyan helyzet, hogy a fele már megvan az útnak, mondjuk egy sáv már kész a kettőből. Olyankor egy sávon lehet közlekedni egyik, majd a másik irányba, vagy pedig rosszabb esetben elterelik az egyik irányt máshova. Ilyenkor szinte borítékolható a torlódás, a dugó, mert hát pont azért újítják fel - ne adj’ Isten - bővítik az utat, mert annyi kell, hogy a forgalom, a közlekedés rendben menjen. De ha az út csak félig kész, akkor bizony nem működik a dolog.

A mai igénk az Újszövetség eleje, vagy ha úgy tetszik, kezdete. A Thesszalonika (ma is létező) városában lévő gyülekezethez írott első páli levél az Újszövetség legrégebbi irata. Kr.u. 51 körül íródott. Ez azt jelenti, hogy kb. 20 évvel Krisztus keresztje után. Ez 2000 év távlatából gyakorlatilag nulla távolság. És már itt, ebben a levélben is nagyon komplex leírását találjuk a hitnek, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ezt nem a leírás előtt két nappal találták ki. Magyarul az evangélium üzenete, illetve az első gyülekezetről szóló leírások a Bibliában abszolút érvényesek és megalapozottak. Érdemes tehát odafigyelnünk arra, hogy mit mond az Újszövetség eleje.

Pál apostol, a mai szakaszunkban, megírja, hogy mi az a 3 plusz 1 tulajdonság, hozzáállás, attitűd, amely a hívő ember életét kell, hogy jellemezze. Ezt néznénk meg most röviden.

“Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” - Az ige a befogadása. Pál követőivé lett a gyülekezet. Persze valójában nem Pálé, hanem Krisztusé, csak éppen Pál közvetítésével. A követés, pedig ebben az esetben klasszikus és nem közösségi médiás értelemben áll itt. A követés nem azt jelenti, hogy valaki iránt akárcsak egy csekély érdeklődést mutatok, ezért “bekövetem” az oldalát. hanem azt jelenti, hogy örömmel befogadom az Isten igéjét és elkötelezem magam az ügynek. A követés, tényleg követést jelent. Oda megyek, ahova a Mester, a Krisztus megy, függetlenül attól, hogy ez mennyire kellemes, vagy kényelmes a számomra. Nem válogathatom ki, egyfajta fogyasztói vallásossággal, hogy mi az ami “bejön” és mi az ami nem. Ez - kivételesen - egy bináris dolog, vagy igen, vagy nem.

“Példává is lettetek minden hívő számára” Ha valaki Krisztust követi, akkor annak meg kell látszódnia az életén. Másnak kell lenni. Nem kényszeresen, erőltetetten, tőlünk idegenül másnak, hanem pont ellenkezőleg. A kereszténység egy olyan másállapot, amely nagyon is ön- és krisztusazonos! 

A világ úgy működik, hogy leginkább a rossz dolgoknak van hírértékük. Ennyit esett az árfolyam, ennyien haltak meg, összeomlott, kiderült, megverték, lefújták könnygázzal, stb. A feladatunk az, hogy a Krisztus követő életünk - a szó nemes értelmében - olyan látványos legyen, hogy az átüsse az ingerküszöböt és szent pletyka legyen belőle a közösségeinkben. “Hallottátok, hogy szeretik ezek egymást? Döbbenet!”; “Képzeld, mindenki elhagyott, de ő segített rajtam!”; “Bántani akartak, de ő megvédett!”; stb.

“tőletek terjedt tovább az Úr beszéde” A harmadik dolog teljes harmóniában van az előző kettövel. Az ige befogadása és a krisztusi élet alapvető folyománya, hogy az ember tovább akarja adni azt! Ez nem csak a papok feladata, hanem minden hívő embernek. Ha hisszük azt, hogy a Krisztus az egyetlen út az örök életbe - márpedig ő ezt mondta - akkor alapvető, hogy ezt minél több embernek tudnia kell! Munkahely, suli, lépcsőház… vagy ami talán még ezeknél is nagyobb kihívás: a barátok és a család… Pál arra bátorít mindenkit, hogy az életünkkel, és szavainkkal egyaránt tegyünk bizonyságot a Krisztusról! Ez alap. 

És a plusz egy pedig, ami igazán magja, a mai istentiszteletünknek. “várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket” 

A mai napon Krisztus Urunk mennybemenetelét ünnepeljük. Azt a tényt, hogy Krisztus e tettével bizonyította, hogy ő valóban az Atyától jött. Mert mivel istállóban született egy világvégi kis faluban, így sokan kétségbe vonták isteni származását. A csodákkal szemben is lehettek szkepitkusak, a feltámadás is lehetett a tanítványok trükkje (ahogyan az terjesztették is - Mt 28,11-15), de a mennybemenetel más. Nyilván ezt is kétségbe lehet vonni, de azért ha valaki felemelkedik az égbe, akkor annak van bizonyító ereje. Ráadásul az egész esemény abszolút harmóniában van azzal, amit Jézus tett és mondott.

Ma pedig a mennybemenetelnek egy olyan aspektusa van előttünk, ami méltatlanul elsikkadt az egyházban. Ez pedig az a tény, amelyet együtt mondtunk, egy angyal szavai nyomán, kezdő zsoltárban az Apostolok Cselekedeteinek könyve alapján: “miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (Apcsel 1,11); és amelyet Pál apotosol is aláhúz, mint a Krisztus követő élet alapvető elemét: “várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket” Azaz várni Krisztus visszatérését. 

Ugyanis Krisztus mennybemenetele olyan mint egy települések közötti autóút. Akkor az igazi, ha két irányban is járható. Ha az egyik fele le van zárva, akkor ott torlódás, várakozás, késés, ingerültség, kiabálás, utálkozás, a nyári napon felforralódó hűtővíz, és ki tudja mi minden történik, ha “nem működik” rendesen az út. Ha nem vesszük figyelembe azt, hogy Krisztus nem csupán eljött a világba, hanem fel is ment az Atyához, sőt, onnan vissza is fog térni, és akkor majd megítéli ezt a világot, akkor nem teljes a hitünk! 

Az ige befogadása, Krisztushoz méltó élet, az evangélium terjesztése, és… Krisztus visszavárása! Ez kell, hogy jellemezzen bennünket! Kérjük az Isten Szentlelkét, hogy munkálja ki ezt bennünk! Ámen