Biztonsági nyitás (prédikáció, Ajka, Advent 3. vasárnapja, 2018.12.16.)

textus: Jel 3,7-8.11-13

„7 A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: 8 Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. […] 11 Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. 12 Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.”

Az emberiség viselt dolgaival foglalkozó tudósok többsége azt mondja, hogy a (nyugati) társadalomnak, illetve az abban élő embereknek alapvetően két nagy, általános igénye van: a biztonság és a szabadság. És ebben a két dologban alapvetően az a nagyon izgalmas, hogy együtt nem megy. Legalábbis nem egyformán. Hiszen a „tökéletes” biztonság eléréshez – ami nyilvánvalóan nem létezik – szükség van arra, hogy valaki megvédjen minket, akinek vannak joga arra, hogy bárki, akár az én jogaimat is korlátozza. A „tökéletes” szabadsághoz – ami szintén nem létezik – pedig arra van szükség, hogy senki, de senki ne korlátozhassa a jogaimat. Ma is látjuk azt, hogy területek, országok erre vagy arra az „oldalra” teszik a voksukat, ami pedig vagy egybeesik a nép akaratával vagy nem. És vagy korrektül kivitelezi, vagy nem…

Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy bármennyire is megdobban a magyar szív ilyen számok hallatán, hogy 48 meg 56, és bármennyire is elkötelezettek vagyunk a szabadság mellett, az az igazság, hogy legtöbbször mégiscsak a biztonságot helyezzük előtérbe. Ennek nyilván vannak képzelt és vannak valós tapasztalati okai egyaránt. Gondoljunk csak rá, hogy amíg mondjuk pár évtizeddel ezelőtt még mindenki számára elérhető, megvásárolható, számozott kulcsokkal zártuk a kapukat, addig ma a 16 ponton záródó vasajtó a divat. Amíg régen a vezetékes telefonok mindenki számára elérhetőek volt a lakásban, addig ma kódokkal és ujjlenyomattal védjük a mobilokat, gépeket. Ma már mindennek pin-kódja van, belépési jelszavak tömegeit használjuk a webshopokon át a közmű szolgáltatókig mindenhol. Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

A mai igénk újra a Jelenések könyvéből származik, csakúgy mint a két héttel ezelőtti. Ebben az igében is János apostol írja le látomásait, melyben Jézus szólt hozzá, és gyülekezeteknek üzen neki. A szakasz a filadelfiai gyülekezethez szól, amely nyilvánvalóan nem az USAbeli Philadelphia, hanem egy kisázsiai, azaz a mai Törökország területén volt található város.

Az üzenet két központi kép körül rajzolódik ki. Az első így szól: „A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Jézus azt mondja magáról, hogy amit ő kinyit azt senki nem tudja bezárni, és amit ő bezár, azt senki sem tudja kinyitni. Azt hiszem, ha Jézus ma testben közöttünk lenne, akkor biztos, hogy ezzel a „termékkel” gyorsan piacvezető lenne a biztonságtechnikai piacon! De az igénk ma nem erre vezet minket, hanem arra, hogy itt valami különleges dolog történik. „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” A filadelfiai gyülekezetnek nehéz volt a helyzete, sok helyütt ütköztek akadályokba, a biztonságuk is kockán forgott. És mégis, egészen paradox módon egy nyitott ajtóval vigasztalja, bátorítja őket Jézus. Ha csak evilági fogalmakban gondolkodnánk, akkor nyilván valami zárt és biztonságos helynek jobban örültek volna. De mégis Jézus kinyit egy ajtót a számukra. Egy olyat, amit senki más nem tud kinyitni. Mégpedig az üdvösségnek, a mennynek ajtaját. És pontosan ez a nyitott ajtó az, ami a filadelfiai gyülekezetnek, és nekünk is a legnagyobb biztonságot adhatja. Hogy bármilyen ajtó záródik is be, bármennyire is nem érzem magam biztonságban, de egy helyen mindig nyitott ajtó vár, Jézusnál!

A mai üzenet második képe, pedig így hangzik: „Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Az adventi, a karácsony előtti készülődésben kulcsszerepe van a feliratoknak, írott jelzéseknek. Gondoljunk csak képeslapokra, csomagokra, melyek várunk, vagy feladunk a karácsony kapcsán. Milyen fontos, hogy mit írunk rá, kezdve a pontos névvel és címmel, de a benne/rajta lévő üzenet is milyen sokat jelent nekünk, akik kapjuk, vagy annak akinek küldjük. De ott vannak a mindenfajta, sokszor vásárlásra buzdító reklám szövegek, szlogenek, akció kiírások, és persze a márkajelzések, feliratok is. Ez utóbbiak különösen is fontosak, ha a karácsony előtti dömpingben értelmes dolgokat akarunk beszerezni. Nóném, gagyi cuccokat nem éri meg megvenni szeretteinknek, hiszen azok – az esetek többségében – hamar tönkremennek, elhasználódnak. A minőségnek ára van – ezt tudjuk – de legtöbbször megéri.

Az igeszakaszunk is egy felirattal foglalkozik a végén, ha úgy tetszik, egy „márkajelzéssel”. „Aki győz […] felírom rá az én Istenem nevét […] és az én új nevemet.”- mondja Jézus. Aki belép azon a bizonyos (az igehirdetés első felében tárgyalt) nyitott ajtón, amit maga Jézus nyitott ki a számunkra, az győz, és kap egy olyan „márkajelzést”, ami felett semmilyen tekintetben, nincsen jobb, értékesebb! Azt lehet mondani, hogy hívő ember üdvössége egy olyan „brand”, ami mindennél értékesebb! És ebben az esetben is igaz, sőt hatványozottan igaz, hogy a minőségnek ára van! És bizony ezt az árat mi nem tudjuk megfizetni. Senki nem tud megadni akkora „összeget”, ami Isten és Jézus nevének ellenértékét képezhetné! Ezt az árat csakis egyvalaki tudja kifizetni: maga Jézus Krisztus.

Karácsony felé közeledve tartsuk észben és a szívünkben ezt a tényt. Jézus azért vállalta az emberlétet értünk, azért fizette meg a legnagyobb árat, hogy nekünk biztonságos bejutásunk, nyitott ajtónk legyen az Atyaistenhez és hogy megkaphassuk, ezeket a mennyei neveket, melyek által tökéletes közelségben és közösségben lehetünk az Istennel! Az a törékeny kisgyermek, aki a jászolban sír, ezért érkezett meg hozzánk! Micsoda szeretet és micsoda lehetőség ez mindannyiunknak! Maga Jézus adja meg, hogy ott találkozhassunk egy másik világban, ha eljön az ideje! Ámen