Karácsony elölről (prédikáció, Karácsony 1. napja, 2018.12.25.)

Karácsony más nézetből 1.
Karácsony más nézetből 2.
Karácsony más nézetből 3. 

textus: Mt 1,24-25
Tegnap egy különleges nézőpontot kaptunk Jézus születésének körülményeire vonatkozóan. A Jelenések könyvéből volt az igénk. Arról beszéltünk, hogy micsoda kontraszt van az istállóban fekvő kisgyermek és a végtelen hatalommal rendelkező Megváltó Krisztus között, pedig egy és ugyanazon személyről van szó!

 


A mai igénk (nem különben) egy különleges látószöget akar adni, és ezzel gazdagítani számunkra karácsony üzentét. Ugyanis ma, egy alapvetően néma (szót nem kapó), szinte passzívnak tűnő szereplő nézőpontjába helyezkedünk bele, Józsefébe. Így hangzik a mai igénk:
24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt [ti. Máriát], 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Nem volt egyszerű mai „hősünknek” a helyzete. Képzeljünk el a vőlegényt, aki észreveszi, hogy a menyasszonya várandós, de… nem tőle! El sem tudom képzelni, hogy szegény Józsefnek ez mennyire megalázó és tragikus érzés volt. Ennek ellenére jóérzésű emberként, nem akarta Máriát megszégyeníteni és kitenni a házasságtörők büntetésének, a halálra kövezésnek (ebben a tekintetben az eljegyzés akkoriban egyenértékű volt a házassággal), hanem csendben el akarta bocsátani. Nem tudjuk, hogy csak a maga jó hírét védte volna, vagy pedig annyira szerette Máriát, hogy még így is meg akarta menteni… Feltételezzük ez utóbbit. Miután József ezt elhatározta magában, lefeküdt aludni, és álmot látott, amiben az angyal ezt mondta neki: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1,20-21) ezek után következik a mai igénk: „ József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt [ti. Máriát], de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.” József (az angyal által közölt) isteni parancsnak eleget téve, megváltoztatta a tervét, és magához vette Máriát, és amikor megszületett a gyermek, elnevezte őt Jézusnak.
Itt akár be is fejezhetnénk a mai igehirdetést, hiszen minden jó, ha a vége jó. De nagyon érdemes ez igék soraiban megbújó apróságnak, vagy jelentéktelennek tűnő üzenetre, sőt mindjárt kettőre, odafigyelni!
Az első üzenet ebben a pár szóban bújik meg: „akit Jézusnak nevezett el”. A névadás az apa joga volt abban az időben. Sőt, az apa a névadással ismerte el sajátjának a gyermeket. József ezzel a tettével teljesen belehelyezkedett Isten tervébe! Nem csak úgy, ímmel-ámmal, hogy „na jó, de csak mert te mondtad”, hanem szívvel-lélekkel, igazán. Nem véletlenül emeli ki – első hallásra talán fölöslegesen – Máté evangélista, külön a névadás tényét!
A második üzenet szintén József hozzáállásában keresendő. Amikor kiderült Mária terhessége, amelyre nyilvánvalóan nem tudott József számára megnyugtató indokot adni (mintha lett volna ilyen), akkor József teljes joggal gondolta azt, hogy a jegyese hűtlen lett hozzá. De amikor az angyal megjelent a neki, akkor hajlandó volt megváltoztatni saját értelmezését a helyzettel kapcsolatban. Egyrészt Jézus nem emberi, jegyesi hűtlenségből született, hanem az Isten emberek iránti, kitartó hűségének a gyümölcse! Hiszen mekkora csoda, hogy Jézusban Ő maga lett emberré értünk!
Másrészt pedig, József nem „csak” az értelmezését revideálta, de terveit is. Mondhatta volna azt is, „oké, legyen így, de én ebben nem veszek részt! Nekem ez túl sok!” És – azt hiszem – megértettük volna őt. De nem ezt tette, hanem „nevet adott”, elfogadta Jézust sajátjának.
Mennyi mindent tanulhatunk Józseftől a karácsony kapcsán! Jóságot, alázatot, engedelmességet, de most leginkább erőt és bátorságot a változáshoz, a változtatásra. Mert Jézus jövetele mindent megváltoztat. Nem csak József és Mária életét, hanem (reménység szerint) a miénket is! Ha ő megérkezik, akkor a természet törvényei, csakúgy mint az emberi számítások, összeomolhatnak, és valami új, valami jó, valami igazán fényes jöhet helyettük, ha… van bátorságunk elfogadni és van bátorságunk változtatni, de leginkább magunk is változni!
És hiszem azt, hogy az az Isten, aki erőt adott Józsefnek a változáshoz, az az Isten ma nekünk is erőt ad hozzá! Ámen

Megjegyzések

  1. József eddig is hatalmas volt a szememben, de ismét végiggondolva a dolgokat, most még nagyobb lett számomra!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)