Más ízű advent (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Advent 2. vasárnapja, 2018.12.09.)

textus: Lk 21,25-36

„És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. 27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. 29 Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30 Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. 34 Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Amikor megérkeztünk a templomba, így közeledvén a karácsonyhoz, advent második vasárnapján, akkor nem hiszem, hogy egy ilyen igét vártunk! Valami kellemesebbet, valami szívet melengetőt, nem pedig egy ilyen súlyos igét, amelyben csakis kőkemény jövőkép, borús hangulat és bizonytalanság lapul (legalábbis első olvasatra). Pedig meg fogjuk látni, hogy ennek az igének igenis van aktualitása adventben, nagyon is ide tartozik.

Van-e itt közöttünk valaki, aki sportolt, vagy sportol? […] Mi az ami a sportolókat motiválja? […] Nyilván a győzelem lehetősége! És ezen kívül? Gondoljunk a nem csapat sportokra, mint pl. a futás, a kerékpározás. […] Hát a cél! Az, hogy el kell érni a célt, és milyen jó lesz majd, ha beérünk. Egy sportoló számára felbecsülhetetlen értékű az a pillanat, amikor beér a célba.

Adventi időszaknak, amely Krisztus hozzánk való közeledésére, eljövetelére figyel, hármas irányultsága van. Az első, hogy emlékezünk arra, hogy az Isten végtelen kegyelméből, és irántunk érzett szeretetéből elküldte Fiát, aki emberré lett értünk. Ezért van advent karácsony ünnepe előtt. Másodszor várjuk a Krisztust, hogy megérkezzen hozzánk. Hogy Krisztus megérkezése ne csupán egy történelmi esemény legyen, ami a múlt homályába vész, hanem igenis élő valóság legyen a számunkra. Ugyanis a Feltámadott Krisztus bennünk akar lenni, ott legbelül az őt megillető helyen, hogy szeretetével töltsön el minket. (Erről is beszéltünk a múlt héten.)

De a harmadik irányról még nem esett szó. Arról, hogy Krisztus nem „csak” egykor érkezett kisgyermekként közénk, és nem „csak” most közeledik felénk a Feltámadott, lélekben, hanem el fog majd jönni, újra, ténylegesen, a szónak minden értelmében, és nem egy törékeny csecsemő testében, hanem uralkodóként, hogyan a mai igénk írja: „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” És azt is olvassuk, hogy „kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek” Ez valami egészen más, mint amit Jézus személyéhez – úgy alapból – kapcsolnánk. Kétségbeesés, tanácstalanság, félelem? Hát, nem mondanám, hogy Jézus jelenléte kapcsán ezek a fogalmak ugranának be először. Pedig ezt maga Jézus mondja!

Egy valamit tisztáznunk kell. Mégpedig azt, hogy Jézus nem csupán megváltója, de ítélőbírája is a világnak. Sokat beszélünk arról, hogy majd eljön a nap, amikor mindannyiunknak meg kell állnia Jézus előtt. Nos, legkésőbb ennek a teremtett világnak az utolsó napján ez meg fog történni mindenkivel. És bizony az, hogy valaki olyan előtt kell elszámolnom az életemmel, aki teljesen belém lát, aki előtt nem lehet eltitkolni semmit,... az bizony meglehetősen aggasztó is lehet! És akkor még finoman fogalmaztam.

Másrészt az odavezető út nem lesz kellemes. Ez a bibliai szakasz – és még sok másik – leírja, hogy a bűn és a gonoszság miatt, a világ egyre rosszabb állapotban lesz. És ez bizony kétségbeejtő, félelmetes dolog, ami nagyon könnyen tanácstalanná tehet.

Sőt, még azt is mondja Jézus, hogy mindez közel van. Persze relatív dolog a “közel”, hiszen ő ezt 2000 évvel ezelőtt mondta, és még mindig nem jött el. Ez persze nem azt mutatja, hogy Jézus nem mondott igazat, hanem azt, hogy az időt teremtő és a felett álló Istenre másképpen kell várni, mint a hetes buszra...

De mit is tudunk arról a bizonyos napról, amikor Jézus újra eljön? Úgy fog eljönni „mint valami csapda” és „rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak”. Nos, ettől sem nyugodtunk meg. Nem véletlen, hogy Jézus azt „javasolja”, hogy „szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak”.

Ezek után indokolt a kérdés, hogy van-e félnivalónk? Igen is, meg nem is! Egyrészt igen, mert félelmetes dolog megállni Krisztus előtt, hiszen tényleg el kell számolnunk az életünkkel. Másrészt pedig egyáltalán nem! Miért? A válasz nagyon egyszerű, talán már banális! Azért mert Krisztus a Krisztus. Mert ő ugyanaz, mint aki eljött kétezer évvel ezelőtt, egy törékeny kisgyermek testében, aki vállalta a halált értünk, és ugyanaz, mint aki feltámadottként, ma is közelit felénk szeretetével! És ahogyan egy másik bibliai szakasz írja: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

Nem véletlen mondja Jézus, mindazok mellett, ami eddig elhangzott: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Nem lehorgasztott fejjel kell várni, hogy lecsapjon az a nap, hanem bármilyen is legyen az odavezető út, nekünk, a Krisztus követők számára a megváltást fogja jelenteni.

Emlékszünk még a sportos példára, hogy mi motiválja a sportolót? A cél. Hát most bennünket, akik Krisztus útján járunk motiváljon a cél: a Krisztus vár bennünket a végén! Ugyanaz a Krisztus, aki az életét adta értem, ugyanaz, aki annyiszor mellettem volt, amikor szükségem volt rá! Őt várom, az utolsó nagy eljövetelkor is. Ámen