Abnormális dicsőítés - "Szól a Szentírás" sorozat 2. (Evangelizáció; EHE; 2013.11.27)
textus: Apcsel 16,
16-34
I.
Valahogyan
üldöz az Apostolok Cselekedeteinek könyve (Apcsel). Nem tudom, hogyan, de mindig megtalál. Újra és
újra elém kerül mindenfajta alkalmakkor. De nem bánom, mert ez az egyetlen olyan könyv a
Szentírásban, ahol olyan konkrét, elő-egyenben zajló történeteket olvashatunk, amelyek a
Krisztus utáni egyházban történtek. A Krisztus utániban és
mégis a Krisztusiban, hiszen (ahogyan azt mindig mondani szoktam) az
Apcsel eredeti címe Praxeisz, azaz Cselekedetek. Mert nem a tanítványok
cselekednek, hanem a Feltámadott Krisztus!
"16Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére
mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek
volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Követte
Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten
szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” 18Ezt
több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért
megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus
nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle. 19Amikor
látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált
és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. 20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” 22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. 25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26Ekkor
hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai,
hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27Amikor
a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a
börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt
hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!” 29Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: 31„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” 32Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33Ő
pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta
sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben."
Mert nem a tanítványok
cselekednek, hanem a Feltámadott Krisztus! Így
van ez ebben a történetben is, amely egy igen tömény szakasz.
Első hallásra (olvasásra) nem is igazán lehet eldönteni, hogy ez
milyen történet: gyógyítás, ördögűzés, missziós,
evangelizációs, szenvedős, martűriás... Ahhoz, hogy egyáltalán
be tudjuk határolni, hogy mivel is fogunk ma foglalkozni tudnunk
kellene, hogy minek kezeljük ezt a sztorit. Mert ha gyógyítás,
akkor arra kell fókuszálnunk, hogy milyen az egészséges. Egy
jó kiállású evangelizációnak pont ideális lenne. Ha viszont
ördögűzés, akkor a szabadságra fókuszálunk, a bűnöktől való
szabadulásra. Ha missziós, akkor a Szentlélek tüzére
fókuszálunk, vagy még inkább a Szentlélek tüzét fogjuk
fókuszálni magunkba... El kell árulnom nektek, hogy ez a történet
mindezekről szól, és én ezekről mind-mind beszélni fogok, jó
hosszan... :)
No,
viccet félretéve, tényleg mindről fogok beszélni, de valami
össze fogja fogni és helyes mederben tartani ezt a sok-sok témát:
ez pedig a kegyelem. És így reménységünk van arra, hogy engem és
az időt is szinkronba ill. kordában tartja majd... :)
Nos,
most már tényleg nincs több vicc. Vágjunk bele. Hol is vagyunk
most, Filippiben, ahova a levél is szól, persze később,
Európában. Ez utóbbi információ igencsak fontos, hiszen Pál (és
az evangélium) most jár először Európában (Apcsel 16,6-10). A
Lélek egy álmon keresztül indítja Pált, hogy ne csak Ázsiában,
hanem Európában is hangozzon az ige. Ennek eredményeképpen ülünk
mi ma most itt. Ez volt Pál második missziói útja.
*
II.
Nézzük meg az első részét a történetnek: „16Történt
pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy
szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek
volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Követte
Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a
Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik
nektek!” 18Ezt
több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért
megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus
Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az
órában kiment belőle.” Nagyon erős indítás, hiszen már
egy ígéretnek e beteljesülését látjuk itt: János első
levelében azt olvashatjuk, hogy Jézus azért jött, hogy lerontsa
az ördög munkáit (1Jn 3,8), ez meg is valósul itt, másik pedig,
hogy Jézus azt ígérte, hogy a tanítványai gyógyítanak, ördögöt
űznek, csodák történnek majd (Mk 16,14kk), ez is megvalósult
itt. Kedves testvérek, mielőtt bármi is történne Jézus már
cselekszik! De menjünk sorban. Pálék az utcán mennek és rájuk
„támad” egy lány, akiben jövendőmondó lélek van. Ez nagy
profitot termel a lány gazdáinak. Elkezd kiabálni „Ezek az
emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját
hirdetik nektek!” De Pál megelégeli és kiűzi belőle azt a
lelket.
Három
súlypontot emelnék ki ebből a pár versből, már egy kicsit
szélesebb perspektívába helyezve:
1. A
bűn profitot termel
Azt
hiszem ezzel nem akar senki sem vitatkozni. A bűn profitál.
Láthatjuk ezt a mai Magyarországon is, de nem volt ez másképpen
több ezer évvel ezelőtt sem. „Íme, ilyenek a bűnösök!
Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.” (Zsolt
73,12) – írja a zsoltáros. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy a
bűnös mindig rosszul jár, mert nem így van. Súlyos ezt
kimondani, de így van. Attól hogy valaki bűnös még nem biztos
hogy bűnhődik, és az hogy valaki igaz, az nem jelenti azt, hogy jó
dolga van folyamatosan. Éppen ezért olyan nehéz letenni a
bűneinket, mert termelik a profitot ezerrel, és mint tudjuk, az
ember nem szívesen válik meg a profitól.
2.
Pál pedig nem igazán akar foglalkozni a dologgal.
De
mivel már napok óta nagyon ciki, hogy ez a lány ott üvöltözik
mellettük ráparancsol a jövendőmondó lélekre: „Parancsolom
neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” Ezelőtt
azt olvashatjuk, hogy Pált nagyon „bosszantotta” a dolog. Nos a
kifejezés, ami itt van a „diaponeomáj”, nem egészen ezt
jelenti. Hanem: teljesen elvégez egy feladatot, erőlködik,
igyekszik, elbánik a fájdalommal, nyugtalan, elégedetlen,
sértődött, izgatott. Nyilván a legtöbbje a szövegkörnyezet
miatt nem releváns, de találtam egy ideillőt a jelentések között:
„erőlködik”! Pál nem az a henyélő Pató Pál úr-fajta
ember. Miért várt napokat, hogy megszabadítsa azt a szegény
lányt. Talán mert újra rá kellett döbbennie arra, hogy...
3.
Jézus neve a kulcs.
„Parancsolom
neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” Jézus
Krisztus nevében. Nem máséban, nem a más erejéből, hanem az
övéből. Csak Jézus neve az, ami által gyógyulni, szabadulni
lehet. Pál hiába erőlködött napokig, csak Jézus neve tudta
megoldani a helyzetet. Az ember annyiféleképpen próbál
ragaszkodni a bűneihez. Még az igazságot is hajlandó szétkürtölni
a világba. Igen, jól halottad az igazságot: „Ezek az emberek
a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik
nektek!” - kiabálja a megszállt lány. És ez az igazság. És
ezt az igazsággal megtámogatott bűnőrzést csak egy dolog tudja
feloldani, megbontani és a lelket megtisztítani: a kegyelem Jézus
nevében. Sola Gratiae
*
III.
De menjünk tovább: „19Amikor
látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva
Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.
20Azután
az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az
emberek felforgatták városunkat. 21Zsidók
lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad
sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” 22Velük
együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig
letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23Sok
ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és
megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24Az
pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette
őket, és a lábukat kalodába zárta.”
Bizony-bizony
az ilyen gyógyításoknak, szabadulásoknak következménye van és
nem csak pozitív, hanem sokszor negatív is. Pál meggyógyítja a
lányt és ezért igen csak csúnya bánásmódban részesülnek.
Miért? Azért mert megszűnt a profit, amit a bűn hozott és lány
gazdái igencsak felmérgesedtek. Nem teketóriáznak, nincsen magán
megbeszélés, peren kívüli egyezkedés, egyből a főtérre
cibálják őket. És rögtön meg is vádolják őket:
1.
„felforgatják a várost”:
Ez
persze nem egészen van így, hiszen egy gyógyulás miatt nem dől
romba egy város; de mégis így van, mert pont azzal forgatják fel
a várost, hogy középre állítják őket a főtéren, az elöljárók
előtt. Ha eddig nem is tudta az egész város, hogy a lány
meggyógyult, hát akkor most mindenki megtudta! És azt is, hogy nem
valami utazó vajákosokról van szó, hanem a dolgok itt Jézus
Krisztus nevében történnek. És ha eddig nem lett volna mindenki
kíváncsi, hogy ki az a Jézus, hát most lesz! De bizony ennek nem
mindenki örül. Ez a megtéréssel is így van. Sokakban ellenérzést
kelt, hogy ha te kegyelemből Jézus neve által új életben jársz,
akkor azt sokan idiotizmusnak, gyengeelméjűségnek, agymosásnak,
vagy pedig egyszerűen marhaságnak tartják. Örömmel tapasztalom
azonban, hogy ez egyre kevésbé van így, egyre többen érdeklődnek
és figyelnek ránk, („Mert a teremtett világ sóvárogva
várja az Isten fiainak megjelenését.”
Róm 8,19) Úgy érzem, hogy ez az ige a szemem láttára teljesedik
be! […] De nem legyenek illúzióink, mindig vannak olyanok szép
számmal, akiknek nem tetszik, hogy te másképpen gondolkodsz és
Jézushoz tartozol. Mert bizony a Jézushoz tartozás, a követés
felforgatja a környezetét így, vagy úgy, de mindig.
2.
„nem szabad”:
A
másik vád meg egyszerűen hazugság: „Zsidók lévén,
olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem
átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.”
- kérdés persze, hogy mit jelent az, hogy római, de mivel Pál is
római állampolgár volt, amire itt történet után is hivatkozik,
mikor suttyomban akarják elbocsátani őket (37.v.) mert tényleg
nem követtek el semmi vétek.
És
ez alapján a féligazság és hazugság alapján Pálék börtönbe
kerülnek.
IV.
Nem
tudom, hogy kicsoda járt már börtönben. Hihetetlenül megváltoztatja az
embert a börtön. És nem ritka, hogy az ember bekattan. Ha más
nem, akkor gondoljunk csak Keresztelő Jánosra, megkereszteli
Jézust, „Íme
az Isten báránya”,
majd börtönbe kerül és követeket küld Jézushoz, hogy ő e a
Messiás (Lk 3,20; Lk 7,18)! Teljesen értelmetlen. De Pálék, még
a börtönhöz képest is abnormálisan viselkednek. „25Éjféltájban
Pál és Szilász imádkozott, és énekkel
magasztalta az Istent.
A foglyok pedig hallgatták őket.” Az
imádságot még értjük, de hogy dicsérték az Istent? Mi végre?
Ne legyünk képmutatók, és ne mondjuk azt szenteskedve, hogy „mert
ilyen szentek voltak”. Valljuk be, hogy ez teljesen abnormális,
hogy valaki énekel a börtönben, azért mert becsukták! Ráadásul
ártatlanul. Ez az anomális lesz a mai középpontunk, de majd a
történet tárgyalása után beszélek róla bővebben. Tehát, az
abnormális tettek után, abnormális történések. „26Ekkor
hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön
alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről
lehulltak a bilincsek.”
Csoda történik. Földrengés és megrendül minden, kinyílik
minden ajtó, lehullanak a bilincsek. Pálék kiszabadulnak.
V.
Így
folytatódik a történetünk: „27Amikor
a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak
a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával,
mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28Pál
azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert
valamennyien itt vagyunk!” 29Erre
az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és
Szilász elé; 30majd
kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem,
hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: 31„Higgy
az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!””
És most amikor már kezdenek rendeződni a dolgok, és az Isten is
beleszól a szituációba, akkor Pálék még mindig abnormálisan
viselkednek. Nem menekülnek el! Hát, gondoljunk bele:
igazságtalanul tartanak bezárva, és az Jézus megszabadít minket.
Én futnék. De az Isten Lelke másra indította az apostolokat, mert
más terve volt. A csoda nem azért történt, mert Páléknak meg
kell szabadulni – ezt már tudjuk, hiszen amúgy is elengedik őket
– a csoda másvalaki miatt történt. Mégpedig a római börtönőr
miatt. Az ő megtérésének és a filippi gyülekezet megalapítása
miatt. Csodálatos a történet, ha Pálék megszöknek, akkor a
börtönőr meghal. Valljuk be, nem is gondoltunk volna
szerencsétlenre, ha így történt volna. A végzetes hibának
végzetes következménye kellett hogy legyen, az akkori szokás
szerint, bár még ma is látunk erre példát, pl. Japánban. De Isten nem
csak Pálékat akarta megmenteni, hanem a smasszert is! „Uraim,
mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”
Egyszerűen gyönyörű ez a mondat! Ugyanis itt az üdvösség szava
van a „szodzó”, amely elsődleges jelentése a szabadulás. A
börtönőr, aki valószínűleg hallotta már Pálékat, akinek
őriznie kellett volna, hogy ne szökjenek meg, és aki annyira
kötelességtudó, hogy öngyilkos akar lenni a vélt hibája
miatt... A börtönőr, aki igazán tudja, hogy mi a rabság és mi a
szabadság, ez a börtönőr kérdezi Pálékat: „Uraim,
mit kell cselekednem, hogy megszabaduljak?”
Mert érzi, hogy itt valami sokkal súlyosabb és mélyebb titok
rejtőzik, valami, ami nem függ vasrácsoktól és kalodától, de
az életet jelentheti. A börtönőr kérdezi a szabadulás módját.
És Pálék – egészen pontosan Jézus – ennél sokkal többet
ajánl: „Higgy
az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
Nem csupán személyesen neked szól a szabadulás és az üdvösség,
hanem azoknak is akik körülötted vannak. (Lépjünk túl azon a
kortörténeti tényen, hogy abban az időben, ha a családfő
vallást vált, akkor az egész család követi, függetlenül a
személyes meggyőződéstől.) Mert a környezetedre hatással van a
hited. Sőt, lelkészként vagy más területen szolgálóként,
hatással kell, hogy legyen a hited a környezetedre. Ez a „munkád”.
Hiszen a evangélium hirdetésed, a tetteid, a családod, a szavaid,
mind-mind hatások, mind-mind a hited kifejeződései,
manifesztációi! És ez üdvösséget jelent(het) a „házad
népének”. Nagyon komoly ígéret van ebben a mondatban.
Kijelentésről van itt szó, nem pedig feltételről. Szerintem
többen küzdünk itt azzal, hogy a családban nem mindenki talált
még rá a szabadulásra. É gyülekezeteinkben tömegek vannak,
akiknek a lemenőik nem találtak még rá. Ha nem így lenne, akkor
az összes nagymamához tartozna unoka vasárnaponként. De mindezek
ellenére, vagy ezek mellett, nekünk ígéretünk van arra, hogy
üdvözülni fog a házunk népe! Kapaszkodjunk ebbe bele!
VI.
Folytassuk az utolsó szakasszal:
„32Ekkor
hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában
voltak. 33Ő
pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában,
kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével
együtt. 34Azután
házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy
egész háza népével együtt hisz az Istenben.”
Egy friss megtérő élményeit olvashatjuk ebben a szakaszban. A
börtönőr megtalálta a szabadulásnak az útját. Pálék rögtön
meglátogatják őt. Ezt metodikailag is ajánlom mindenkinek, ha van
friss megtérője, akkor minél hamarabb látogassa meg az illetőt.
Az öngyilkosjelöltből megtérő, a megtérőből szolgáló válik.
Olyan jó látni azt, hogy aki maga
ellen tenne, az most
másokért
tesz! És még örül is ennek: „örvendezett”
(agallaió) kifejezés ujjongást, felujjongást jelent. Ezt a
kifejezést olvashatjuk a Lk 10,21-ben, ahol Jézus a Lélek által
ujjong és Lk 1,47-ben is a Magnificat-ban („az
én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt”).
Hiszen örömteli az, ha valaki Krisztushoz tartozik, nem? De.
Amennyiben ez nincs így az életedben, akkor azon változtatni kell!
Kérned kell Jézust, hogy megtapasztalhasd az ő szabadítását és
örömét!
*
VII.
Azt a címet kaptam
erre az estére, hogy „ének a kegyelemről”.
Ennek fényében, ahogyan ígértem, visszatérünk a börtönbeli
eseményekre. „25Éjféltájban
Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A
foglyok pedig hallgatták őket. 26Ekkor
hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön
alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről
lehulltak a bilincsek.”
Ahogyan említettem, felmerült bennem néhány kérdés: Mégis
milyen kegyelemről énekelnek itt? Mégis miért magasztalják az
Istent? Mert egy olyan ördögűzést hajtottak végre, amihez Pálnak
egy fikarcnyi kedve sem volt? És mintha ezt akarná igazolni:
börtönbe is kerültek miatta? És még meg is verték őket?
Ahhoz,
hogy megérthessük ezt a lelkületet, ahhoz tudnunk kell azt, hogy
mi is az, hogy dicsőítés! Legyen most szó az énekes
dicsőítésről, vagy az imádságról! Dicsőítés
mindaz, ami azt Isten magasztalja.
Ez lehet, tett, lelkület, imádság és ének. De ez a magasztalás
nem áttételes, nem tulajdonképpeni, hanem konkrét kimondott és
átélt. A dicsőítés nem forma, nem a gitározástól, vagy érzelmes sok
vonóstól a szintin lesz az. A dicsőítés tapasztalat, az Isten
hatalmasságának, Jézus szabadításának és a Lélek indításának
tapasztalata dalba öntve, hozzá szólva!
Ugyanez
vonatkozik az imádságainkra is. Kedves testvérek, hányszor, mikor
magasztaljuk az Istent imádságban, amikor nem kérésről van szó,
nem kauzalitásról, hanem csak egyszerűen ujjongunk az Istennek –
mint a római börtönőr – mert van, mert olyan, amilyen! […]
És
itt érkeztünk el a kérdéseink megválaszolásához, hogy miért
dicsőítettek Pálék a börtönben, miért énekeltek! Azért mert
rádöbbentek az Istenre! Azért, mert az Istenben való lét nem
logikai sorrendre épül. Ebben az esetben az lenne a logikai
sorrend, hogy valami jó történik és aztán Pálék ezért dicsérik az
Istent ! De itt pontosan fordítva van. Pálék nem a jóért
dicsérik az Istent, hanem azért mert Isten. És ez független a
börtöntől, független megveréstől, de független a későbbi
szabadulástól is. Hiszen nem a megtörtént rosszért dicsérnek,
de nem is az Isten megvesztegetéséről van itt szó! „Jól dicsérjük
ezért megszabadít!” - nem, itt nem erről van szó! A dicséret
és az Isten kegyelme nem következetesen követik egymást, hanem
összefonódva a keresztény ember istenkapcsolatának alapját
alkotják.
Ez
a kyrie mozdulata. Amikor a hatalmas Isten szól az emberhez,
kapcsolatban van vele, szereti, vezeti, kegyelmével betölti és
erre nem lehet mást tenni, mint dicsérni-magasztalni az Istent! Nem
tudom ezt nektek jobban elmagyarázni, de szerintem nem is kell! Ezt
gyakorolni kell! Tapasztalni. Tegyük ezt, imádkozzunk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése