Jelek (áhítat, EHE, 2013.11.06.)
textus: Mk 16,14-20
„14Végül pedig megjelent magának a
tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette
hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak,
akik látták őt, miután feltámadt. 15Ezután
így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba,
hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki
hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz,
elkárhozik. 17Azokat pedig, akik
hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek
ki, új nyelveken szólnak, 18kígyókat
vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik,
betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” 19Az
Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a
mennybe, és az Isten jobbjára ült. 20Azok
pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt
munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában
járó jelekkel.)”
A felolvasott
szakasz a Márk írása szerinti evangélium záróakkordja. A
tanítványok kiküldését jeleníti meg. Jézus megbízást ad a
tanítványoknak. Méltatlanul elhanyagolt a szakasz, és nem csak
azért mondom ezt, mert Márk a „kedvencem” az evangéliumok
közül – már ha lehet ilyet mondani – hanem azért is, mert
legalább akkora súlya van ennek a hat versnek, mint a mátéi
missziói parancsnak. Annál is inkább, mert amíg a mátéi szakasz
(Mt 28,18-20) „csupán” a kiküldetést tartalmazza, addig Márk
biztató és megerősítő kísérőjelenségekről is ír. Ezek
pedig nem mások mint a jelek.
Minden bizonnyal,
mindenki látta, aki már járt az irodámban, ezt a bronz plakettet.
(kép) Azokat a könyveket szoktam vele kitámasztani, amelyek ha
lerakod, akkor nem maradnak nyitva, mint pl. az Útmutató. Maga a
műalkotás egy Kalevala illusztráció, egy szolnoki szobrászművész
készítette, és édesapámtól kaptam, mikor visszajöttem a finnországi
ösztöndíjamból. Egy szinte alig olvasható idézet van
belekarcolva: „Rójj a földeken jegyeket, / Bélyegezd meg a
hegyeket”. Elgondolkodtam ennek kapcsán, hogy mi is az a jel.
Miért akar az ember jeleket, jeleket hagyni? […] Hát nem másért, hanem mert
örök akar maradni, hogy maradjon utánam valami, ami még talán
tíz év múlva is foglalkoztatja az embereket. Az elmúlástól való
félelem, az elmúlás ellen való védekezés a maradandó alkotás,
a maradandó jelhagyás motivációja.
Ha keresztényként gondolkodunk, akkor pedig valami „tisztátalan”
dolog a a jel. Nem illik az Istentől jelet kérni. Fülünkben
csengenek Jézus szavai „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt
követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és
három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld
belsejében három nap és három éjjel.” (Mt 12,39-40) Ezután
döbbentem rá arra, hogy a jelek kérésének, vagy inkább,
várásának kultúrája azért fonnyadt el egyházunkban, mert nem
vagyunk elég bátrak! Mondjuk ki: be vagyunk rezelve! Azért
démonizáltuk a jeleket, mert félünk attól, hogyha vágyunk és
várunk rá, és nem érkeznek meg, akkor mi lesz? A hitünk
megrendül? Pedig, kedves testvérek, ha Jónás jelét vesszük
alapul, akkor gondoljunk csak bele: ha Jézus a „gonosz és
parázna nemzedéknek” a kereszthalála és (három nap múlva)
feltámadása jelét adta, akkor nekünk, akik vele – reménység
szerint – élő kapcsolatban vagyunk, mit készített? Hát
ilyeneket: „akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben
ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek
kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre
teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”
Ha hiszel, akkor
azt jelek fogják követni, ha vagy elég bátor, hogy szolgálj
a hiteddel! Nem otthon a belső szobában történnek a jelek, hanem
kint „terepen”, amikor beteget látogatsz, amikor hirdeted az
evangéliumot, amikor üldöznek a hitedért, amikor szolgálsz! A
görög kifejezés, ami itt van az „ἀκολουθήσει” (akoluthészei),
egy aktív futurum alak, magyarul egy határozott jövőidő. Nem
feltételes, nem egy „talán”, hanem aktív megtörténő jövő.
Ha hiteddel szolgálsz, akkor azt jelek fogják követni.
Nagyon bátorító
ez az üzenet számunkra. Merjük várni a jeleket, hiszen Krisztus
megígérte nekünk! Olyan jó lenne, ha minél többen tudnánk
bizonyságot tenni arról, hogy a Feltámadott rajtunk keresztül
dolgozik, és jeleket hagy a ránk bízott életekben.
Erre segítsen
bennünket a Lélek!
Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése