A szabadság öröme (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Böjt 4. vasárnapja, 2016.03.06.)

textus: Gal 4,21-31

„21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok, mit mond a törvény? 22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabad asszonytól. 23 De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret által. 24 Ez képes beszéd, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. 25 Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, megfelel a mostani Jeruzsálemnek, amely szolgaságban van fiaival együtt. 26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. 27 Mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.” 28 Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. 29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. 30 De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.” 31 Ezért tehát, testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.”

Nagy baj volt Galatában. Az ottani gyülekezet, Pál és munkatársai hathatós munkája és Szentlélek áldása nyomán, gyorsan növekedett. De egy idő után a gyülekezet más irányt kezdett venni, mint kellett volna. Jöttek a gyülekezetbe olyan emberek, aki „más evangéliumot” kezdtek hirdetni, mint amit már a galaták befogadtak. Ezzel a legnagyobb probléma az volt, hogy nincsen másik evangélium! Csakis egy van Jézus Krisztusban. Ezek a „messziről jött emberek” pedig azt tanították, hogy az üdvösséghez, az Isten végtelen és mindent átfogó szeretetében való örökléthez, szükségeltetik más is és nem csak a Krisztus áldozata! Már maga a gondolat is képtelen, hogy az ember saját erejéből „felkapaszkodik” a mennybe. Mégis amilyen képtelen olyan sok követőre talált a galaták között. Pál ezt rakja helyre. Mondhatjuk azt, hogy az egész levélnek ez a célja.

De akkor nekünk mi dolgunk vele? Miért olvassuk egyáltalán ezt a levelet? Azért, mert a „más evangéliumok” nem múltéi! Ha azt hisszük, hogy most nincsenek olyanok, akik szándékosan, vagy akár jóhiszeműen tévedésből, vagy tudatlanságból más evangéliumot hirdetnek? De bizony vannak ma is! Sokan jó ideje hitben járók is eltévedhetnek, megtéveszthetik őket, mert az ember nem teheti függetlenné magát a környezetétől. Ezért nagyon fontos az ige, nagyon fontos a kapcsolat, és a közösség, mert ez tudja "megigazítani" az embert.

Az egyik legveszélyesebb és egyben talán leggyakoribb „más evangélium” nagyon hasonlít arra, aminek a galaták is bedőltek. Mégpedig a tettek, a törvény (gondolhatunk itt a mózesi és egyéb szabályokra) tetteinek indokolatlan felértékelése olyannyira, hogy az Istenhez való tartozás feltételeiként megszabni őket. „Ilyennek vagy olyannak kell lenned és akkor majd szeretni fog az Isten!” vagy még gyakoribb „Aki evangélikus annak ezt meg ezt kell tennie!”, vagy „Nálunk ez a szokás, aki evangélikus az másképpen nem csinálhatja!” Klasszikus törvénykező magatartás. A Biblia – hitünk mércéje – ilyet nem ír sehol!

Persze abból a szempontból érthető (de ettől még nem elfogadható) a dolog, hogy az emberben benne van intézményesítés vágya. Mert sokkal egyszerűbb egy logikusan levezetett szabályrendszer (törvény) szerint élni, mint az Istennel való szoros kapcsolatban, minden egyes tettért és döntésért megharcolni, az ő segítségét kérni, és az Ővele való kapcsolat csodáját újra és újra megélni. Gondoljunk csak az oltár előtti igére (Jn6,1-15). Jézus megszaporítja a kenyeret és ötből ötezret lakat jól. Mit csinál a tömeg? Azonnal királlyá akarják tenni! Már elmúlt a „fíling”, nem kell a csoda, csak a kenyér, de az mindennap! „Iktassuk törvénybe, hogy naponta megszaporítod a kenyeret!”; „Sőt, ez jár nekünk!” Távol legyen tőlem, hogy olyan dolgokat adjak János evangélista szájába (vagy inkább tollába), amit ő nem akart velünk közölni. De értsük meg, hogy ez egy olyan probléma, ami mind a mai napig elkísérte a kereszténységet, legyen szó bármely felekezetről.

Pál apostol egy példát hoz az Ószövetségből, hogy jobban megértesse ezt a gyülekezettel. Mégpedig két feleséget hoz ma elénk, akik mind a ketten egy férfi feleségei voltak, Ábrahámé. Isten hatalmas ígéretet tett Ábrahámnak. Nagy néppé fogja tenni, és ezen a népen keresztül mutatja meg magát a világnak, és ebből a népből fog származni a Megváltó. Ábrahámnak egy felesége volt Sára. És bizony telt múlt az idő és nem született egy gyermekük sem. Pedig a „nagy nép”-et el kellene kezdeni valahol! Ábrahám pedig türelmetlenségében a kor szokásaihoz igazította a cselekedeteit az Isten szava helyett. Vett maga mellé egy másik feleséget a rabszolga Hágárt, aki pedig azonnal szült neki egy fiút Izmaelt.

Mert mennyivel egyszerűbb volt a kiszámított, megtervezett, logikusan levezetett, ráadásul a szokásoknak megfelelő tett és az ezekre alapozott jövő, mint az amely „csak” az Isten ígéretében bízik! Ezért mondja Pál, átvitt értelemben: „Ne legyetek Hágár, a Istennel szembemenő logika gyermekei, hanem legyetek Sára, az Istenben bízó feltétlen hűség gyermekei!” Mert mennyivel egyszerűbb jól és érthetően lefektetett szabályok és szokások szerint élni, mint Istenben bízva élni az életünket! Pál, éppen ezért, a szó nemes értelmében „szűklátókörűségre” hív minket, hogy csak az Isten akaratát és szavát „lássuk”, abban bízzunk és alapozzuk rá az életünket.

Mert ebben öröm van! A mai vasárnap „Laetare”, azaz az „öröm” vasárnapja. Böjtben lehet, hogy idegenül hangzik az öröm. Pedig nem az! Sőt! Mert igen, a böjt bűnbánati időszak, de nem a „bűntudat” időszaka! A bűntudatban valóban nincsen öröm, és ezt sokszor összekeverjük a bűnbánattal. De amíg a bűntudat egy káros és leuraló érzés, addig a bűnbánat szabadulás! Szabadulás a terhektől, szabadulás a bűnöktől, mindattól, ami elválaszt az Istentől és ez öröm, végtelen öröm!

Ne akarjunk más útra térni, ne akarjunk törvény, szabályt, szokást tenni Krisztus helyére! Mert az ígéret gyermekei vagyok, az Isten vezetése, szabadítása, megmentése, üdvözítése gyermekei! Ámen