Látszik (prédikáció, Somlószőlős, Nagypéntek, Passiói istentisztelet, 2016.03.25.)

textus: Lk 23,33a.35a.47

„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt […] A nép ott állt és nézte. […] Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.”

Három különálló szakaszt olvastam fel a 23. fejezetből. Az első kettőt már hallottuk a Passiótörténet olvasásakor a harmadik pedig közvetlen folytatása az utolsó szakasznak. S bár különálló részekről van szó, mégis egy témát dolgoz fel mind a három, amely egy kérdésben foglalható össze: Kinek látom Jézust?

Borzalmas eseményeknek lehettünk tanúi. "Miért van az, hogy ennek itt és most el kell hangoznia? Nem lehetne valami kedvesebbről és aranyosabbról beszélni? Itt vannak a gyerekek meg minden... Az Isten szeretet, nem...?" Jogosak a kérdések. És választ is fogunk rájuk kapni, ha mi is megválaszoljuk a kérdést: Kinek látom Jézust? Döbbenetes, hogy a passiótörténet során mennyi tanúja volt az eseményeknek! Az egész város, egész Jeruzsálem látta, hogy mi történik. De senki sem próbált meg közbeavatkozni, Jézus megmentésére indulni. Persze, én értem, hogy ott voltak katonák, meg a pribékek, de hát akkor is, mindenki tudta, hogy Jézusban nincsen hamisság, nincsen bűn. Egyedül a tanítványok nem látták, hogy mi történik, mert ők olyannyira féltek, hogy Jézus elfogásakor mind szétszaladtak a szélrózsa minden irányába. De még így is ezer meg ezer szempár szegeződött Jézusra, mégis a lehető legnagyobb magányban tette meg a végső utat.

Mindezt értünk. Micsoda "közhely"! Jézus értünk tette. Az idei nagyhéten eldöntöttem, hogy leszámolok a közhelyekkel, a közhellyé vált fogalmakkal, magamban. De nem úgy, hogy többet nem használom őket, hanem úgy, hogy megtöltöm tartalommal. Értem... Értünk... Igen, Jézus értünk tette, a mi bűneinket vette magára, hogy nekünk ne kelljen azok büntetését elszenvedni. És itt nem a földi igazságszolgáltatásról van szó, az teljesen más kérdés, itt az Istenről és az örök életről van szó! Mert senki, de senki nem tud bűn nélkül leélni egy életet, s akár kevesebb, akár több a rossz az emberben, hatalmas szakadékként tátong Isten és közötte, melyet áthidalni az ember nem képes. Sem én, sem senki más. Ezt a hidat építette meg Jézus a kereszt által! Ezen a "hídon" tudunk mi is az Istenhez jutni, sehogyan máshogyan. Jézus mondja: "Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis általam" (Jn 14,6)

Ez a mondat az, ami megtölti a közhelyünket tartalommal, s engedi láttatni Jézust annak, aki! Ő a megmentőm, azaz más szóval a Krisztus. A tömeg, a sok-sok szempár csak nézte Jézust, de volt egyvalaki meg is látta és ki is mondta a lényeget. Nem egy bölcselő, nem egy tudós ember, nem egy pap, még csak nem is izraeli, hanem egy pogány katona: "Ez az ember valóban igaz volt." S ő még meg sem értette, hogy itt nem csupán egy emberről van szó, de megérezte, hogy Jézusban igazságra lehet találni.

Adja Isten, hogy mindannyian megtaláljuk ezt az igazságot, ezt az életet, s ki tudjuk mondani őszintén, a világ legrövidebb hitvallását: Jézus a Krisztus. Ámen