"Nem mese ez, hanem a valóság" (prédikáció, Szenteste, 2019.12.24.)

textus: 1Móz (Gen) 22,15-18

„15Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, 16és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.”

Ki az, aki látta vagy olvasta a Gyűrűk Urát? […] Reméltem, hogy nem én vagyok itt egyedül és valamennyire ülni fog a példa, amit a mai igehirdetésbe hoztam. Azt hiszem, hogy aki látta és/vagy olvasta, annak biztosan megmaradtak jelenetek. Számomra az egyik legerősebb és legheroikusabb jelentet az első filmben/könyvben van. Mégpedig az a rész, amikor Mória bányáiban megy a főszereplőkből álló csapat. Annak is a legvége amikor Gandalf a varázsló és a gonosz balrog (ősi démon) összecsap a keskenyhídon. Azok kedvéért, akik nem látták/olvasták, röviden összefoglalom. A főhősökből álló csapat küldetésre indul egy gonosz helyre, ahol egy vulkánba kell beledobniuk egy gonosz varázsgyűrűt, hogy ezzel megmentsék a világot. Ebben a küldetésben gonosz erők akadályozzák őket, akiknek sikerül elérni, hogy ne egy adott hegyen, hanem a hegy alatti bányákban kényszerüljenek átkelni. Ott lent pedig mindenféle gonosz teremtmény támad rájuk, akik közül a legrosszabb a balrog, amely egy ősi démon. Ezt a démont letaszítja a szakadékba Gandalf a jó varázsló, de a harc közben maga is lezuhan. A többiek a csapatban azt hiszik, hogy meghalt. Csak jóval később tér vissza Gandalf a történetbe, de sokkal erősebben, megújulva, újra éledve.

De, hogy miért hoztam most ide ezt a történetet? A nagy sikerű Gyűrűk Ura könyvek szerzője Tolkien, maga is hívő keresztény volt. Általában, ha fantasy irodalom és a kereszténység szóba kerül, akkor mindig C. S. Lewis-t a Narnia Krónikái szerzőjét szokták emlegetni, de nem csak ő, hanem Tolkien is hitben járó emberek voltak. És mind a ketten nagyon sokat merítettek hitükből, egyházi témákból, a Bibliából. Mória bányája, ahol a fent említett jelenet is játszódik szintén a Bibliából származik. Ugyanis az a hely, ahol az alapige szavai elhangoznak, Isten angyala tolmácsolásában, Ábrahámnak az a Mórijjá hegyen történik meg. És ezen a hegyen Ábrahám majdnem feláldozza a saját fiát, Izsákot, Istennek, de végül Isten nem akarja, hogy ez megtörténjen. Izsákot pedig, aki ártatlanul válik (majdnem) áldozattá, Jézus előképének tartjuk, aki szintén ártatlanul lesz áldozat, sőt ártatlanul feláldozza saját magát az emberekért, gonosszal való küzdelemben. Ahogyan maga Jézus mondja: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13k) És Gandalf a filmben/könyvben pontosan ugyanezt tette, életét adta a barátaiért. Jézus pedig a való életben tette meg ugyanezt „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” Miért tette ezt Jézus, mert Ti barátaim vagytok” -mondja a tanítványoknak, az akkori 12 apostolnak és a mai követőinek egyaránt.

Anyai nagyapám harcolt a 2. Világháborúban. Amikor gyerek voltam, mindig kértem őt: „Papa, mesélj nekem a háborúról.” És erre mindig ugyanaz volt a válasza: „Nem mese az kisfiam, hanem a valóság.” És Jézus értünk jövetele, földre születése, szolgálata és halála kapcsán, hadd használjam most nagyapám szavait: Nem mese ez, hanem valóság.

Miután Ábrahám hite bizonyítást nyert (saját maga számára) Mórijjá hegyén, Isten ezt mondta neki az angyalon keresztül: „a te utódod által nyer áldást a föld minden népe”. Ki ez az utód, akiben áldás van, minden nép és minden nemzet számára? Jézus Krisztus, mert ő Ábrahám leszármazottja. Micsoda fantasztikus üzenet van ebben a fél mondatban! Nagyon jó, ha meséket, regényeket olvasunk, filmeket nézünk, és ezekben az alkotásokban lévő szereplők inspirálnak bennünket, erőt adnak, példát mutatnak, mint pl. Gandalf a Gyűrűk Urában. De a Biblia nem ilyen, Jézus Krisztus nem ilyen! Ugyanis ez nem mese az, hanem valóság! Az Isten Jézus Krisztusban része lett a maga által teremtett történelemnek, része lett az idő folyásának, amely az ő alkotása. A végtelen Isten belépett a véges világba, hogy mi megérthessük őt, hogy eljuthassunk hozzá.

A Jézus esemény, és benne Jézus születése, nem egy aranyos történet, amin mindenki meghatódhat! Pontosabban, de… Hatódjunk meg rajta! Hatódjunk meg azon, hogy Isten így lett emberré! Rendes hely nélkül, rendes orvosi ellátás nélkül, rendes otthon nélkül, rendezett családi élet nélkül.

És elment a végsőkig, a keresztig, hogy bennünket megmentsen! Ez fantasztikus! Ahogyan a régi mondás tartja „a jászol és a kereszt ugyanabból a fából lett ácsolva”. Bizony ebben a gyönge gyermekben, aki ma előttünk van, ott fekszik a világmindenség, a teljesség. És ez a gyermek, most bennünket szólít, hozzánk jön, nálunk, bennünk akar otthonra találni. De jó lenne, ha mindannyian befogadnánk őt! Legyen így! Ámen