Jézus pólója (prédikáció, Karácsony első napja, 2019.12.25.)

textus: Jel 19,16

„Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.”

Van az a mondásunk, hogy „nem a ruha tesz az embert”. Ki az, aki szerint ez igaz? […] Ki az, aki szerint nem? […] És ki az, aki szerint részben igaz? […] És milyen részben? […] Nos, szerintem részben igaz. Mert bár az semmiképpen sem állja meg a helyét, hogy a viselt ruha határozná meg a viselőjének a személyét, belsőjét, tulajdonságait, de ugyanakkor az is igaz, hogy, adott esetben, sokat elárul a ruha a hordozójáról, személyéről, tulajdonságairól.

Ha vesszük a „hétköznapi” ruhákat, akkor ott vannak például az egyenruhák. A katonák, rendőrök, tűzoltók, stb. mind-mind egyenruhát viselnek, aminek az oka pont az, hogy eláruljanak valamit a gazdájukról. Hogy mi a feladata, hogyan segíthet. Akkor ott vannak a formaruhák is, mint pl. a köpeny az orvosoknak, a liturgikus ruha a lelkészeknek, stb. Ezek is mutatnak valamit a hordozójukról. Vagy ott vannak a munkaruhák. Sok gyár, cég, vállalkozás saját feliratos munkaruhát hordat a dolgozóival, hogy tudják, hogy ki hova tartozik. Meg aztán ott vannak a hétköznapi ruhák is. Régebben sokkal több információhoz jutottunk egy másik emberről, csak abból, hogy milyen ruhát visel. Megvoltak a tájakhoz illő paraszti, vagy éppen nemesi ruhák mind nők, mind férfiak számára, és már ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ki honnan származik, melyik tájról, és milyen mély a zsebe, vagy mennyire magas rangú a családja. Ma már ez nem annyira egyértelmű, bár avatott szemlélődő első pillantásra tudja egy ruháról, hogy az milyen márka, és hogy drága vagy olcsó darabról van szó. És bizony pont emiatt, főleg a felsőbb társadalmi osztályokban státusszimbólum egy-egy ruhadarab vagy kiegészítő.

A ruhák sokat elárulhatnak a viselőjükről, főleg arról, hogy honnan jött és mit csinál. De egy ruha – önmagában – nem sokat, vagy szinte semmit sem árul a viselőjének a személyiségéről. Arról, hogy vajon jól végzi e a munkáját, aminek mondjuk a formaruháját hordja, vagy hogy kedves-e vagy morcos, jólelkű-e vagy gonosz, szomorú-e vagy vidám. Persze lehet, hogy valamicskét tudunk tippelni, de igazán a mélyére nem látunk.

De persze vannak a különleges ruhák, amelyek viszont pont azért készülnek olyannak, amilyennek, hogy megmutassanak valamit a viselőjükből, annak személyiségéből, gondolataiból. Ilyenek a mostanában nagyon divatos feliratos, vicces, vagy kevésbé vicces pólók. Ilyeneket szoktam látni, hogy „a legjobb apa”, vagy „amit papa nem tud megszerelni az nincs”, „hajrá Fradi”, „utálom a hétfőt”, stb. Ezek a pólók, felsők arra hivatottak, hogy eláruljanak valamit a viselőjükről.

Érdekes lenne végiggondolni, hogy ha Jézus felvenne egy ilyen feliratos pólót akkor mi lenne rajta. Tényleg mi lenne rajta? […] Olyan dolgok, amik Jézusra vonatkoznak, amik elárulnak róla valamit. Gondoljunk csak a karácsonyi történetre. Biztos rajta lenne, a jászol, az istálló, Betlehem, pásztorok, napkeleti bölcsek, angyalok. De rajta lenne az életéből: tanítás, gyógyítás, szeretettel odafordulás, áldozatkészség, önfeláldozás, a kereszt… Nincs is olyan nagy póló, amire ráférne az evangélium, a Krisztusról szóló örömhír. Annyi minden van Jézusban, amit megtudhatunk és meg kell tudnunk róla.

És bizony az is rajta van, amit az igehirdetés elején felolvastam: „Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.” Mekkora csoda! Ez a gyermek, aki karácsonyi történetben előttünk van, „királyoknak Királya és uraknak Ura”. Mennyire nem látszik rajta, pedig így van! Ő nem csupán egy hajléktalan gyermek (mert, hogy az!), aki egy szép karácsonyi történetben szerepel, hanem Mindenható Isten Fia, aki „királyoknak Királya és uraknak Ura”!

Sokszor az öltözködésünket meghatározza az is, hogy kit tartunk példaképnek. Van egy híresség, egy sztár, akit szeretünk, tisztelünk és bizony akarva-akaratlanul is elkezdünk olyan ruhákat hordani mint ő. Így jött divatba egy csomó ruhadarab, vagy éppen komplett stílusok. Utánozzuk, őket mert úgy gondoljuk, hogy ettől többek leszünk. Réhen nagyon népszerű volt, ma már ritkán használt fogalom a teológiában az "imitatio Christi", azaz a Krisztus-utánzás. Abban az értelemben utánzás, hogy megpróbálunk minél inkább hasonlítani ahhoz, akit követünk. Mert, hogy kereszténynek nevezzük magunkat! A keresztény szó nem a „kereszt”, hanem a „Krisztus” szóból származik, krisztiánosz, azaz keresztény azt jelenti krisztusi, Krisztus-követő. Márpedig, aki Krisztus-követő annak a pólóján, lelki-pólóján, azaz az életének meglátszódó részén, meg kell nyilvánulnia ennek a követésnek. Vajon mi van a mi lelki pólónkra írva? Mi az, amit mutat az életünk? Mit árul el rólunk? Kire mutat az életünk? Van-e a sok-sok minden között, ami bennünk van, ami történik velünk, van-e ott egy nyíl, ami felfelé mutat, a fénybe, a Krisztusra? Van-e átfedés Jézus lelki pólója és az enyém között? De jó lenne, ha lenne! Ámen