Krisztus mindenütt (prédikáció, Mennybemenetel ünnepe, 2020.05.24.)
textus: Jel 1,7-8
„7Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is,
akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy
van. Ámen. 8Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr
Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”
A prédikáció letölthető audió formában:
A teljes istentisztelet videója:
Kutatások kimutatták, hogy manapság az emberek egyre kevésbé
olvasnak. Ennek több oka is van. Vannak képességbeli okok, azaz,
hogy a fiatalok nagy része nem tanul meg egyáltalán, vagy nem tud
megtanulni rendesen olvasni. És vannak 21. századi, „tüneti”
okok is, pl. hogy sokkal többet „nézünk” mint amennyit
olvasunk. Magyarul, az információszerzés legfőbb formája már
nem az olvasás, hanem a (videó és kép) nézés. És még ha az
olvasnak/olvasunk
is, akkor is többségében rövid és egyszerű
nem pedig hosszú és komplex szövegek. De azért vannak/vagyunk még
egy páran, akik szoktunk fél oldalnál hosszabb és egy paprikás
krumpli receptnél bonyolultabb szöveget, könyvet olvasni.
Sokféle olvasási stílus és szokás van. Vannak, akik falják a
könyveket és két óránál rövidebb időre le sem ülnek olvasni.
Vannak, akik pedig szeretnek meditálni egy-egy mondaton,
újraolvasni előző oldalak, merengeni. Vannak, akiknek a szórakozás
az elsődleges motiváció és vannak, akiknek a művelődés, vagy
éppen az információ szerzés. És persze mindenki más szempontok
alapján választ olvasmányt. Vannak, akik szeretik, ha egy könyv
cselekménye tele van fordulattal, meglepetéssel, és vannak
olyanok, akiknek muszáj elolvasni a könyvnek az utolsó
oldalát/fejezetét előre, hogy tudják, az a sok minden ami
történik, hova fog eljutni. Így erőt meríthetnek egy happy
end-ből, vagy lélekben felkészülhetnek a tragédiára. A mai
igénk ez utóbbi csoportnak fog kedvezni. De ne szaladjunk előre…
Az idei Mennybemenetel ünnepi textus a Jelenések könyvéből van.
Mindig különleges, ha innen van a textus, mert talán a
legizgalmasabb és legnehezebben értelmezhető könyve ez az
Újszövetségnek. Sok dolgot leír, ami volt, megtörtént, és
olyat is, ami meg fog történni, még a jövő zenéje, és
teleistele van időtlen, vagy ha úgy tetszik, időn felülálló
tartalommal is. Talán, mert az idő teljes spektrumát lefedi ez a
szöveg, talán ezért olyan nehéz értelmezni, hogy mi az, ami
nekem szól ebből az egészből. Bárhogyan is legyen, bármilyen
viszonyunk legyen is (vagy nem) ezzel a könyvvel, azt érdemes
tudni, hogy mi a célja a könyvnek. Eredetileg ez a könyv azért
íródott, hogy a korai, őskeresztény közösségeket vigasztalja.
Szükség is volt erre, hiszen a keresztényeket ebben az időben
(már) üldözték a római birodalomban. A sok-sok borzalom, a
scifibe/fantasyba illő szörnyek garmadája, és a világvége
események, mind-mind azért lettek ebben a könyvben megírva,
hogy a őskeresztények el tudják helyezni, helyén tudják kezelni,
azt a mennyei örökséget, amely (a 22-ből) az utolsó két
fejezetben szerepel. „Igen, most iszonyatos szenvedéseken kell
átmennetek, de az adjon erőt, hogy ez nem tart örökké, és az
Isten már elkészítette számotokra a helyet maga mellett.”
Azonban a mai, de főleg az akkori olvasó számára, borzasztóan
nehéz olvasmány az a sok minden, az a világvége szerű leírás,
ami a Jelenések könyvét jellemzi. És azért, hogy a könyvön, és
magán az élet szenvedésein is, át tudja magát küzdeni a hívő,
ezért János apostol az „első oldalon” lelövi a „poént”.
Gyakorlatilag megelőlegezi a történet végét! Ez a mai igénk:
„Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is,
akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy
van. Ámen.” És ezzel az ámennel a végén tényleg olyan
befejezés jellege is van a dolognak. De nézzük meg miről szól ez
a mondat. „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem,
azok is, akik átszegezték” Ebben a szakaszban Jézusról van
szó. Arról, hogy ő vissza fog térni, ahogyan megígérte, de úgy,
hogy „minden szem” meglátja. És így már érthető,
hogy miért Mennybemenetel ünnepére kaptuk ezt az igét.
Mennybemenetel lényegében Krisztus koronázási ünnepe. Azzal,
hogy (1) meghalt a kereszten, elhordozta bűneinket, (2)
feltámadásával utat nyitott számunkra a mennybe, a (3)
Mennybemenetel pedig a dicsőséges bevonulása Jézusnak a mennyek
országába, oda, ahonnan jött (Jn 3,13; Jn 17,1-5) és ahova jog
szerint vissza is tért. Ezzel az eseménnyel körbeért a megváltás
műve, teljessé vált Krisztus szolgálata. És… belépve a
mennybe, nyitva hagyta maga után az ajtót!
De! A mai igénk (többek között) arra világít rá, hogy Jézus
vissza fog térni ide a földre. Azonban
nem olyan „rejtett” és „fapados” módon, mint először, egy
faluvégi istállóban, hanem olyan dicsőséggel, mint ahogyan
feltámadása után felment a mennybe. „Minden szem”
meg fogja látni! Nyilvánvaló lesz mindenki számára! Micsoda
dicsőséges pillanat lesz! És jól mondjuk: lesz. A mai igénk szól
a múltról, hiszen Jézusról, az ő földi szolgálatáról tesz
hitvallást („átszegezték”),
beszél a jövőről, hogy Ő majd vissza fog jönni. De mégis mi
van a jelennel? Mi van velem? Mit mond ez az egész nekem?
Már önmagában is vigasztaló,
ennek az életnek a sok nyomorúsága között, hogy Krisztus el fog
jönni, hogy helyünk van az Isten mellett őáltala. De ezen
túlmenően még többet kaphatunk mai textusunk második felében.
„Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr
Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”
Egyrészt ebben a mondatban maga az Atyaisten tesz le a voksát Jézus
mellett, bizonyságot tesz, megerősíti Jézus személyét és
szolgálatát. Plusz: Jézus visszajövetelének ígérete magának
Jézusnak és az Atyaistennek a szaván (is) nyugszik ezáltal. És
ez a második vers nagyon rímel egy másik bibliai szakaszra a
Zsidókhoz írt levélből: „Jézus Krisztus tegnap, ma
és mindörökké ugyanaz.”
(Zsid 13,8) Az Atya és
Jézus egyek (Jn 17,11)
és ők nem változnak a
tegnaphoz képest, ugyanaz a Krisztus VAN velem, mint aki az
apostolokkal volt!
„De hogyan lehetséges ez?”-
kérdezhetnénk. „Hiszen nem pont most beszéltünk arról, hogy
Jézus felment a mennybe (Mennybemenetel ünnepét ünnepeljük!),
visszatért oda, ahonnan jött? Akkor hogyan lehet velünk? Hogyan
lehet velem?” Erre is választ kapunk a mai oltár előtti
olvasmány, a mennybemenetel eseményének történetéből: „Az
Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a
mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették
az igét mindenütt, az Úr [azaz
Jézus] pedig együtt
munkálkodott velük, megerősítette az
igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”
(Mk 16,19-20) Hogy micsoda? Jézus az Isten jobbján ül (ahogyan az
Apostoli Hitvallásban, a Hiszekegyben is mondjuk), és mégis együtt
„munkálkodik” a tanítványokkal? Hogyan lehetséges ez?
Mennybemenetel ünnepe gyógyító
módon bontja le bennünk az emberi elképzeléseket Jézusról. Hát
persze, hogy egy embernek lehetetlen egyszerre a mennyben lenni és a
földön, sőt, a földön több emberrel egyszerre! De Jézus nem
(csak) ember, hanem Isten Fia, a Szentháromság Egy Igaz Isten
második személye! Neki nem lehet akadály, hogy egyszerre itt és
ott, a mennyben és a földön, sőt azon belül is minden
tanítványával minden időben ott legyen. Mint ahogyan meg is
ígérte mennybemenetele előtt: „én veletek vagyok
minden napon a világ végezetéig.”
(Mt 28,20) És itt – a végére – meg is érkeztünk az egyik
„legevangélikusabb” tanításhoz, az "ubiquitas" (latin),
azaz Krisztus mindenütt jelenvalósága tanításához. Nekünk
evangélikusoknak extrém fontos, hogy tudatosítsuk azt, hogy
Krisztus bár felment a mennybe, vissza fog jönni dicsőségesen, de
ezzel párhuzamosan most is itt van, velünk van, velem van, veled
van!
Azt hiszem ma nagy vigasztalást
kaptunk az igéből!
Nemcsak vigasztalást, hanem erőt és motivációt is! :-) 10/10.
VálaszTörlés