A változás ünnepe - Zsolt 51,12-15 (prédikáció, Pünkösd hétfő, 2021.05.24.)

Az igehirdetés audió formátumban:

textus: Zsolt 51,12-15

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”

Elcsépelt ma az a szóösszetétel, hogy „rohanó világ” vagy az, hogy „változó világ”. De ahogyan minden közhelyben, így ezekben is van igazság. Nem is kevés. Annyira sok inger ér bennünket, annyira nincsen lehetőség hosszútávban, de a realitások mentén gondolkodni, annyira nem lehet nem hogy évekre, de hónapokra sem előre tervezni, amilyen mértékben ezt az emberiség (szerintem) még soha nem tapasztalta meg.

Ebben a helyzetben pedig az állandóságot és a biztonságot keressük. Ez egy természetes vágy és természetes folyamat. Amikor pedig a állandóságot keressük, és kívül a világ – és benne szorosabban a körülményeink – állandóan változnak, akkor belül próbáljuk meg megtalálni azt. És ily módon a globalizált, változó, rohanó világban élő ember akar és tud a legkevésbé változni! Sőt, ha kicsit sarkosabban akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy sokak képtelenek a változásra!

Talán ezért is olyan mostoha pünkösd ünnepének a sorsa a 21. században, hiszen pünkösd a változás ünnepe. Márpedig azzal a gyökeres változással, amit a pünkösd elhozott anno 2000 évvel ezelőtt, és el akar hozni ma is a Szentlélekben és Szentlélek által, sokan nem nagyon tudnak mit kezdeni. Tegnap beszéltünk arról, hogy milyen csodadolgok történtek pünkösdkor, és arról is, hogy milyen ajándékai vannak Isten Szentlelkének, aki a Szentháromság harmadik személye. Ma arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon miért van szükségünk Isten Szentlelkére, aki ünnepének második napján vagyunk most együtt.

A mai igénk egy csodálatos ének-imádságnak a részlete. Dávid király írta ezt az éneket. Az a Dávid aki, még gyerekkorában legyőzte Góliátot. Ebben az időben Dávid pedig már felnőtt, királyként uralkodik az országban, ő a legfőbb hatalom feje. „A hatalom megront”- egy újabb közhely, ami igaz. És bizony a nagy Dávid király elbukott erkölcsi szempontból nem is egyszer. Például, amikor meglátott egy csoda szép nőt, akkor a férjét (aki seregének egyik tábornoka volt) elküldte egy öngyilkos katonai küldetésre, hogy az így megözvegyült hölgyet (Betsabét) elvehesse ki tudja hányadik feleségként. Nos, ez egy meglehetősen aljas és önző tett volt, enyhén szólva.

De mindezek ellenére a Biblia egyik legnagyobb és leghitelesebb alakja Dávid király. Miért? Hát nem azért mert tökéletes volt, attól nagyon messze állt. Nem is azért, mert átlagon felül teljesített a jó cselekedetek kapcsán. Hát, akkor miért? Azért, mert képes volt változni, mert hajlandó volt, akárhányszor is tért le a jó útról, visszatérni arra! Meg volt benne a változás, a jóra való változás akarata és vágya!

Abban az időben, amikor ezt a fent említett disznóságot művelte, akkor írta ezt a gyönyörű imát, amit a Szentírás az 51. zsoltárként tart számon: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!”- szól ebből egy részlet. Ebből a két mondatból is látszik/hallatszik, hogy Dávid kész nem csak arra, hogy bűnbánatot tartson, hanem arra is, hogy változzon, és nem csak tetteiben, de gondolkodásában és személyisége lényegében is.

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem”-írja. Tudnunk kell azt, hogy amikor a Bibliában (és különösen az Ószövetségben) „szív”-ről olvasunk, akkor nem csak, és főleg elsősorban nem az érzelmekre kell gondolni (mint ahogyan ma használjuk a „szív” szót), hanem az elképzelések, a gondolatok, a meghozott és meghozandó döntések, sőt, a tettek, szavak következményeivel való belső elszámolás helyére! És amikor tisztaságról ír itt Dávid, akkor pedig ugyanazt a szót használja, amelyből a „színarany” szót is képzi a héber nyelv, az Ószövetség nyelve, azaz a legnagyobb tisztaságot jelenti, amely tisztaság nem csupán tiszta, hanem értékes is! Mit kér itt tehát Dávid? Azt, hogy az Isten változtassa át belülről, hogy az egész élete legyen értékes, olyan, amely méltó ahhoz, hogy az Isten színe előtt legyen! Magyarul kimondja, bevallja a saját alkalmatlanságát, hiszen ha alkalmas lenne az Isten kegyelmére, akkor nem kérné azt, hiszen járna neki. De pont az alkalmatlanságának és az Istenre szorultságának a megvallásával válik „alkalmassá”. Ezzel lesz őszinte az Isten elé lépése!

„Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!” Következő mondatával pedig már a változás kulcsára is rávilágít. „Ne küldj el, Uram, magadtól! Szentlelkedet ne vedd el.” Ne küldj el, mert szükségem van rád, és kiemelten is szükségem van… Kire? Hát a Szentlélekre. Arra, aki meg tudja hozni bennem az igazán mély változást, ami jó, és ami nem elbizonytalanít, hanem a helyemre rak, és aki a reményteljes jövőbeni alakulás kulcsa lehet számomra. (És ez igaz akkor is, ha a bibliafordításunk nem nagy, hanem kisbetűvel és külön írja a „szent lelket”. Nyilván itt arra akartak utalni, hogy Dávid korában még nem fedezték fel a Szentháromság titkát, hiszen ebben az időben még Jézus sem jött el a világba, testben. Ennek ellenére én úgy gondolom, itt nem lehet másról szó, mint a Szentlélekről.)

De miben is áll ez a változás, amit a Szentlélek ma is elhozhat a számomra? A már emlegetett tiszta szív, (és ha tovább olvassuk a szakaszt…) az erős lélek, a szabadulás és a készségesség. Mind-mind csupa csodálatos dolog, amelytől teljesebb az életem, és amelyek Isten szerint való dolgok.

Azonban mind ezek az ajándékok nem csupán az enyémek, abban az értelemben, hogy nem csak számomra hatásosak, nem csak nekem szólnak, hanem másnak, másoknak is. Úgy folytatja Dávid: „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” Azaz, amikor engem átváltoztat a Szentlélek, akkor az nem csak rám lesz hatással, hanem a környezetemre is. Hiszen, ha én másképpen viszonyulok, másképpen cselekszem, másképpen élek, akkor az másoknak is feltűnik, a jó példa követőkre talál, a szeretet szeretetet generál és kioltja a gyűlöletet…

Azt hiszem, erre van mindannyiunknak szüksége. Ámen.