Birka szagú (prédikáció, Padragkút-Ajka, Húsvét utáni 2. vasárnap, 2017.04.30.)

textus: Jn 10,11-16
11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. 13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
Meghallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!


Közhely, hogy változó világban élünk, hiszen a világ mindig változik és benne az emberiség is. Nem volt soha statikus ez a bolygó. Voltak olyan időszakok, amikor lassabban alakultak a dolgok, de ma olyan sebességben vagyunk, hogy már nem csupán generációs váltásról, generációs szakadékról beszélünk, hanem azt kell mondanunk, hogy 10-15 évenként szakadékról! Vagy legalábbis nagy különbségről.
Ez a rohamtempós változás a fogalmainkat is átírta, jelentésüket megváltoztatta. Vannak olyan szavak fogalmak, amik már mást jelentenek mint régen, ha bizonyos kontextusba helyezzük őket. Ilyen például az „ismerős” szó. Mert mit is jelent az, hogy „ismer”? A Magyar Értelmező kéziszótár ezt írja: „Valakiről, valamiről tudja, hogy kicsoda, micsoda, vagy milyen.” Az „ismeretség”-re pedig ezt írja: „Az a kapcsolat, hogy valakik ismerik egymást.” Ezt, azt hiszem mindannyian „alá tudjuk írni”. Azonban – nekem legalábbis nem ez az első dolog, ami eszembe jut, ha meghallom azt a szót „ismerős”. Ma, az én számomra ez a szó azokat az embereke jelenti, akikkel a különböző internetes közösségi oldalakon kapcsolatban vagyok, „ismerőseim”. Azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. Ha klasszikus értelemben gondolkodok az ismerőseimről, akkor sok idő kellene, hogy össze tudjam szedni őket, és biztosan sokan kimaradnának. Ha a közösségi oldalas ismerőseimet kérdezik, arra egzakt választ tudok adni: 1068 a jelenlegi állás szerint. Ismerős… a fogalom, a fenti értelemben véve, új kategóriává vált, nem sok köze van a klasszikus értelemben vett ismerőshöz. Nem tudom, hogy ebből az ezerből mennyi az, ami tényleg kimeríti az ismerős fogalmát? Talán 200. Maximum. Egyszer olvastam valahol, hogy az ember nagyjából 100-150 emberrel lehet kapcsolatban, a többi futólagos ismeretség, ami nem számít kapcsolatnak. Nyilván. Ennyi ember nem lehet ismerni, a felükkel azon kívül, hogy egymás ismerősei lettünk, nincsen semmilyen kapcsolatom, interakcióm.
Ma a jó pásztor vasárnapja van. Ezen a napon Jézusról, mint pásztorról van szó. Ma az ember nagy részének már fogalma sincs arról, hogy milyen egy pásztor élete, vagy hogy tulajdonképpen mi is a pásztor. Nekem sem, bár többször találkoztam pásztorral a környéken. Egyik nagyon érdekes élményem Barnagon volt, ahol tényleg összefutottam, túrázás közben, egy pásztorral és a nyájával. A fűben hevert – klasszikus pillanat - és körülötte ott volt a nyáj. Látszólag lehetetlen feladat annyi juhot egyben tartani, vezetni, megvédeni. De a pásztornak mégis megy. Ha belegondolunk – és túllépünk a csillagszemű juhász furulyázásának szintjén – akkor rádöbbenünk, hogy micsoda nagy feladat ez! „Én vagyok a jó pásztor.” - mondja Jézus. Szerettem volna keresni egy mai párhuzamot, hogy kicsit közelebb hozzam ezt a pásztor képet. De az a helyzet, hogy nincsen jobb kép, vagy mai párhuzam. A pásztor ugyanis tulajdonos, védelmező, vezető egy személyben, aki együtt él (szó szerint!) a juhaival. Ez egy olyan összetett feladat, egy olyan összetett szimbólum, amit nem lehet helyettesíteni. És pontosan emiatt az helyettesíthetetlenség miatt van üzenete. Ahogyan a pásztor-kép állandó, dacolva az évszázadok fogalmi változásaival, úgy a maga Jézus is, az ő védelmező szeretete, vezetése, tulajdonlása és szolgálata is állandó az övéi érdekében. Ez nem kopik ki, nem változik meg nem tűnik el a valódi jelentése.
Sőt, Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” Jézus azt mondja, hogy ő ismer bennünket, minket akik az övéi vagyunk. Ahogyan a pásztor – ránézve egy juhra a nyájból – tudja, hogy melyik konkrét juh, úgy Jézus is ismer mindannyiunkat. Nem csak egy vagyunk neki az ezerből, akivel persze egyszer ismerősök lettünk, megismerkedtünk, de ennyi. Még csak nem is ismerős a szó eredeti, szótári értelmében, hanem valódi és szoros kapcsolatban lehet velünk. Ő AKAR velünk ilyen kapcsolatban lenni. És ez tényleg kapcsolat, mert meg van a lehetőség arra, hogy mi is ismerjük őt. Kétirányú a dolog. Megismerhetjük az akaratát, a szándékát, kérhetünk tőle, dicsérhetjük őt, hálát adhatunk neki, vagy csak egyszerűen vele lehetünk. Ő pedig vezetni fog, védelmezni, utat mutatni, mert őhozzá tartozunk.
De mi a bizonyíték arra, hogy ez így van, vagy ha még nincsen így az életünkben, akkor így lesz, lehet? „Én vagyok a jó pásztor. - olvastuk eddig, de Jézus folytatja: „A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.” Ő az életét adta az övéiért… És milyen gyönyörű ez a megfogalmazás: „életét adja”. Nem meghal értük, hanem az életét adja. Mert, igen, Jézus valóban meghalt értünk, de ő élt is értünk. Mennyivel másabb egy életet feltenni valamire, vagy valakire. Mindent, az összes percet és napot, minden erőt és energiát. És ebben valóban benne van a halál is, az élet vége, ahogyan Jézus is tette, de ő élt is értünk. Sőt, ő ÉL is értünk, jelen időben. És itt bontakozik ki ennek a fogalomnak az igazi mélysége. Jézus mondja: „A jó pásztor életét adja a juhokért.” - ő ma is értünk él. Meghalt a kereszten, de fel is támadt, és legyőzte a halált. Ma is él és ugyanúgy védelmez és vezet bennünket. Ha „csak” élt és meghalt volna, akkor az egésznek nem lenne semmi értelme, hiszen a halott nem tud vezetni, vagy védelmezni, és főleg nem lehet kétirányú kapcsolatban lenni vele! De Jézus él és értünk dolgozik és adja értünk „idejét”, „energiáját” s mindent, hogy őhozzá tartozhassunk, hogy igazi kapcsolatunk lehessen vele.
Ő itt van ma is. Ahogyan ő mondta feltámadása után: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20b). Nincs messze, pontosan itt van a nyájjal. Mert jegyezzük meg testvérek, hogy a pásztor mindig birkaszagú! Figyeljünk oda rá, és ő jó pásztorunk lesz. Ámen.

Megjegyzések

  1. Milyen igaz, amit Lelkész úr fent írt a változásokról! Mennyire 'mást' jelent az a szó, hogy "ismerős" - én is rögtön a fb-s ismerőseimre gondolok...

    De az Úrnak hála, van ami nem változik, hiszen Jézus itt van velünk. Ugyanakkor mivel ez is kétoldalú, nagyon fontos, hogy mi magunk se kóboroljunk el a nyájból!

    És aggódnunk annyiban aligha kell, hogy Jézus mindig velünk lesz ugyan, és bár valóban nem könnyű Őt sokszor követni, de megspórolhatunk magunknak jónéhány problémát, ha az orrunkra is figyelve a nyájban maradunk...!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)