Birka szagú (prédikáció, Padragkút-Ajka, Húsvét utáni 2. vasárnap, 2017.04.30.)
textus: Jn 10,11-16
„11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a
juhokért. 12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem
tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és
elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. 13 A béres
azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én
vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim
ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem
az Atyát, és én életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is
vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is
vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy
nyáj, egy pásztor.”
Közhely, hogy változó világban élünk, hiszen a világ mindig
változik és benne az emberiség is. Nem volt soha statikus ez a
bolygó. Voltak olyan időszakok, amikor lassabban alakultak a
dolgok, de ma olyan sebességben vagyunk, hogy már nem csupán
generációs váltásról, generációs szakadékról beszélünk,
hanem azt kell mondanunk, hogy 10-15 évenként szakadékról! Vagy
legalábbis nagy különbségről.
Ez a rohamtempós változás a fogalmainkat is átírta,
jelentésüket megváltoztatta. Vannak olyan szavak fogalmak, amik
már mást jelentenek mint régen, ha bizonyos kontextusba helyezzük
őket. Ilyen például az „ismerős” szó. Mert mit is jelent az,
hogy „ismer”? A Magyar Értelmező kéziszótár ezt írja:
„Valakiről, valamiről tudja, hogy kicsoda, micsoda, vagy milyen.”
Az „ismeretség”-re pedig ezt írja: „Az a kapcsolat, hogy
valakik ismerik egymást.” Ezt, azt hiszem mindannyian „alá
tudjuk írni”. Azonban – nekem legalábbis nem ez az első dolog,
ami eszembe jut, ha meghallom azt a szót „ismerős”. Ma, az én
számomra ez a szó azokat az embereke jelenti, akikkel a különböző
internetes közösségi oldalakon kapcsolatban vagyok, „ismerőseim”.
Azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. Ha klasszikus értelemben
gondolkodok az ismerőseimről, akkor sok idő kellene, hogy össze
tudjam szedni őket, és biztosan sokan kimaradnának. Ha a közösségi
oldalas ismerőseimet kérdezik, arra egzakt választ tudok adni:
1068 a jelenlegi állás szerint. Ismerős… a fogalom, a fenti
értelemben véve, új kategóriává vált, nem sok köze van a
klasszikus értelemben vett ismerőshöz. Nem tudom, hogy ebből az
ezerből mennyi az, ami tényleg kimeríti az ismerős fogalmát?
Talán 200. Maximum. Egyszer olvastam valahol, hogy az ember
nagyjából 100-150 emberrel lehet kapcsolatban, a többi futólagos
ismeretség, ami nem számít kapcsolatnak. Nyilván. Ennyi ember nem
lehet ismerni, a felükkel azon kívül, hogy egymás ismerősei
lettünk, nincsen semmilyen kapcsolatom, interakcióm.
Ma a jó pásztor vasárnapja van. Ezen a napon Jézusról, mint
pásztorról van szó. Ma az ember nagy részének már fogalma sincs
arról, hogy milyen egy pásztor élete, vagy hogy tulajdonképpen mi
is a pásztor. Nekem sem, bár többször találkoztam pásztorral a
környéken. Egyik nagyon érdekes élményem Barnagon volt, ahol
tényleg összefutottam, túrázás közben, egy pásztorral és a
nyájával. A fűben hevert – klasszikus pillanat - és körülötte
ott volt a nyáj. Látszólag lehetetlen feladat annyi juhot egyben
tartani, vezetni, megvédeni. De a pásztornak mégis megy. Ha
belegondolunk – és túllépünk a csillagszemű juhász
furulyázásának szintjén – akkor rádöbbenünk, hogy micsoda
nagy feladat ez! „Én vagyok a jó pásztor.” - mondja
Jézus. Szerettem volna keresni egy mai párhuzamot, hogy kicsit
közelebb hozzam ezt a pásztor képet. De az a helyzet, hogy nincsen
jobb kép, vagy mai párhuzam. A pásztor ugyanis tulajdonos,
védelmező, vezető egy személyben, aki együtt él (szó szerint!)
a juhaival. Ez egy olyan összetett feladat, egy olyan összetett
szimbólum, amit nem lehet helyettesíteni. És pontosan emiatt az
helyettesíthetetlenség miatt van üzenete. Ahogyan a pásztor-kép
állandó, dacolva az évszázadok fogalmi változásaival, úgy a
maga Jézus is, az ő védelmező szeretete, vezetése, tulajdonlása és
szolgálata is állandó az övéi érdekében. Ez nem kopik ki, nem
változik meg nem tűnik el a valódi jelentése.
Sőt, Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor, én
ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” Jézus azt
mondja, hogy ő ismer bennünket, minket akik az övéi vagyunk.
Ahogyan a pásztor – ránézve egy juhra a nyájból – tudja,
hogy melyik konkrét juh, úgy Jézus is ismer mindannyiunkat. Nem
csak egy vagyunk neki az ezerből, akivel persze egyszer ismerősök
lettünk, megismerkedtünk, de ennyi. Még csak nem is ismerős a szó
eredeti, szótári értelmében, hanem valódi és szoros
kapcsolatban lehet velünk. Ő AKAR velünk ilyen kapcsolatban lenni.
És ez tényleg kapcsolat, mert meg van a lehetőség arra, hogy mi
is ismerjük őt. Kétirányú a dolog. Megismerhetjük az akaratát,
a szándékát, kérhetünk tőle, dicsérhetjük őt, hálát
adhatunk neki, vagy csak egyszerűen vele lehetünk. Ő pedig vezetni
fog, védelmezni, utat mutatni, mert őhozzá tartozunk.
De mi a bizonyíték arra, hogy ez így van, vagy ha még nincsen
így az életünkben, akkor így lesz, lehet? „Én vagyok a jó
pásztor.” -
olvastuk eddig, de Jézus folytatja: „A jó pásztor
életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a
juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a
juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.”
Ő az életét adta az övéiért… És milyen gyönyörű ez a
megfogalmazás: „életét adja”. Nem meghal értük, hanem az
életét adja. Mert, igen, Jézus valóban meghalt értünk, de ő
élt is értünk. Mennyivel másabb egy életet feltenni valamire,
vagy valakire. Mindent, az összes percet és napot, minden erőt és
energiát. És ebben valóban benne van a halál is, az élet vége,
ahogyan Jézus is tette, de ő élt is értünk. Sőt, ő ÉL is
értünk, jelen időben. És itt bontakozik ki ennek a fogalomnak az
igazi mélysége. Jézus mondja: „A jó pásztor életét adja a
juhokért.” - ő ma is értünk él. Meghalt a kereszten, de
fel is támadt, és legyőzte a halált. Ma is él és ugyanúgy
védelmez és vezet bennünket. Ha „csak” élt és meghalt volna,
akkor az egésznek nem lenne semmi értelme, hiszen a halott nem tud
vezetni, vagy védelmezni, és főleg nem lehet kétirányú
kapcsolatban lenni vele! De Jézus él és értünk dolgozik és adja
értünk „idejét”, „energiáját” s mindent, hogy őhozzá
tartozhassunk, hogy igazi kapcsolatunk lehessen vele.
Ő itt van ma is. Ahogyan ő mondta feltámadása után: „én
veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt
28,20b). Nincs messze, pontosan itt van a nyájjal. Mert jegyezzük
meg testvérek, hogy a pásztor mindig birkaszagú! Figyeljünk oda
rá, és ő jó pásztorunk lesz. Ámen.
Milyen igaz, amit Lelkész úr fent írt a változásokról! Mennyire 'mást' jelent az a szó, hogy "ismerős" - én is rögtön a fb-s ismerőseimre gondolok...
VálaszTörlésDe az Úrnak hála, van ami nem változik, hiszen Jézus itt van velünk. Ugyanakkor mivel ez is kétoldalú, nagyon fontos, hogy mi magunk se kóboroljunk el a nyájból!
És aggódnunk annyiban aligha kell, hogy Jézus mindig velünk lesz ugyan, és bár valóban nem könnyű Őt sokszor követni, de megspórolhatunk magunknak jónéhány problémát, ha az orrunkra is figyelve a nyájban maradunk...!