A Nagy Értékbecslő (Áhítat, EHE, 2014.05.12.)

textus: Mt 11,25-30
Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.


Érték. Sokat beszélünk erről a témáról, azt is mondhatnám, hogy ma egészen divatos különféle értékekről, vagy az értékek megőrzéséről beszélni. Milyen értékek lehetnek? Lehetnek nemzeti értékek (ez most rettentő népszerű), vannak európai értékek (ez most annyira nem)! Vannak külső értékek (ez most nagyon népszerű) és vannak belső értékek (ez most annyira nem) stb. stb. stb. Bátran mondhatjuk azt, hogy az az értékek meghatározásában – hogy valamit értékesnek tartunk vagy sem – abban valamiféle konszenzus van, vagy pedig valamilyen környezeti tényező. Általában ha valami értékes, akkor az azért az, mert ritka (1), vagy magas az ára (2), vagy nagyon keresett (3), vagy egy csoport/többség úgy gondolja, hogy az (4).

Nem az a baj, hogy egy telek, egy ingatlan, vagy egy tudományos felfedezést így értékelünk. Sőt. A baj az, hogy manapság az emberek is így kerülnek mérlegre, hogy milyen a teljesítményük és mekkora értéket képviselnek a piacon. És nem az a baj, hogy ennek függvényében kapják a fizetésüket, hanem az, hogy az egész embert, holisztikusan, szőröstül-bőröstül, lelkestül, személyiségestül, ahogyan van, a praktikusság és a teljesítmény alapján ítéljük meg.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy az Isten nem így tesz. „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.” Ezzel kezdi a textusunk. Isten szemében nem a teljesítmény számít, vagy a praktikusság. Mert az érték nem szerzett képesség, vagy birtok, hanem ajándékba kapott méltóság.

De nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy bajom van az okosokkal, a bölcsekkel, értelmesekkel és szorgalmasokkal (főleg így vizsgaidőszakban)! Semmi bajom sincsen velük, örülök, hogy sokan most innen is oda tartoznak, és Istennek sincsen baja ezzel, hiszen ő maga adott nekik bölcsességet és értelmet, teljesítményt. A baj csak az, hogy az okosnak, bölcsnek, praktikusnak és a teljesítményorientáltnak, sokkal nagyobb a kísértése arra, hogy csak magára és az agyára, teljesítményére támaszkodjon.

Egy idő után az okos és bölcs ember (főleg ha sokat mondják neki) eltelhet önnön értékességének tudatával, és ezzel egyenes arányban egyre kevesebb lehet benne az alázat és akár teljesen ki is veszhet belőle az ajándék-tudat.

Ez pedig nagyon nagy baj! A textusból ugyanis világosan érthető, hogy az értékesség az Isten nem teljesítmény alapú ajándéka, ahogyan az Isten megismerése sem agykérdés, hanem Krisztusnak az akarata, amint a textusban is olvasható. Annak mutatja meg az Atyát, akiknek akarja.

És hogy ezt alátámassza, Jézus egy nagyon egyszerű példát hoz: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” Az iga: jó, a teher: könnyű. Dehogyis! Már miért lenne jó az iga, és miért lennek könnyű a teher. Sohasem jó és sohasem könnyű! Persze, hogy nem. Legalábbis agyban biztosan nem. Ezzel kapcsolatban hiába okoskodunk, hiába teljesítünk. Ezek az ellentmondásosnak tűnő fogalompárok csak akkor nyernek értelmet és válnak életté a számunkra, hogyha hittel ragadjuk meg őket. Mert minél inkább teljesítünk, az iga egyre rosszabb lesz, a teher pedig egyre nehezebb! Viszont, ha hittel fordulunk Jézus felé, akkor észrevehetjük, hogy ő az üdvösséget hozza el a számunkra és az élhető földi életet.

A Vele való közösség és kapcsolat hát a kulcs ahhoz, hogy megérthessük, vagy legalábbis megérezhessük, az Istentől kapott ajándék-méltóságunkat, és felfedezzük az ő benne való értékeinket! Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)