Normalizálódás (Áhítat, EHE, 2014.05.06.)

textus: Ez 34,16.31

„Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. […] Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.”

Olyan ritkák manapság a normális emberi kapcsolatok. Tehát, ami úgy tényleg az, aminek lenni kell. Tényleg szülő-gyermek, tényleg testvéri, tényleg baráti, tényleg nagyszülő-unoka, tényleg főnök-beosztott, házastársi, párkapcsolati és még sorolhatnám. Félreértés ne essék, most nem azt akarom megkeresni, hogy ki a hibás, ki rontotta el, kinek a sara, hogy ez így van! Sok esetben nincsen is hibás, mert a környezet, a körülmények azok, amelyek rossz pályára rákényszerítik a kapcsolatokat.

Éppen ezért nagyon fontos, a mai igeszakaszunk: „Emberek vagytok, én pedig Istenetek!” - ezt mondja az Úr. Az Isten nem „csupán” tesz értünk, hanem azt mondja, hogy mindez egy egészséges kapcsolaton belül fog megvalósulni, ahol az Isten Isten és az ember ember. Nem más, nem kevesebb, nem is több, hanem pont annyi, és pont olyan, amilyennek lennie kell.

De milyen is az Isten ebben a kapcsolatban? „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Mindenkinek azt adja az Úr ebben a kapcsolatban, amire szüksége van! És itt ebben a mondatban minden szónak jelentősége van. Az „Úr” - mert Isten az Istenünk és nem más; „adja” - mert az Isten nem elvesz tőlünk, vagy kivesz belőlünk, hanem ő adni akar. „Amire szükség van” - igen, az Úr nem mindig azt adja, amit akarunk, hanem amire szükségünk van. „Mindenkinek” - mert az Úrnak mindenki számára van üzenete és adománya, nem csak az elesettnek, nem csak a gyengének, és a sebesültnek, hanem az erősnek is, annak is, akinek – látszólag – nincsen semmi baja, vagy szüksége.

És ez a kapcsolat Isten és ember között Jézus Krisztusban teljesedett, aki aki maga volt mind a kettő. És megadta a lehetőséget, hogy mi is – akik nem vagyunk izraeliták – a lehető legszorosabb kapcsolatban lehessünk az Atyával.

És bizony, amikor az Atya erősít, vigyáz, bekötöz, stb. akkor a mi életünk megváltozik, mert az Isten szeretete fokozatosan átformálja. És ha ez megtörténik, akkor az emberi kapcsolataink: a szülő-gyermek, a testvéri, a baráti, a nagyszülő-unoka, a főnök-beosztott, a házastársi, vagy éppen a párkapcsolatunk is megváltozik, és hiszem, hogy jó irányba, mert az Úrnak ez az akarata.

Így keressük az Urat és a vele való kapcsolatot. Imádkozzunk.