Kiköpött (Áhítat, EHE, 2014.05.20.)

textus: Jón 2,10-11

„...De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás! 

Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.”

1825 körül egy angol író (Andrew Knapp) fogalmazta meg a következő mondatot: „A daughter,... the very spit of the old captain.” Magyarul: „A lánya kiköpött olyan mint az öreg kapitány.” Voltak már korábban is nyomok és jelek, de innen számítjuk a „kiköpött olyan mint” kifejezésnek a születését.

Ehhez képest a Biblia egy több ezer évvel ezelőtti helyzetet fest le, ahol már Jónás is kiköpött volt. Kiköpte a hal. Persze ez nem az jelentette, hogy a halra/cetre/bálnára/stb. hasonlított, hanem azt, hogy ennél a jelenetnél érett be arra, hogy próféta legyen. Kiköpött próféta lett. Látnunk kell azonban, hogy ehhez a hal kellett, mármint ahhoz, hogy Jónás olyan „próféta forma” ember lehessen. Meg kellett edződnie, nagy mélységekbe kellett alászállnia ahhoz, hogy megérthesse azt a mélységet, ami a niniveiek és Isten között volt. És meg kellett tapasztalnia a „kiköpést” is, hogy láthassa: az Isten bármilyen mélységből meg tud szabadítani. Így formálódott Jónás azzá, akivé lennie kellett.

Nem véletlen a „kiköpött” kifejezést, főleg szülő-gyermek viszonyra használjuk. Amikor egy gyermek megszületik, akkor mindig először az apjára hasonlít, „kiköpött olyan mint az apja” - szoktuk mondani. Aztán később egyre jobban hasonlít az anyukájára, vagy nem, de változik az biztos. Hogy ennek milyen teremtésbeni, vagy evolúciós okai vannak, azt most ne firtassuk. Számunkra a lényeg az, hogy ez a folyamat egészen hasonló a születés lelki megfelelőjéhez, az újjászületéshez. Amikor az ember először megtapasztalja, úgy igazán, az Isten szabadítását (azok is akik ebben nőttek fel azoknak is van egy ilyen pont), akkor hasonlítunk az Atyára, az Atyaistenre a legjobban. Nem tudunk még semmit, újszülöttek vagyunk lelkileg, csak most kezdjük a zarándokutat, mégis az ekkor megélt lelkesedés és ősbizalom, ami leginkább hasonlóvá tesz ahhoz, aki újjászült bennünket!

Aztán ez elkezdünk változni. És ameddig egy gyermeknél tök izgalmas azt figyelni, hogy az adott életszakaszban éppen kire hasonlít, addig a lelki életben az ilyen irányú változás nem túl pozitív. Ugyanis a cél az, hogy minél inkább hasonlók maradjunk az Atyához a Jézus Krisztus által. Hiszen Krisztus által van az újjászületés („Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” 1Pét 1,3). Hiszen ő a láthatatlan Isten képe (Kol 1,15), aki látható módon mutatta meg nekünk azt akire hasonlítanunk kell.

Figyeljünk tehát a Krisztusra és soha ne tévesszük őt szem elől. Nem szabad, hogy az idő múlásával távolodjunk tőle! Őáltala leszünk ugyanis azzá majd mint Jónás. Nem feltétlenül prófétává, bár nem lehetetlen, de mindenképpen azzá, akivé lennünk kell. 

Dolgozzunk együtt az Isten országán, hogy kimondhassuk Jónással együtt: „amit megfogadtam, teljesítem”, és aztán megtapasztalhassuk (újra és újra) szintén Jónással együtt: „Az Úrtól jön a szabadulás!” Ámen