Mindenhol jó, de legjobb... (Hittantábor záró és gyülekezeti napi áhítat, Nagyalásony, 2014.08.08.)

textus: 1Sám 7,15-17

"¹⁵Sámuel egész életében Izráel bírája volt. ¹⁶Évről évre útra kelt, bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken. ¹⁷De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az ÚRnak."

Sámuel egy nagyon különleges ember volt. Több feladata is volt, vagy úgy is mondhatnánk, hogy több állása is volt. Volt egyszer próféta. A prófétának az elsődleges feladata nem az volt, hogy megmondja a jövőt, hogy a jövőbe lásson, hanem az, hogy az Istennek az akaratát és a szavait közvetítse egy bizonyos csoport embernek, Izrael népének. De Sámuel hadvezér is volt. Sokszor az volt a feladata, hogy katonai dolgokban is döntéseket hozzon. És volt neki még egy harmadik „állása” is, mégpedig az hogy bíra volt. Ezt nem úgy kell leképzelni, ahogyan most van, hogy ott a bíróság nagy épülete és az emelvényen ott ül bírói talárban a bíró és ítéletet hoz. Nem. Sámuelnek nem volt különösebb öltözete, sem pedig bírósági épület nem volt, hanem Sámuel egy utazó igazságtevő volt. Nem a diploma, vagy az engedély ruházta őt fel a bírói hivatallal, hanem az Isten szólította meg őt és küldte ki igazságot tenni. Ha valakinek valami baja volt, akkor Sámuelt hívták, hogy tegyen igazságot. És Sámuel rengeteget utazott emiatt. Nagyjából ezek a helyiségek – amennyire tudjuk minimum harminc kilométerre voltak egymástól. Képzeljük el, hogy Sámuel ha ma, itt élne, akkor minden faluban, a Pápa, Somlószőlős, Celldömölk háromszögben ő lett volna, aki igazságot tesz minden fontosabb ügyben. Most azt mondod, hogy ez nem nagy távolság. Na de akkoriban nem volt autó, vagy busz, de még kerékpár sem. Ha valaki utazott, akkor azt vagy gyalog, vagy valamilyen állat hátán tudta megtenni. Nem kis feladat volt ez.

Szóval elég sokat utazott Sámuel, de mindig hazatért minden útja végén (Rámába, ami nem a margarin), amikor befejezte azt a feladatot, amit rábíztak. És mit olvasunk az igében, mit csinált otthon, a saját városában: „és ott is igazságot szolgáltatott”. Ebben most, számunkra nem az az érdekes, hogy igazságot szolgálatot, hanem az, hogy otthon is ugyanazt csinálta, ugyanazzal szolgált, mint máshol. Nem lett más ember nem, nem hasadt meg a személyisége, hanem ugyanazt a feladatot végezte, mint máshol.

Elérkezett a tábor vége, sőt lassan véget ér a nyár is. Ha vége ennek a napnak, akkor mindenki hazamegy. De mit fogunk otthon csinálni? Sok minden szó volt már Sámuelről, de most vegyünk még egyszer utoljára példát róla. Sámuel ugyanazt csinálta otthon, mint amikor elutazott, mi is csináljuk ugyanazt, mint amit a táborban. Ismerkedjünk a Bibliával, legyünk közösségben, egy csapatban, éljünk úgy, ahogyan az Isten megálmodta a számunkra. De legfőképpen vigyük el magunkkal és meséljük el másoknak az az örömet, azt az élményt, azt a sok minden jó hírt, amit kaptunk a táborban, kaptunk az Isten közelségében, a vele való kapcsolatban és persze azt a sok jót, amit egymástól kaptunk. Mert jó az Istenhez tartozni, jó az ő útján járni, jó őt megszólítani imádságban.

De van még egy fél mondat a igeszakaszunk végén, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül: "és ott épített oltárt az ÚRnak", mármint otthon. Manapság nem szoktunk oltárokat építeni, de azt hiszem, hogy itt a közelben van egy, amit meg lehet látogatni. Sámuel tudta és nekünk is tudatosítani kell, hogy mindez a jó élet, mindez a sok minden amit az Isten elkészített a számunkra, a jó hír amit viszünk és ez a sok élmény önmagában nem áll, önmagában nem működik. Sámuel tudtam, hogy csak az Istennel való folyamatos kapcsolat és az Istenben bízók közössége az, ami ezt az egészet egyben tarthatja. Csak akkor marad mindez a miénk, hogyha az Istennel való kapcsolatot és a közösséget ápoljuk. És legjobban az oltár körül lehet megtenni, a templomban.

Kedves Testvérek, Sámuel üzenete az, hogy ne hagyjuk ezt a sok minden jót veszni, ne érjen ma véget ez a közösség, ez a tábor, hanem vigyük haza, osszuk meg másokkal és minden vasárnap a templomban újra és újra éljük meg ezt! Tapasztaljuk meg a gyülekezet közösségében, hogy milyen jó együtt lenni az Isten áldásával!

Találkozzunk hát az oltárok körül, ki-ki a maga otthonában, falujában.

Ámen